A Veszprémi Kórház új igazgatója a volt egészségügyi miniszter
Kórház-átalakítási tervek Veszprém megyében

Veszprém megyében tizenkét kórház működik. A biztonságos és folyamatos üzemeltetés érdekében egyre sürgetőbbé válik az intézmények szakmai átszervezése. dr. Rácz Jenő, volt egészségügyi miniszter, a kórház főigazgatói posztjára benyújtott pályázatában olyan terveket vázolt fel, amelyek megoldást jelenthetnek az egészségügyi intézmények hatékony átszervezéséhez. A kórházak fenntartói ennek szükségességét nem is vitatják, sőt együttműködésről – nem kizárva az integrációt sem – döntöttek a közelmúltban. Az elképzelésekről a nemrég kinevezett főigazgatót, dr. Rácz Jenőt kérdeztük.

- Nem mondhatni megszokottnak a politikai pályáról a szakmába való visszatérés. Mit takar az a szakmai múlt, ami visszahívta Önt a kórházi mindennapokba?
- Az orvosi egyetemet Kaposváron végeztem el, főleg a baleseti sebészet területén szereztem gyakorlatot a nagyatádi kórházban. Később az élet úgy hozta, hogy a kórház műtőblokkjának vezetésével bíztak meg. Az addig önállóan működő műtőket kellett egységes szervezetbe rendeznem. Traumatológusként a sportsebészet és az atroszkópos sebészet áll hozzám a legközelebb.
1995-ben egy új kihívás újabb változást hozott az életemben. Az Egészségügyi Minisztérium Ellátás-szervezési Osztályának élére kerültem. A szervezési tapasztalatokkal felvértezve 1996-ban elvállaltam a likviditási problémákkal küszködő kalocsai kórház igazgatói posztját. Mindemellett beválasztottak a Kórházszövetség elnökségébe is, ahol tagként egészen 2002-ig tevékenykedtem. Ekkor a Csehák Judit által vezetett Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkárává neveztek ki, 2005-től pedig a megtisztelő miniszteri poszton tevékenykedhettem tovább.
- Ön pályázat útján került a Veszprémi Kórház élére. Miért pont Veszprémet választotta? Van valamilyen korábbi kötődése a városhoz?
- Én alapvetően Somogy megyei vagyok, de apai ágon van némi kapcsolódásunk Veszprém megyéhez is. Apai dédnagymamám bábaasszony volt Nagyvázsonyban, a szüleim pedig Pápán tanultak. Valójában az a szakmai tapasztalat hozott ide, amit korábban a gyakorlatban már megszerezhettem, hiszen itt is egy likviditási problémákkal küszködő kórházról van szó, amely ordít a problémák orvoslásáért. Ha pedig az emócionális szempontokat nézzük, azt kell, hogy mondjam, Veszprém gyönyörű, s mivel velem együtt a családom is „ide tette a székhelyét”, végre velük is több időt tölthetek.

