Honnan kapta Sárosd a nevét?

Mint azt a Kertali dombon végzett ásatások bizonyították, Sárosdon már Árpád unokája, Taksony idején magyar település volt. A leletek tanúsága szerint itt lovak nevelésével foglalkoztak. Győrffy György szerint legalább 700 évre visszamenőleg ez a tevékenység itt írott forrásokban kimutatható. Királyi lovászok faluja volt és ez a hely már Géza fejedelemnek és fiának Szent István királynak lóneveléssel adózott.

Az Árpád-háziak idejében (Garás) Baras néven nevezik ezt a helyet, de 1342-ben már Sarusd néven említik. Az első hivatalos írásos emlék Ozorai Pipó adománylevelén olvasható, ami 1417. június 27-én kelt és Sárosdot SARASD néven írja. Ennek az adománylevélnek a kiadása Zsigmond királyunk idején történt, aki rendet és nyugalmat akart tenni a gazdag kun szállásfők örökösödési perében. Ebből következtetni lehet, hogy a Sarusd elnevezés változott Sarasdra és ez a török hódoltság végére már Sárosd néven szerepelt.
Ezen a néven szerződnek 1694-1702 között gr. Esterházy Ferencz mint vevő, és a kun leszármazott Széplaki Bottka lányok mint eladók, Jakabszállás, Sárosd és Kispuszta elzálogosítása és eladása ügyében.
A Mezőföld mély fekvésű helyein kialakult települések sokasága a „sár” szótaggal kezdődik. A vízrendezések előtti időkben csak a magasabb részek löszhátai emelkedtek ki környékünkön a mocsárból, illetve a hatalmas vizekből. A vízen történő közlekedés az ókorban általános volt a környékünkön. Terepjárásaim folyamán apró világítótornyok darabjait találtam meg. Ezeknek a tornyocskáknak a fénye tájékoztatta éjszaka a dereglyék irányítóit a helyzetükről.
Nem olyan régen Gorsium mellett, a Sárvíz laposában a legelőn, egy ókori hajóállomást (kikötőt) tártak fel. Mindenesetre Sárbogárd címerében szereplő hajóhorgony se véletlenül van ott. A múlt század közepén a legrégebbi telkesgazdák, mint az elődeik emlékét említették a Puszta templomhoz csónakon közlekedő ferences barátokat, kik Barátlakás pusztáról csónakon jártak oda misézni. Érdemes megnézni a mi címerünkben is a csónakot. Az elején vaskampó van, és ha netán szárazság miatt a sekély vízben, vagy mocsárban evezni nem lehetett, akkor ebbe a kampóba akasztották be a hajdani nagy erejű szürkemarhák tézsláját és vontatták a csónakot.
Ezeknek ismertében helységneveink sár előtagja nagyon is érthető. S ehhez nem kell a történelmi múltba visszamennünk. Sárosd idős lakói még emlékezhetnek a két háború közötti földutakra, egy-egy esős októberi vagy novemberi kukorica vagy szárhordásra. Még a nagy uradalmak is csak a lórésinek lefektetésével tudtak megbirkózni a szállítás nehézségeivel, és e mellett csatornáztak. A jakabi árok, a Kufler árok, a darusi árok, a tükrösi árok ezekre a lecsapolásokra emlékeztetnek. Ezek és a kitűnő lóvasutak nélkül nem lehetett volna olyan komoly létesítményeket ellátni, mint a Weisz Elizék által épített jakabszállási szeszgyár, vagy a Kuflerék által épített szolgaegyházi szeszgyár. E mellett az örökös sárral és vízzel borított mély fekvésű részek a lecsapolás után hatalmas terméseredményeket produkáltak, főleg cukorrépából és ipari burgonyából. A termelés ilyen irányú ugrásszerű növekedése az állattartásra és ezen belül a szarvasmarhatartásra serkentően hatott.
Az, hogy az egész környezetünk nem posványosodott el teljesen, kizárólag a Seregélyes felé vezető és lejtő völgynek köszönhető. Ahol eleinte gravitációs úton folyt a víz a Dinnyés-Kajtori mocsárba, majd a múlt században, a 20-as években kubikosok és a 60-as években kotrógépek alakították ki a Sárosd-Seregélyesi vízfolyást. Ez a vízfolyás Mezőfalva térségéből indulva és északi irányba folyva gyűjti össze Hantos, Sárosd és Seregélyes vizeit és viszi a Velencei tó levezető csatornájába. A lejtése nagyon enyhe, 100 méterenként 3 cm, vagyis 1 km-en mindössze 30 cm. Tehát a folyása kizárólag a tavaszi olvadáskor, vagy erősen csapadékos időjárás esetén gyorsul fel, ezért gazosodik fel sűrűn a medre és szükségszerű az időnkénti jó karba helyezése.
Természetesen a településünk vízfolyása csak a felszíni felesleges vizek levezetésére alkalmas, és nem annak az egyre növekvő szennyvíztömegnek, amit a vízművünk létesítése óta a falunk alá engedünk. A szippantók által elszállított szennyvíz ennek csak egy töredéke, és az elmúlt években tapasztalhattuk a talajvíz vészes emelkedését. Meg azt is, hogy az árokrendszerünket sürgősen rendbe kellett tennünk és a hidakat a megfelelő szintre helyeznünk, de még így is számtalan lakóház károsodott, sőt össze is dőlt. Ennek az elkerülése végett szükségszerűvé vált a csatornahálózat létesítése, amire rákötve, minden háznál keletkező szennyvizet a szennyvíztisztítóba tudunk juttatni. Ezzel a talaj felszínének a felszáradása is gyorsulni fog és nem lesz uralkodó a sár, amiről Sárosd a nevét kapta.

Gyimesi Károly
helytörténész