Veszprém - a legbulisabb magyar város

A veszprémiek jól tudják, milyen csendes és kihalt is tud lenni a városuk, és bolyonghatunk úgy is a kanyargós utcáin, hogy akár egy árva lélekkel is találkoznánk... A kövekbe és az emlékezetbe azonban a város ezer éves történelme mellé lassan beivódnak az utókor eseményei is. Ma már senki nem vitatja, hogy - szépsége mellett - Veszprém az utóbbi évek legbulisabb magyar városa lett! A Gizella Napok, a Vivace Kórusfesztivál, a Kabóciádé, az Utcazene Fesztivál, a Veszprémi Vigasságok, az Ünnepi Játékok - hogy csak a legkiemelkedőbb rendezvényeket említsük - a tavaszi, nyári időszakban tízezres tömegeket vonzottak a Királynék Városába. Talán a legszínvonalasabb mindezek közül az Ünnepi Játékok, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg augusztus elején. Mészáros Zoltánnal, a rendezvény ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– Elmondhatjuk, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékok kinőtte a gyerekcipőt?
– Három éves, most kezdődik a kisgyermekkor. Ebben a profilban – ahol vidékre próbálnak sztárokat hozni –, nem vagyunk túl sokan, mert hihetetlenül nehéz a feladat. A világsztárok inkább a fővárosokba mennek, nagyobb múltra visszatekintő fesztiválvárosokba. Mostanra felküzdöttük magunkat az élbolyba, de ez nem egyszerű. Idén az időjárással is volt egy kis gond, ám ez nem szegte sem a közönség, sem pedig a fellépők kedvét.

– Mit tartottak szem előtt az idei műsor kialakításakor?
– Létezik egy vízió, s vannak a realitások – a kettő között pedig mindig van egy kompromisszum. Alapfilozófiánk, hogy zenei szempontból viszonylag eklektikus legyen a műsor. Ezen belül magas minőséget kell produkálni, és – főleg – nemzetközi, valamint magyar sztárokat hozni. Idén csak az első napon lépnek színpadra magyarok, a többi napra nem alakult olyan magyar produkció, ami megtölthet egy jegybevételes nézőteret. Ha megvan a profil, kimennek az érdeklődő e-mailek, ajánlatok. Öt-hat olyan sztár volt, aki szerettünk volna Veszprémbe hozni idén, de mindegyik fellépett tavasszal a fővárosban, így már nem jöhettek szóba, hiszen jelentős a Budapestről lejövő vendégkör.
Február környékén ki kell állni a programmal. Paco de Lucia-t már az első évben meg akartam hívni, de a fesztivál időpontjában éppen Japánban koncertezett, 2005-ben is üldöztem, ekkor mexikói házában pihent a nyáron, nem lehetett Európába hívni. Most, három év után alakult úgy, hogy Európában turnézik – rászövődhettünk a programjára.

– Idén sem maradt el a kísérőrendezvény.
– Az elmúlt évben Dali kiállítás volt ez, mondhatjuk, ő világsztár a maga területén, idén a magyar képzőművészet nagyságai mellett döntöttünk. A XIX–XX. századforduló környéki festészet legremekebb darabjai közül 54 kép tekinthető meg egészen szeptember végéig a Csikász Galériában. Szeretnénk, ha az egyetemisták, általános- és középiskolások is megnéznék a tárlatot, hiszen ilyen képeket hozzánk legközelebb a Szépművészeti/Nemzeti Múzeumban láthatnak. Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy, Szinyei Merse Pál… – a legnagyobb nevek a magyar festészet egyik fénykorából.

– Hogyan képzeli el a Veszprémi Ünnepi Játékok jövőjét?
– Nyilván az a cél, hogy növeljük presztízsét – elsődlegesen Magyarországon. Nem gondolnám, hogy végleges és kristálytiszta a fesztivál profilja, de ezt az élet is alakítja. Szó van róla, hogy egy sokkal több rétűbb (ez lehet zene, de más terület is), más szegmenseket is megcélzó fesztivállá váljon.

– Hova helyezi el a veszprémi fesztivált a hazai porondon?
– Stabil képződménnyé vált három év alatt mind a városi, mind a magyar fesztiváléletben, ami nem kis eredmény. Erős tendencia, hogy kulturálisan szakosodjon a fesztivál, a kérdés az, merrefelé, milyen tartalommal. Szeptemberben több szakemberrel közösen beszélgetünk majd a fesztivál jövőjéről.

(A veszprem.index.hu nyomán)

Az ünnepi játékok öt esti előadásán a veszprémi várnegyedben ismert hazai és külföldi művészek léptek fel. Az első estén Mozart A varázsfuvola című operájának koncertszerű előadása volt hallható a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Kocsis Zoltán vezényletével. A főbb szerepeket Reinhard Hagen (Sarastro), Miklósa Erika (Az Éj királynője) és Marietta Zumbült (Pamina) alakította.
Másnap nem kisebb jazzmuzsikus, mint a világ egyik legjobb Hammond-orgonistája, Joey DeFrancesco adott koncertet. Őt követte pénteken a szintén világhírű gitárművész, Paco de Lucia, aki flamenco hangulatot varázsolt Veszprémbe. És itt még koránt sem volt vége a kitűnő fellépők névsorának, hiszen szombaton a The Manhattan Transfer lépett fel swing- és jazzmuzsikával. Egy alt, egy szoprán, egy tenor és egy basszus, három évtized, huszonöt lemez, tíz Grammy-díj: röviden talán így jellemezhető az együttes. A sort Barbara Hendricks és a The Magnus Lindgren Quartet koncertje zárta, amelyen a jazz és egy világhírű szoprán közös kalandjait hallhattuk. A kvarett tagjai: Magnus Lindgren (szaxofon), Jonas Holgersson (dob), Fredrick Johnson (bőgő), Mathias Algottson (zongora).