Feléled Dubniczay kanonok háza

Augusztus 20-án avatták a veszprémi várban a felújított Dubniczay palotát. Dióssy László polgármester köszöntő szavai után Bajnai Gordon kormánybiztos mondott avató beszédet, majd Dr. Passuth Krisztina művészettörténész méltatta a palotában helyett kapott László Károly-féle milliárdos értékű képzőművészeti gyűjteményt, amellyel természetesen nemcsak a műemlék épület értékelődik fel, hanem a város, a megye és a régió is.

A tizennyolcadik században Dubniczay kanonok építtette a barokk palotát a királynék városában, Veszprémben, fenn a várban, a Szent Mihály székesegyház és a püspöki (ma érseki) palota szomszédságában, a Szentháromság téren. A legutóbbi időkig anyakönyvi hivatal és házasságkötő terem működött benne, aztán az intézmények kiköltöztek, a ház finom kőfaragásaival, csendes udvarával, termeiben freskókkal, majolika kályhákkal magára és az enyészetre maradt. Most újraéledt.

– Korábban több alkalommal is sikertelenül pályáztunk a rekonstrukcióra, a palota megmentésére, de soha nem mondtunk le arról, hogy egyszer sikerülhet ez a terv – fogalmaz Asztalos István, Veszprém megyei jogú város alpolgármestere. – A felújítás mellett nyilvánvalóvá vált, hogy a megyeszékhely turizmusa szempontjából a vár a meghatározó, a központ. Az itt álló önkormányzati tulajdonú épületek felértékelődtek, a helyhatóság pedig különböző céljait ezen ingatlanokban és általuk tudja megvalósítani. Természetesen nem lehetett kikerülni a Dubniczay-házat sem. A várak rekonstrukciója, a kulturális-turisztikai értéknövelés kategóriában esély látszott sikeres pályázatra a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében.

A pályázatban a hangsúly a funkcióra helyeződött. A hívószavak: kulturális gyarapodás, a turisztikai kínálat bővülése, vendéglátó-ipari kapacitás, László Károly Baselben élő, európai szinten is előkelő helyen jegyzett műgyűjtő, valamint a német testvérváros, Bottrop Albers Múzeumával kötött megállapodás.
A felújított palota belső tereinek döntő hányadát, mintegy 2 ezer négyzetméternyi kiállító területet a László Károly-gyűjtemény (illetve a teljes anyagnak a hely adta lehetőségek miatt egy része) foglalja el, a huszadik század első fele magyar és európai képzőművészetének jeles, nagy részben még itthon soha nem látott alkotásaival. Ismét helyet kap a közkeletű nevén téglamúzeumként ismert gyűjtemény, illetve ide költöznek a várkaputól az egykori Várgaléria kiállító terei is, időszaki tárlatoknak lehetőséget adva. S az európai történelmi környezetek mintájára a palota előtt és bent, az udvarban kiülős, beszélgetős vendéglátóhely nyílik, százötven személy egyszerre történő kiszolgálásra alkalmas kapacitással.
A Dubniczay-palota újra olyan lett, mint amikor a kanonok építtette. Visszakapta eredeti külsejét, manzárdos tetőszerkezetét, s az emeleti termek freskói is újra felderengenek.
A ház szerepe, a benne lévő adottság és lehetőség egyértelműen túlmutat majd a városon, sőt a megyehatáron is. A rekonstruált épület a város tulajdona, a László Károly gyűjtemény tartós letétbe kerül. A pályázatot egy kreatív csoport álmodta meg, majd mások dolgoztak a különböző esztétikai, műszaki terveken, tizenöt restaurátor végezte a munkát. A 780 milliós beruházáshoz szükséges önrész jelentős hányadához is egy másik pályázattal jutottak, így az önkormányzati költségvetésből a végső számlának csak három százalékát, huszonöt és fél millió forintot kellett hozzátenni.

T.O.