Megköszöni-e a KÖSZ a közigazgatás reformját?

A közigazgatás átszervezése hazánkban rendkívül kényes kérdés. Az erős történelmi hagyományokkal rendelkező megyerendszer regionálissá alakítása, a kistelepülések hivatalainak kötelező körjegyzőségekké válása személyes, és csoportérdekeket sért. A kormány által meghirdetett tervek megvalósításához kétharmados parlamenti jóváhagyás szükséges, így csak elképzelésekről beszélhetünk. Az újonnan létrehozott Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium első embere, Dr. Lamperth Mónika kinevezése után az elsők közt kereste fel a KÖSZ, azaz a Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetségének éves közgyűlését június 15-én Balatonkenesén, a Hotel Marina Port szállodában.

Kistérségi reform
Dr. Wekler Ferenc, a KÖSZ elnökének köszöntője után a miniszter asszony az általa irányított minisztérium szakmai felállásáról beszélt. Ezek szerint az önkormányzati terület szakállamtitkára felel a lakásügyekért és a panelprogramért is, a területfejlesztési oldal szakállamtitkára pedig a településfejlesztést, az építési ügyeket, és a települések működtetését felügyeli.
Lamperth szerint a kistérségi reform célja, hogy ugyanannyi pénzből jobb szolgáltatásokat nyújtsanak. Az elmúlt négy év kormányzati tapasztalatai azt mutatják, hogy lehet lépni ebben az irányban. A társulásokba belépni nem nagyon szándékozó „ingadozókat” törvény fogja kötelezni, hogy amennyiben az egyes kistérségekben érintett települések kétharmad megszavazza a szövetkezést, nekik is csatlakozniuk kell. Ez a törvénytervezet kerül a Parlament elé.

Mit jegyez a jegyző?
A miniszter asszony véleménye az, hogy jelenleg rendkívül sok a települési jegyzők államigazgatási feladata. Szerinte jobban szét kell választani az önkormányzati és államigazgatási feladatokat. A településeken az Uniós szabályokat kell alkalmazni, nem igazán lehet a mini hivatalokban megfelelő szakmai színvonalú ügyintézést biztosítani.
A kormány radikális lépést tervez. Az ötszáz fő alatti falvakban egyszerűen megszüntetné a hivatalokat, körjegyzőségeket hozna létre, amelyek több település ügyeit intéznék. Ez az intézkedés ma hatvankét falut érint hazánkban. További 301 önkormányzat – ahol a lakók száma 500 és 1000 fő között van – eldöntheti, hogy fenntartja-e a polgármesteri hivatalt. Ha igen, akkor viszont ezt saját erőből kell megoldaniuk, ugyanis erre egy fitying állami támogatást nem kapnak.
A közgyűlés résztvevői közül többen morgással, susmogással reagáltak az elképzelésre. A Somogy megyei Bábonymegyer polgármestere jelezte, hogy ők jelenleg 917-en élnek a faluban. Azt kérdezte, hogy a náluk négy fővel, kiválóan működő hivatalra mindez vonatkozik-e?
Lamperth Mónika válasza kategorikus volt: kivételek pedig nincsenek, valahol meg kellett húzni a határt. Így lehet, hogy a Rudnay Gyula festőművész egykori lakóhelyén  telektulajdonos, 70 éves Mariska néninek el kell zarándokolnia a körjegyzőségbe tulajdoni lapot kérni, mondjuk Nagyberénybe.
Erről a kormányzat véleménye az, hogy racionalizálni kell. Továbbá az önkormányzatok feladatkörében képzelik el a közoktatást, a szociális ellátást, a területfejlesztést, az infrastrukturális és egészségügyi ellátás biztosítását.

Lesznek-e hivatalos régiók?
Van egy kis bibi a dologban, ugyanis a remélt, 2007-től szinte ömlő Uniós támogatások nagy része regionális szinten pályázható. Igen ám, de Brüsszel kijelentette, pénzt csak legitim, azaz az állampolgárok által választott regionális önkormányzatok használhatnak fel!
Lamperth Mónika szerint az átalakításra a kormányzati szándék megvan, ugyanakkor valahogy senki nem akarja igazán a regionalitást. Ehhez is kétharmados parlamenti többség kell, ráadásul a kormány szeretné ezt az ügyet a kora nyári, hathetes ülésszak alatt dűlőre vinni!
A törvénytervezet nagy szabadságot kínál a majdani, megválasztott regionális tanácsoknak, de persze a kötelezően létrehozandó területfejlesztési bizottságban vétójoggal ott ül majd az állam képviselője is. (Idézem L.M.-át: Önkormányzati dominanciát akarunk, de érvényesülnie kell az állami akaratnak!)
A végére maradt egy kis időrendi elképzelés:
Az őszi választásokon három évre, 2009-ig választanánk megyei önkormányzatokat. Ekkor megszűnnének a megyék, és az Uniós parlamenti voksolással együtt szavazhatnánk az új régiók képviselőire. Ez a megbízatás is három évre szólna, így aztán végre áttérhetnénk a felező módszerre, azaz kétévente szavaznánk, külön az országgyűlési, majd a települési és regionális képviselőkre. Felmerült az ötlet, hogy a gordiuszi csomót az őszi voksolások esetében úgy lehetne megoldani, hogy hat évre választunk helyi, önkormányzati képviselőket.

Létszám és költségcsökkentés
A kormány véleménye az, hogy összességében csökkenteni kell a különböző képviselők számát. Ezt ma a megyék és a fővárosi közgyűlések esetében lehet megtenni. Takarékoskodni is kell, lejjebb kéne szorítani a képviselői tiszteletdíjakat. A miniszter asszony gyorsan hozzátette, ez a polgármesterekre persze nem vonatkozik. Itt aztán már nem volt morgás…
Így esett, hogy a KÖSZ végül is aláírta a közigazgatás átszervezésére kidolgozott törvényjavaslatot, innét a parlamenti pártokon a sor.

Veér