„Őrségváltás” a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetben Anda Éva – 40 „takarékos” esztendő
Anda Éva neve a környeiek számára épp oly’ ismerősen cseng, mint a környező településen élőké, hiszen talán nincs is olyan itt élő polgár, akinek ne lett volna valamiféle kapcsolata a helyi Takarékszövetkezettel. Volt idő eszünkbe vésni a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőjének nevét, hiszen a két név szinte egybeforrt az elmúlt 40 esztendő alatt. A környeiek a település jó hírnevének öregbítéséért 2005-ben díszpolgárukká is avatták a most nyugdíjba vonuló igazgatónőt, hiszen községük nem kis mértékben köszönheti ismertségét a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetnek, s annak vezetőjének.
- Mikor is kezdődött ez a történet? Mióta dolgozol a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetnél? A Takarékok 1958-ban alakultak, én pedig 1966-ban kerültem ide. Akkor egy kis bérelt lyukban kezdtük a munkát, sem állami támogatás, sem egyéb forrás nem segített bennünket, mindent a magunk erejéből kellett megoldanunk. Az akkori helyzetet jól jellemzi például, hogy minket, mint „magán” céget, vagyis szövetkezetet az OTP revizorai ellenőriztek. Ebből is látszik, hogy akkoriban még túlságosan sok konkurenssel nem kellett megküzdenünk. Nekem ez lett az első, s egyben az egyetlen munkahelyem is. 40 évet töltöttem itt el. Egyedül pénztáros nem voltam, de azon kívül majdnem minden területen dolgoztam, mielőtt vezetővé választottak volna. Voltam könyvelő, hitelügyes, főkönyvelő, elnök, majd ügyvezető igazgató. Vezetői feladatokat 26 éve végzek.
- Ezek szerint szinte a kezdetektől részt vettél a Takarékszövetkezetek munkájában. Mesélnél nekünk egy kicsit a hőskorról! Hogyan folyt itt a munka az első időkben? - Számomra fantasztikus, hogy az elejétől kezdve láttam, milyen eszközökkel dolgoztunk itt évről évre, évtizedről évtizedre. Az Evolut nevű ún. kézitáblával indultunk és tekerős számológéppel, s 4-en dolgoztunk egyetlen helyiségben. Ma 50-en vagyunk és 8 saját tulajdonú ingatlanunk van. Az első időkben kizárólag csak a lakosságnak dolgoztunk, később azonban a kis- és középvállalkozói rétegnek is szolgáltattunk. Szinte pár éve csak annak, hogy a szó szerinti kézi könyvelésről hirtelen új rendszerekre álltunk át. Először rövid ideig Robotron könyvelőgépeket használtunk, majd röviddel azután már számítógépeken könyveltünk. 1974-ben volt az első takarékszövetkezeti egyesülési hullám. Úgy volt, hogy mi is egyesülünk a Bokod és Vidékével, de ez végül nem történt meg. Nagy fordulatot jelentett, amikor a megyeszékhelyen is megjelenhettünk. Kertvárosi kirendeltségünket 1984-ben az elsők között nyitottuk meg, s ez természetesen magára a működésre is kedvezően hatott. Mára 4 kirendeltségünk van a megyeszékhelyen és szolgáltatásaink az interneten keresztül bárhol elérhetőek.
- Visszagondolva erre a 40 évre, mi, vagy mik voltak a legnagyobb sikerek, amire igazán büszke vagy? - Számomra az egyik legfontosabb eredmény, hogy annak idején, a Takarékszövetkezeti Bank konszolidációjakor állami támogatást kaptunk, amelyet 2013-ig kellett volna visszafizetnünk. Mi már túl vagyunk rajta, az utolsó fillérig rendeztük tartozásunkat. Amire igazán büszke vagyok, az pedig az, hogy a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet elismert tagja a Takarékbanknak. Létezik ugyanis egy minősítő rendszerünk, amely különféle mutatók alapján (jövedelmezőség, portfólió, tőkehelyzet, stb.) minősíti a tagokat. Mi tavaly az első helyen, idén pedig a másodikon végeztünk. Ez nem a nagyságrendet mutatja, hanem a minőséget. Ezt nagyon nagy eredménynek tartom. A sikerek közé sorolom továbbá azt is, hogy olyan munkahelyi légkört alakítottunk ki a cégnél – úgy a központban, mint a kirendeltségeken -, hogy gyakorlatilag nincs fluktuáció. Vagyis nemcsak ebben a nehéz, munkahely-kereső világban sikerül megtartanunk a dolgozóinkat, de mindig is stabil gárda dolgozott itt.
- Milyen tervekkel vágsz neki a nyugdíjas éveknek és kinek adod át a stafétabotot? - Jó szívvel vonulok vissza és érdeklődve várom a nyugdíjas éveket, remélem, hogy végre lesz időm olvasni, tornázni, kézimunkázni. Terveimben az szerepel, hogy egy kicsit még figyelemmel fogom kísérni itt a munkát. Szeretnék tagja maradni az igazgatóságnak, s amennyiben igényli az új vezetés, természetesen továbbra is szívesen segítek, de azt is látom, hogy kell már az újítás is. A 40 év alatt én mindig hittem, hogy talpon tudunk maradni, szerencsére most is jó állapotban tudom a Takarékszövetkezetet átadni, s csak azt tudom kívánni, hogy ennél már csak jobb legyen!
Cseh Teréz |