Egy falu szellemi-kulturális öröksége
Füzitői füzetek I.-V.

Újabb-, immáron ötödik darabbal-, friss tartalommal gazdagodott a 2002 óta évente megjelentetett Füzitői füzetek helytörténeti írásokat közlő sorozata. A településen 1994 óta működő Harmonikus Életért Közalapítvány-, az 1998-tól kisebb megszakítással tevékenykedő-, egyre bővülő feladatrendszert vállaló Füzitő Baráti Kör, melynek története a 2004. évi III. füzetben olvasható -, jelzik azt a szellemi-anyagi hátteret, ami e kezdeményezést, helyi honismereti mozgalmat támogatja, élteti.

A helyi értelmiségiek, - az 1997-ben végleg bezárt Timföldgyár mára már szépkorúvá lett egykori mérnökei és munkásai-, és más tenni akaró polgárok össze fogásával évről évre kiadott -, településtörténeti forrásanyagot tartalmazó sorozat előzményének tekinthető néhai Hörömpöly Mihály: Almásfüzitő helytörténete (1998) című összefoglaló monográfiája. Ennek előszavában írja az időközben elhunyt lelkiismeretes, köztiszteletben álló lokálpatrióta. “A szerző bizakodik abban, hogy helytörténeti írásunk útra bocsátásában követőkre talál, olyanokra, kik a szűknek talált helyeken a bővítést elvégzik és kiegészítésükkel szellemi életünket, helytörténeti ismereteinket frissítik.”
A majd évtizedre visszanyúló gyökerek között említendő az első füzet bevezetőjének pár sora: “Ahogy telik az idő, az emlékek elhalványodnak, a mindennapok emberei elfelejtődnek, ezért kell olyan lehetőség, hogy magunkat unokáinknak is meg tudjuk mutatni.”
Utóbbi felismerés nyomán értékes kiegészítéseket közöltek a sorozatban. Természetesen a 20. századra vonatkozó ismereteket bővítették az itt megjelentetett visszaemlékezések. Ezek a memoárok azonban alapvetően különböznek az összefoglaló falutörténettől, csak részben tekinthetők folytatásnak, kiegészítésnek. Más műfajt képviselnek, még akkor is, ha az alaposabb megismerést szolgálják, s akkor is, ha tudjuk: jelentős és eddig ismeretlen, vagy csak kevesek által ismert anyaggal gazdagították tudásunkat a füzetek első fejezetét alkotó-, olykor szubjektív egyéni visszaemlékezéseket tartalmazó rövidebb-hosszabb publikációk. Örvendetes, hogy számuk egyre gyarapszik, de a majdani újabb monográfia, összefoglaló falutörténet azért még így is sok egyéb feltárni -, megírni valót tartogat. Ezzel együtt van feladat, amit senki nem végez el helyettük, füzítőiek helyett.
A falu életében jelentős szerepet betöltött személyiségek: volt tanácselnök, iskolaigazgató és mások visszapillantásai pályájukra fontosak lesznek majd a jövő történészei számára. Hiszen ezek tényeit, állításait majd ők fogják elemezni, más-, írott forrásokkal egybevetni. Ebből is látható, hogy hosszabb távú célt tűztek ki maguk elé a Füzitői Füzetek szerkesztői, összhangban a fenti alapgondolatokkal.
A szerkesztők tudatosan vállalt célja, koncepciója a világos és azonos szerkezet, amely mind az öt füzetben következetesen megtalálható. A legfontosabb rész – szerkezeti egység írásai közül feltétlenül meg kell említeni a község volt jegyzőjének a millenniumra (1996) készített visszaemlékezés gyűjteményét, - amit volt gyári munkások-, az 50-es évek “új honfoglalói” között gyűjtött. Tematikus összeállítások is szerepelnek itt, a helyi kereskedelem, közoktatás, sport-, művészeti és kulturális élet múltjáról. Ezek az írások is segítik a jövőben összeállítani Almásfüzitő történetének egy-egy fejezetét, amellett, hogy az emlékezet által dokumentálható ismereteket írásba foglalják.
Érdekes színfolt, mikrotörténelmi írás: Egy lakóház és lakóinak története Almásfüzitő-felsőn címmel. (2004) Elgondolkodtató munka a Mit mutatnak a statisztikai adatok Almásfüzitőn című összeállítás. 1980-as, 90-es és 2000-es adatokat hasonlít össze: demográfiai, lakás-és szociális helyzet, foglalkoztatottság, közellátás tekintetében. Komoly életmódbeli változások olvashatók ki a szikár számok mögül, amelyek még további elemzést igényelnek.(V. füzet, 2006).
