Nemzetközi történész konferencia Dunaalmáson

A Dunántúli Református Egyházkerület, a Magyar Történelmi Társulat és Dunaalmás önkormányzata a zsitvatoroki békekötés 400. évfordulója tiszteletére november 8.-án tudományos tanácskozást szervezett a dunaalmási református templomba. A megjelenteket, köztük egyházi és világi elöljárókat, magyar és külföldi történészeket, gyülekezeti tagokat és érdeklődőket Valkiné Gúthy Éva az egyházközség lelkésze köszöntötte.

Glatz Ferenc akadémikus betegsége miatt nem tudott részt venni a találkozón. Helyette Gecsényi Lajos, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke méltatta az évforduló jelentőségét, korabeli európai viszonyok között sorsfordító voltára, nemzetközi összefüggéseire irányította rá a hallgatóság figyelmét.
Lévai Péter dunaalmási polgármester köszöntőjében személyes példát említett. Az ő (és több más helyi református család) őseit is a 17. század elején, a békekötést követően telepítették a harcok során többször elnéptelenedett faluba. A környék polgármesterei közül leginkább érintett, Dunaalmással szemben fekvő Dunaradvány polgármestere, Bödök László a felvidéki magyarság üdvözletét hozta. Elmondta, november 11.-én pontosan 400 évvel a békekötés után emlékművet avatnak a Zsitvatő nevű településrészen. (A korábbi emlékmű a Bős-nagymarosi erőmű-építkezések áldozatává vált). Ezzel az egykori helyszínen, méltó- és talán maradandó módon tisztelegnek a vidék-és Európa történetében (nemzetiségtől függetlenül) is sorsfordító esemény előtt.
Pálffy Géza a MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa előadásának címe: Végre béke! A zsitvatoroki béke jelentősége a Magyar Királyság történetében, -volt. Széles összefüggés rendszert felvázoló elemzésében a korabeli viszonyokat mutatta be. Elmondta: két kimerült világbirodalom harcolt az akkori Magyarország területén, hatalmas pusztítást okozva a Duna menti “hadak útján”. A bécsi béke kiegyezést teremtett a Habsburgok és a magyar rendek között, lezárta a Bocskai szabadságharcot, ami a magyar rendek első komoly szembeszállása volt a Habsburg birodalommal a három részre szakadt ország körülményei között.
 A pár hónappal később létrejött zsitvatoroki egyezség a két világbirodalom érdekközösségén alapuló nyugalmas időszakot teremtett e sokat szenvedett vidéken is. A belső és külső feltételek ilyetén alakítására igen nagy szükség volt, jóllehet a 17. század eleji európai hatalmi helyzet-, és nem a mai előadás címében is kifejezésre juttatott akkori békevágy, - teremtette meg a mérhetetlen pusztítások utáni viszonylagos nyugalmat.
Az adótól a tisztes ajándékig. Habsburg fizetség az oszmánoknak a zsitvatoroki béke előtt és után címmel Ernst Dieter Petritsch a bécsi Haus- Hof und Staatsarchív főlevéltárosa mondta el álláspontját. E szerint mérsékelt oszmán sikerrel zárult ugyan a békekötés, de a szerződés ama pontja, amely szerint a császár már nem adófizetője a portának, a török birodalom diplomáciai és európai hatalmi-politikai (később, a század végén, katonai visszaszorulására utalt.)
A “harmadik oldal” képviselőjeként Feridun Emecen az Isztambuli Egyetem tanára a zsitvatoroki békekötés oszmán- török értelmezéseit mutatta be. Fodor Pál (osztályvezető MTA történettudományi Intézet): Háború és béke az oszmán-törökgondolkodásban című előadása a korabeli muzulmán felfogásba adott betekintést.
A szép számú érdeklődő előtt megtartott, számukra és köztük megjelent fiatalokra tekintettel “rendkívüli történelem órákként” is felfogható előadás-sorozat Márkus Mihálynak, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének zárszavával ért véget.

Dr. Horváth Géza