Azt hiszem, szerencsés közigazgatási felosztás haszonélvezői lettünk mi, akik a Közép-dunántúli Régióban élünk – legyünk bár komáromiak, devecseriek vagy nagykarácsonyiak – hiszen e három megye nem csak kiemelkedő gazdasági potenciállal bír, hanem olyan turisztikai kincsektől vagyunk gazdagok, mint akár a Sümegi Vár, világhírű borvidékek, kulturális központok, a Balatont és Velencét nem is említve. Ilyen büszkeségünk a székesfehérvári Bory-vár is, amelyben Kovács Andrásné, a várépítő Bory Jenő unokája kalauzol minket.

„Bory Jenő 1879. november 9-én Székesfehérváron született. Édesatyja géplakatosmester volt, hét gyermeket nevelt fel. A székesfehérvári főreáliskola elvégzése után a budapesti műegyetemen 1903-ban építészmérnöki oklevelet nyert. … Egyéves önkéntes katonai szolgálatát Bécsben töltötte, szabad idejében a múzeumokat, különösen a Kunsthistoriches Múzeumot látogatta szolgalmasan.” (Dr. Ágoston Béla: Bory Jenő és a Székesfehérvári Bory-Vár) olvashatjuk a bejáratnál kapható kiadványból. Kovács Andrásné, az unoka, tovább mesél az öregapáról. Megtudjuk, hogy olyan mesterek tanítványa volt, mint Stróbl Alajos, Székely Bertalan, az első világháború alatt, szarajevói szolgálati éveiben elkészítette a meggyilkolt trónörökös pár gránit emlékművét, valamint a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és Zsófia otthon nagyszabású terveit. Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki. Az elsők között kísérletezett a betonnal, vasbetonnal, az építészet és a szobrászat területén, kutatásai eredményeire épül az új anyag térhódítása. Az ő nevéhez fűződik a Bory bronz, vagyis pirobazalt megszületése, amely anyag a bronzhoz hasonló anyagot eredményez, úgy, hogy a magándioxiddal vegyített többféle hazai anyag keverékéből elkészült szobrokat félszáraz állapotban achátkővel csiszolják, égetik és füstölik.

- Öregapa 1912-ben vásárolt egy hold szőlőt présházzal itt, az Öreghegyen. A várat ezen a telken ’23-tól ’59-ig, haláláig építette, majd’ negyven nyáron át – hiszen mellette a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanított, a mintázástan meghívott előadója, majd az iskola rektora volt. Felesége, az én nagymamám virágcsendéleteket, portrékat festett, ő is Székely Bertalan tanítványa volt. Maga a vár a nagyszüleim otthonának, alkotóházának készült, de ez ad otthont a több, mint 500 alkotásból álló műgyűjteményüknek (saját és neves magyar művészek alkotásaiból), valamint nekünk, örökösöknek is. Végrendeletükben azt kérték, hogy tartsuk fent, őrizzük meg a vár állapotát, és tegyük lehetővé, hogy látogatható legyen. Napjainkban heten vagyunk unokák, akik tíz esztendeje a vár kezelésére létrehozott alapítvány keretében végezik feladataikat – ez a forma lehetővé teszi, hogy pályázni tudjunk a nagyobb lélegzetvételű felújítások, karbantartások költségeire is.

- A családban vált-e művésszé a nagyszülők óta valaki?
- Édesanyámék hárman voltak testvérek. Neki volt egy ikertestvére, mindketten iparművészetit végeztek, de néhány alkotáson kívül nem végeztek tudatosan művészi tevékenységet, fiútestvérük egyáltalán nem állt közel ehhez a területhez. A dédunokák a zebegényi művésztáborban töltik ugyan a nyarakat, de azt mondhatom, hogy nem örökölték a tehetséget, inkább érzelmi alapon állnak a művészethez. 

Közben elindulunk, hogy végigjárjuk a várat és beleveszünk az emlékek és egy lovagi vár tagadhatatlan hatásával fűszerezett kirándulásba. A meleg, nyári nap, a ragyogó fények, a várkertben nyíló virágok édes illata elvarázsol, királylánynak érzem magam, és még az sem zavar, hogy elcsépelt, közhely-szerű kifejezések jutnak eszembe lovagregényekből.
Sétánkra Bory Jenő „ A kövek beszélnek” idézetével bocsát minket. Utunk elvezet az orosz katona síremléke mellett, akit a saját csapata a vár tornyával együtt bombázott le, de az Elefántudvarban már hastáncosnőket várok felbukkanni a nagyanya kézzel festett oszlopai közül. A műterembe érve száznyi festmény, szobor vár ránk, amelyek történetét meséli remek vezetőm. Míg hallgatom, belelátom a szobrász feleségéről készült mellszobor, a Monna Vanna vonásaiba a művész érzelmeit, amelyek párjához fűzték, míg olvasom a feleségéhez írt versek sorait, megismerek egy embert, aki nem csak irigylésre méltó házasságban élte életét, hanem művészként és tudományos kutatóként, szakemberként is kiemelkedőt hagyott örökül.