A jó hentes azt árulja, amit maga is eszik

A bábolnai sonkafesztivál kitalálója, bonyolítója, motorja a kisváros hentese, a Bábolna - Hús tulajdonosa, a negyvenhat éves Debreceni Tibor egyéni vállalkozó volt. A jól sikerült rendezvényt követően ültünk le egy beszélgetésre saját húsfeldolgozó üzemének falatnyi irodájában.

- Honnét az ötlet?
- Néhány éve láttam egy útifilmet a híres serrano-i sonkafesztiválról, akkor fogant meg a gondolat bennem. Nekünk is vannak finom sonkáink, egyszer össze kéne mérni őket, és ezt összekötni egy jópofa, szórakoztató rendezvénnyel. Nagy álmom, hogy ez a későbbiekben nemzetközivé váljon, és a határainkon túl élő húsfeldolgozók is eljöjjenek versenyezni Bábolnára.

- Mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani ezt az álmát?
- Elsősorban partnerek. A bábolnai önkormányzat és a polgármester asszony felkarolta az ötletet, ők szervezték a kísérő műsorokat. Dr. Horváth Klára, aki országgyűlési képviselő is segített abban, hogy a Mezőgazdasági Minisztériumtól támogatást kaphassunk, majd a Polgárőr Egyesület közreműködésével tudtuk a kapott támogatást leadminisztrálni. A kistérség adta a hangosítást és a színpadot, az IKR az asztalokat és sörpadokat, a Ménesbirtok pedig díjtalanul rendelkezésünkre bocsátotta az egyik kiállítói pavilont, ahol a Gazdanapokat is szokták rendezni. Szakmai oldalról a Vágóállat és Hústermék Tanács, és a Magyar Gasztronómiai Szövetség állt mellénk. Egyedül nem ment volna, így közösen viszont sikerült tető alá hozni a fesztivált.

- Milyen volt az érdeklődés?
- A versenyre és a vásárra a vártnál talán kevesebben jelentkeztek, de hát ez volt az első rendezvény, remélem sikerül hagyományt teremteni, és néhány év múlva kinőjjük a mostani pavilont. Az a cél, hogy az itteni minősítéseknek komoly jelentősége legyen a szakmában, büszkén ragasztanák ki a húsosok termékeikre, hogy például ez és ez a sonka a bábolnai fesztivál az évi aranyérmese. A közönség, ahogy mondani szokták, vette a lapot. Délelőtt elsősorban a távolabb lakók jöttek, délután és este pedig inkább a helyiek tették tiszteletüket. Az esti bálra nem volt túlzottan nagy érdeklődés, így ezt a jövőben elhagyjuk, helyette inkább egyéb, színvonalas programokat szervezünk. Összességében mintegy háromezerre saccoljuk a megjelentek számát, ami szép sikernek számít. A sok-sok kóstoló, a húsvét előtti vásárlási lehetőség megragadta a látogatók fantáziáját, nem egy új vevő jelentkezett boltjainkban. A résztvevő kiállítók és versenyzők is hasznosnak ítélték a találkozót, valamennyien biztosítottak róla, hogy jövőre is itt lesznek. Szeretnénk, hogy a borászok is nagyobb számban jelenjenek meg, hiszen most is jólesett a sós, füstölt áruk kóstolása után Bartos Kálmánék jóféle neszmélyi nedűje.

- Saját vállalkozásában is ilyen elszánt, bizakodó és kitartó?
- Enélkül nem megy. Több dologba is belefogtam az elmúlt húsz évben. Vállalkoztam az építőiparban, próbálkoztam egy fűrészüzemmel is, amibe aztán bele is buktam. Az alapszakmám mezőgazdász, ehhez jött a vendéglátás és húsipari feldolgozás. 1986-tól büfézek, ott vagyok minden bábolnai rendezvényen, működtetem ABC áruházat, de ma már csak füstölt hús áruk előállításával, húsok feldolgozásával és ezek kereskedelmével foglalkozunk a büfézés mellett. Családi vállalkozás a miénk, velem dolgozik a feleségem, két lányom és vejeim. Van egy büfénk, húsboltunk és füstölthús árudánk az érdi piacon, Bábolnán, Oroszlányban és Győrött működtetünk húsboltokat. Most nyitunk új üzletet Komáromban, terveink szerint a kapacitásunk teljes kihasználásával még beleférne egy-egy bolt Tatán és Tatabányán is. Ez a maximum, amit szeretnénk elérni. Persze az üzleteknél nem kell valami nagy dologra gondolni, ezek egyszemélyes, olykor csak a piacnapokon nyitva tartó kicsiny boltok. Gyakorlatilag hétvégén minden családtag dolgozik egy-egy üzletben. A szakmában mindenki panaszkodik, hogy a nagy áruházak miatt nincs kereslet. Nálunk volt olyan év, hogy 50%-os növekedést értünk el! Ezt annak tulajdonítom, hogy a vevők ilyen kényes áruknál igénylik a törődést, a jótanácsokat, sokszor személyhez kötődnek. Az én alapelvem az, hogy csak olyan húst árulok, amit magam is megvennék. Úgy hiszem, hogy ez a sikereink titka.

veér