Olajbogyószüretre invitál a mediterrán tél

A mediterrán vidékeken a november és a téli hónapok egyáltalán nem nevezhetők turistaszezonnak. Pedig a hűvösebb időjárás ellenére is érdemes ellátogatni Olaszországba, Spanyolországba, mert ilyenkor szüretelik az olajbogyót, ami kihagyhatatlan esemény még a helyieknek is.

Bár karácsony előtt néhány héttel már meglehetősen csípős az idő Toszkánában is, a kis olasz falvakban ilyenkor minden évben megbolydul az élet. Évszázadok óta az olajbogyó az egyik legfontosabb alapanyag errefelé: enélkül egyetlen háziasszony sem tudja elképzelni a sütés-főzést. Házigazdánk, Angelo elmesélte, hogy nagyanyja annak idején a fák lemetszett gallyával fűtötte a tűzhelyet, a szappant pedig olívaolajból és hamuból készítette.

Csípős reggelek, didergős délutánok
Fél nyolckor kezd világosodni, mi ekkor már az olajfaligetben vagyunk. Minden harmatos, alattunk a völgyben sűrű ködfátyol terül el. Angelo irányítja a munkát, fürgén cikázik közöttünk, és megmutatja, hogyan terítsük le a ponyvát a fák törzse köré. Erre azért van szükség, hogy a lepotyogó bogyók egyenesen ide hulljanak, és ne kelljen még külön ezeket is felszedni a földről. Derekunkra erősítjük a fonott kosarainkat. Van, aki felmászik a fára, én viszont a földről ágaskodva próbálom elérni a termést.  Kézzel tépkedjük a bogyókat, a magasabban lévő példányokat pedig egy kampós bottal húzzuk le a levelekkel együtt.
Mikor egy fával végeztünk, felszedjük a ponyváról a lehullott bogyókat. A leveleket kiválogatjuk - bár Angelo szerint az sem baj, ha néhány benne marad. Amikor megtelnek kosaraink, zsákokba öntjük a bogyókat, és a markos legények máris felpakolják őket a présházba menő traktorra. A Napnak egyre nagyobb az ereje, így hát ledobjuk a felesleges ruhadarabokat magunkról.
Eközben Angelo nem feledkezik meg a vendéglátásról sem: a liget egyik végében álló kisházban felesége, Maria Rita terít nekünk ebédre: kenyér, szalámi, sajt és sonka a menü. A sziesztát ezúttal kihagyjuk, és evés után azonnal folytatjuk a munkát. Angelo messzebb dolgozik, de ennek ellenére tisztán halljuk erős baritonját: könnyűzenei repertoárjával szórakoztatja magát és „munkásait”.
Délután négy körül már majdnem sötét van, a levegő is egyre hidegebb. A pulóverek visszakerülnek ránk, a kezünk szinte jéggé fagy. Hálásan pillantunk Angelora, amikor közli, hogy aznapra befejeztük a munkát.
Megkérem, hogy vigyen el minket a sajtolóba, mert szeretnénk látni, hogyan készül az olívaolaj. Saját présháza csak keveseknek van, Angelo nem tartozik közéjük, ezért egy közeli birtokra hajtunk. Az autóban jó meleg van, pár perc múlva kezdenek felengedni átfagyott tagjaink.

A napsugár íze
A traktor platója már üres, amikor a présház udvarára érünk. Bent a falak tömény olajszagot árasztanak magukból. Francesco, a tulajdonos, széles mosollyal köszönt bennünket, és amikor megtudja, hogy most először látunk ilyesmit, készségesen megmutat és elmagyaráz mindent. Megtudjuk azt is, hogy az olívaolaj azért olyan drága, mert egy átlagosan termő fa körülbelül egy-másfél liter olajat ad.
A zsákokat közben lemérik, beleöntik a bogyókat egy tartályba, megmossák, és kőkerekek között összetörik. Ezután egy alátétre helyezik őket vékony rétegben, majd erre újabb alátét kerül. Olyan ez, mint a lasagne: egy réteg hús, egy réteg tészta. Amikor már jó egy méter magas lesz az „építmény”, súlyokkal sajtolják ki belőle az olajat, ami egy tartályba csurog, innen pedig egy centrifugába kerül, hogy kicsapassák belőle a vizet.
Francesco eközben elmeséli, hogy a kiváló minőségű olajbogyók első sajtolásából készül az extra szűz olívaolaj, melynek zamata és élettani hatása a legjobb.
Az „olajunk” a centrifugálás után egy kicsit még zavaros, ám Angelo szerint le fog ülepedni. Arra bíztat, hogy kóstoljuk meg: nem tudom, honnan, de néhány szelet friss, még langyos kenyeret kerít, ezt mártjuk bele. Az íze élénk és zamatos, az illata mennyei. Angelo is megkóstolja az olívaolajat, az arca elégedettséget tükröz.
– Érzed benne a napsütést, a tavaszi szellő és a nyári zápor ízét?  - kérdezi felém fordulva. Bólintok és most már pontosan értem, miért hívják az olívaolajat folyékony aranynak.

Nem csak salátákhoz!
A mediterrán vidékeken az extra szűz olívaolajjal főznek, sütnek és ezt használják a salátákhoz is. Azokban az országokban, ahol évszázadok óta használják az olívaolajat, a háziasszonyok már csukott szemmel is ráböknek a készítendő étel íze szempontjából a legjobb fajtára. Az extra szűz olívaolajból ugyanis többféle létezik a fajtától, a termőterülettől valamint az olajbogyó érettségi fokától függően: más illik a halakhoz, más a fehérhúsokhoz és megint más a salátákhoz. Érdemes megkóstolni több olívaolajat, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb fajtát.

Egészség mindenek felett
Az extra szűz olívaolajnak számtalan jótékony hatása van a szervezetre. Szabályozza a koleszterinszintet, így rendszeres fogyasztásával megelőzhető az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, az agyvérzés és az infarktus. E vitamin tartalmának köszönhetően megköti a káros szabad gyököket, így csökkenti a rákos megbetegedések kockázatát.
Bővebb információ: www.extraszuz.hu
Az interneten a www.toszkana.lap.hu vagy a www.spanyolorszag.lap.hu weboldalakon találhatunk olyan falusi gazdaságokat, amelyek szívesen fogadnak látogatókat olajbogyószüretre. Érdemes érdeklődni utazási irodákban is, mert ma már sok helyen szerveznek olajbogyószürettel egybekötött utakat.

Nem minden olívaolaj egyforma!
Az olívaolaj felirat gyakran megtévesztő lehet, mert a legjobb minőségű extra szűz olívaolajok mellett ott sorakoznak a polcokon az úgynevezett sansa, orujo, pomace feliratú termékek! Ezeket az olajbogyó sajtolása során keletkező maradványokból nyerik ki, és mindössze egy százalékban tartalmaznak extra szűz olívaolajat. Aki minőségi olívaolajat keres, az extra szűz fajtákból tegyen a kosarába!

Somlai