- Lassacskán körvonalazódnak a kórházak átalakítási tervei. Elmondaná, milyen gyógyírt javasolnak a jelenlegi akut problémákra? Egyáltalán igazából mi a baj a mai rendszerrel?
- A megyei kórház esetében kétszintű a feladatunk, egyrészt meg kell állítanunk a további eladósodást, illetve megszüntetni a felhalmozott adósságot, másrészt válságmenedzselésre van szüksége az intézménynek, vagyis változás, változtatás kell. Természetesen egyik a másikkal összefüggésben áll. Nem csak a belső környezetet kell azonban megváltoztatnunk, hanem a külsőt is. Ez elengedhetetlen, mert nem tartható fenn az a struktúra az egészségügyi ellátórendszerben, ami ezidáig működött. Különösen igaz ez a fekvőbeteg-ellátásra.
Tizennégy kórházzal állunk szerződéses viszonyban. A kórházak részben pazarló gazdálkodást folytatnak, a párhuzamos fejlesztések nem finanszírozhatóak, egymással versenyeznek, ennek az lesz az eredménye, hogy előbb-utóbb valamennyi elpusztul. Fejér megyében például sokkal jobb a szervezeti felépítés.
Szerencsére az átalakítás szükségességével a megyei kórházvezetők is egyetértenek. Az elképzelések szerint a megyei intézményeket három ellátóegységbe kell koncentrálni veszprémi, ajkai és pápai központtal, s ezeket gazdasági társaságok formájában kívánjuk működtetni. A hármas egység közös beszerzést, logisztikát folytathatna. Gondoljuk csak meg! Ez egy hét és félmilliárdos nagyüzem, a kórházak egyben vevők is, amelyek ráadásul közpénzből gazdálkodnak. Muszáj a gazdasági társaságokhoz hasonlóan gondolkodniuk. Illúzió, hogy mindenkinek mindenből a legjobbat tudjuk adni, racionálisan azonban a kevesebből is jobbat lehet létrehozni. Ebben a nagyságrendben a beszerzés már sokkal jobb árakon történhet, a közös fellépés az, ami biztosíthatja a folyamatos fenntarthatóságot, a gazdaságos működtetést. Így nem kellene egyetlen kórházat sem bezárni, ami azért is fontos lenne, mert a kistelepüléseken a kórház a legnagyobb munkáltató, megszűnése a város munkaerőpiacára is nagy hatással lenne.
A másik fontos szempont, hogy az egyes konglomerátumok szakmailag is szakosodjanak. Zirc, Várpalota például kicsi ahhoz, hogy önállóan fenn tudjon maradni, de kitűnően el tudnák látni az elfekvő betegek gondozását. Balatonfüreden is célszerű lenne az átszervezés, hiszen három állami intézmény működik – a Szívkórház, a MÁV kórház és a Honvédkórház -, amelyet más-más minisztérium irányít. Önkormányzati tulajdonba szeretnénk átadni ezeket a balatonfüredi intézményeket. A megyei önkormányzathoz tartozna a Veszprém-Balatonfüred-Várpalota-Zirc ellátási egység.
Célszerű lenne az is, ha a jövőben a dobai pszichiátriai kórház együttműködne Sümeggel, és Ajkához vagy Pápához csatlakoznának. Farkasgyepü ma önálló, de a megyei önkormányzat tulajdonában van, nekik például Pápához kellene tartozniuk, így ott is egy plusz profilt jelentene a tüdőgondozás. Tapolca-Ajka együttműködése lenne kívánatos, de itt a szakmai irányelvek mellett a tulajdonosokkal és az intézményvezetőkkel kell egyeztetni.
Közös megoldásokat kell tető alá hozni például labor, patológia, s más ilyen területeken. Az egyes intézmények pedig a telemedicina segítségével akár közelebb is kerülhetnek egymáshoz. Remélhetőleg az átszervezésnek köszönhetően ezek az egységek regionálisan is megtalálják majd a szerepüket. A Közép-dunántúli Onkológiai Központ például Veszprémben kapott helyet. De a gasztroenterológia, a sebészet, a sürgősségi betegellátás területén is túl mutatnak feladataink a megyei határokon.
A hatékony együttműködésre jó példa Székesfehérvár, ahol a sürgősségi, kardiológiai feladatokat összehangolva komplett fejlesztéseket tudtak végrehajtani csak azért, mert összefogtak.

- Az átszervezésnek mikorra lesz már érezhető hatása Veszprém megyében?
- Remélhetőleg már az idei évben. A finanszírozási problémákat ma is érzik a kórházak, ezeket próbáljuk mielőbb megoldani, s remélhetőleg a kapacitás-kihasználtság már az idén javulhat. Modell-kísérletünket – ami mellé finanszírozási modellt is tudunk tenni – lakossági fejkvótára dolgozzuk ki.

- Úgy tűnik új munkaköre sem kíméli majd a szabadidejét, most is kevés idő marad majd a családra. Meséljen kicsit az otthoniakról is!
- Nős vagyok, négy gyermekem és négy unokám van. A legnagyobb 73-ban született, a legkisebb pedig 9 éves. A feleségem pénzügyi, illetve szociális terülten működő szakember. Szociális otthonokkal kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányokat készít. Kevéske szabadidőnket szívesen töltjük együtt a szabadban, nagyon szeretjük a természetjárást, a vitorlázást.

Cseh Teréz