Az alkotóművészet követe
Madarász Tibor - Festmények öt kontinensen

Amíg gyermekfejjel szinte minden látványosnak tartott foglalkozás megkísért mindnyájunkat, vannak, akik bizony meg is valósítják álmaikat, noha a személyiség még egyáltalán nem mondható érettnek. József Attilát idézve:”…tűzoltó leszek, vagy katona, vadakat terelő juhász…” azaz a költő is arra utal, hogy kialakulatlan gyermekkorunkban a későbbi tennivalóink körvonalazása. A mégis vannak olyanok, akik bizony képesek megvalósítani terveiket, amelyek még – úgy tűnhet- éretlen fejjel – megálmodtak. Ilyen ember Madarász Tibor tatabányai festőművész is.

Grafit irón, olajfestés, akvarell
Milyen furcsa is az élet! Vannak emberek, akik soha el sem hagyják szülőföldjüket, s mégis akár több ország állampolgáraiként élik életüket. S ez a látszólagos ellentmondás a társadalmi mozgásoknak, a politikai berendezkedések változásainak köszönhető, amelyek háború/k/ban formálódnak. Az egykori felvidéki városunk Kassa, ugyan jószerével magyarok lakta település mind a mai napig, mégis volt már Magyarország szép városa, volt Csehszlovákia jelentős nagyvárosa, majd Szlovákia meghatározó urbánus helye. De van számtalan hasonló helység a Felvidéktől a Kárpátokon keresztül Erdélyig, a Délvidékig, de még a jelenlegi Szlovénia és Ausztria is rejt bőségesen magyarok lakta településeket. Nos, Kassáról a háború elől menekültek Madarász Tiborék, aki ebben a gyönyörű városban látta meg a napvilágot 1937-ben. A sors Tatára irányította a Madarász családot, ahol végül is olyannyira letelepedtek, hogy mind a mai napig tatainak vallja magát az elhíresült művész, aki egyébként jelenleg Tatabányán él. Az elemi iskoláit is Tatán, a Tóvárosi iskolában / ma Vaszary ált. isk. / végezte, majd technikusi képesítést szerzett Esztergomban a mai Bottyán János gépészeti középiskolában. De, mint arról korábban szót ejtettünk, Madarász Tibor már tíz éves korában eljegyezte magát a művészetek világával, ezen belül is a képi megjelenítés ragadta meg igazán. Először -magától értetődik- a grafitceruza testesítette meg az alkotás eszközét, majd – milyen szokatlan számunkra- bő másfél évtizeden keresztül olajfestményeken juttatta kifejezésre művészeti gondolkozásmódját. Azonban, mivel nem rendelkezett a ma már világszerte kedvelt festőművész kellő tároló helyekkel / ma sincs műterme / áttért a kezelhetőbb akvarell festészetre.

A világhír nem túlzó megfogalmazás
Roppant népszerű festőművész Madarász Tibor. Igazolhatják mindazok a művészetet kedvelő emberek, akik rendszeresen szokták látogatni a különböző kiállító termeket, galériákat. Hihetetlenül életszerűek a képei, s nagy valószínűséggel éppen ez ragadja meg az érdeklődő nagyérdeműt is. Olyannyira kelendőek a művész alkotásai, hogy az ecsettel készített képei a pillanatnyilag a földgolyó minden pontján megtalálhatóak. Ma már egyszerű megkeresni a művész urat, hiszen az Internet nem ismer határokat, így aztán az Egyesült Államokban éppúgy vannak alkotásai, mint Kanadában és Európa szerte, a legutóbb éppen Új-Zélandon vásárolták meg egy képét. Volt már kiállítása Bécsben és Stockholmban is. Napjainkban is tart az a kiállítása, amelyet Tatán, a Kőkúti Általános Iskola aulájában rendeztek be. Mindenképpen dicséretes, hogy a formálódó emberpalántákat is kedvező hatások érik, - legtöbbjük önszántából valószínűleg nem menne el egy képtárba, vagy galériába - és ezáltal gazdagodhat érzelemviláguk és szépülhet a lelkük is, ami a napjainkra oly jellemző digitális világban nem kis érték.

Berg Endre