Ugyancsak e legutóbbi gyűjteményben került közlésre a jelenlegi polgármester, Karánsebesy Lukács rövid írása a volt Timföldgyár területének rehabilitációjáról. A múlt hagyatéka, a szocialista nagyüzem és a terület újrahasznosításának megannyi ténye, folyamata majd a jövőben látszik tisztán. A mai pillanatképek “mozgó filmmé” fogalmazása napjainkban timföldgyártás után, fejlesztés előtt még nem aktuális. A későbbiekben minden bizonnyal ez is megér majd egy egész könyvet, vagy a hasonlatnál maradva, akár egy jól összeállított dokumentumfilmet is.
A Füzitői füzetek közül kettőben is szerepel dr Horváth Friderika közleménye a falu római kori régészeti feltárásáról. (Odiavum Azaum - 2002, 2005) Ezek a legtudományosabb ismeretek, közérthető formában a füzetek közleményei között. Eme írásokban szerző összefoglalja a korábbi (1948-51, 1955-1961, 1971-72) ásatások főbb megállapításait. Ezt követően a helyi önkormányzat által finanszírozott és általa 1998 óta elért legújabb régészeti eredményeket adja közre közérthető formában. “A feltárás során előkerült leletek segítségével vizsgálni tudjuk, hogy egy légiós tábor közelsége és infrastruktúrája milyen jelentős befolyással bírt egy alig párszáz fős lovas hadsereggel bíró tábor melletti polgári település életminőségére. A már feldolgozott leletek gazdagsága, forma és motívumkincse e szempont fontosságát hangsúlyozza, és ezek bizonyságtételéből tudjuk, hogy az itteni lakosságot a brigetioi műhelyek látták el gyártmányaikkal.” (2002. 33.l) “A település rézkori lakóinak objektumait a római építkezések során megbolygatták, ezért az őskori falu szerkezetére vonatkozóan kevés adatot nyerhettünk.” (2005 48.l)
A sorozat egyes visszaemlékezései, írásai között minden alkalommal szerepel a Füzitői anekdoták füzitőiekről című rész. Ezek jobbára apró történetek, amelyek jól oldják a nehezebb fajsúlyú írások komolyságát. Az egykori üzem egykori dolgozóinak emberi -
“magán történelmi” forgácsait olvasva a volt szocialista nagyüzem közösség teremtő mindennapjaiba is bepillanthatunk, olykor korfestő hangulatú apró történetek által. Így szárazsággal sem vádolhatók a füzetek szerkesztői. Annál is kevésbé, mert az egyes szerkezeti egységek között verseket is közölnek, amelyek szintén oldják az átmenetet. Rozs János és a szintén helybelinek tekinthető-, nemrégiben elhunyt Bognár János költeményei gazdagítják a Füzitői füzetek tartalmát, jó szerkesztői megoldások. Apró gondként jegyezhető meg, hogy nincsenek képaláírások, és tartalomjegyzékek sem lelhetők fel. Az előbbiek hiánya sajnos levon a füzetek értékéből, utóbbiak megléte a gyorsabb tájékozódást szolgálhatná.
Meg kell említeni, nem függetlenül e füzetektől, külön kötetre való anyagot adtak ki: Az 1956-os forradalom és megtorlás története Almásfüzitőn címmel (2002). Az idei 50. évforduló tiszteletére talán kerül elő még némi anyag a forradalom helyi vonatkozásairól. 2003-tól másik sorozatot is megjelentet a Füzitő Baráti Kör: Az Almásfüzitői Timföldgyár története életrajzokban címmel. Ebből látható, hogy a nagyobb és kerekebb anyagokat külön adják ki, de ez nem csökkenti-, inkább erősíti a Füzitői Füzetek fontosságát. A szerkesztők, köztük az energikus Kaptay György tisztában vannak vele: e munkák is jelentősen formálják és szolgálják a helyi közösség magáról alkotott képét, öntudatát.
Összefoglalóan elmondható, hogy a Füzitői füzetek sorozat jó kezdeményezés, örülhetünk neki, hogy már az ötödik darabja is megjelent, gazdagítva megyénk helytörténeti-honismereti irodalmát. Apróbb hibái ellenére is üdvözlendő vállalkozás, a fentiek ismertében jó és folytatandó feladatvállalás és megoldás. Biztatjuk a szerkesztőket, várjuk a folytatást, a falu szellemi-kulturális örökségének gyarapítását.

Dr Horváth Géza