A Megbékélés Napja Dorogon

Szombat délután a dorogi németek kitelepítésének 60. évfordulója emlékére összeállított kiállítást – amely tavaly ősszel került bemutatásra Wendlingen am Neckar-ban – Kolonics Péterné, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg a művelődési házban. Beszélt a dorogi német telepesek 17. századi betelepüléséről, az életükről, majd az 1947-es kitelepítésről, amikor először 116, majd 25 dorogi németet vagoníroztak be, s űztek el a későbbi NDK-ba. Kiemelte: „a történelem az élet tanító mestere, amelynek leckéit minden helyen, minden nap újra kell tanulnunk. Ezek a leckék a toleranciára nevelnek bennünket. Gyerekeink nőjenek fel békében és szabadságban, legyen több szerencséjük, mint a korábbi generációknak.”

Mint a német kisebbségi önkormányzat elnöke, örömét fejezte ki, hogy együtt tudnak ünnepelni a wendlingeni, marienbergi, és dorogi polgárok. Ezután Alexander Lencsés, a Dorog-Wendlingen Baráti Egyesület elnöke beszélt a kitelepítettek mindennapjairól, az újrakezdésről és beilleszkedésük nehézségeiről.
Ezután a dorogi németek kitelepítéséről szóló, „Ide-oda vándorlunk, sehol sincs hazánk már” című kiadványt mutatta be dr. Tittmann János polgármester a szerző Láng Beáta és Kolonics Péterné társaságában.
Vasárnap reggel az ünnepi programsorozat a hagyományos szentmisével indult a Szent József plébánia templomban. A délelőtti, Hősök terén tartott megemlékezést megnyitó beszédében Dr. Tittmann János polgármester emlékeztette az egybegyűlteket, hogy immáron a 15. alkalommal került sor a Megbékélés Napja megünneplésére. Ebben az évben a Megbékélés Napjának két kiemelkedő gondolata van: a városépítés, a városfejlesztés, és a dorogi németek kitelepítésének 60. évfordulója. Ebben az évben fejeződött be egy négy éve elindult városépítési folyamat, melynek záróköveként átadhattuk városunk uszodáját. „A városépítés békességet, együttműködést kíván. Nem volt ez így hatvan évvel ezelőtt. Nekünk az a dolgunk, hogy a békés építés feltételeit teremtsük meg, a nyitott szívvel egymáshoz közeledés lehetőségét, jóra törekvés lehetőségét, azért, hogy utódainknak soha ne kelljen emlékművet állítaniuk azoknak, amiknek mi szenvedést okoztunk.”
Az ünnepi beszédet Dr. Kaltenbach Jenő, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok országgyűlési biztosa tartotta. A kitelepítés évfordulója kapcsán elmondta: „a több,mint ötven évnyi hallgatás és máig tartó kollektív amnézia után végre nemcsak jó lenne tisztán látni, hanem ideje lenne a rengeteg hazugság, sanda felelősség áthárítás után egyenes derékkal szembe nézni a múlttal. Akkor is, ha belepirulunk. Jó lenne elrendezni a történteket az iskolák történelem könyveiben is, hogy legalább az utánunk jövő generációk, akik ezt már bűntudat nélkül megtehetik, megismerhessék az igazságot.” Azért kell újra és újra felidézni a borzalmakat, hogy ne ismétlődhessenek meg. Az sem érdekes ma már, hogy kit terhel a felelősség, s milyen mértékben. A kollektív felelősség pedig ugyanúgy értelmetlen és tisztességtelen lenne, ahogyan az volt hatvan évvel ezelőtt. A minket foglalkoztató legfontosabb kérdéseknek a „Miért?”-nek és a „Hogyan?”-nak kellene lennie. Meg kell kísérelnünk a tanulságok megkeresését, meg kell próbálni válaszolni a „Hogyan fordulhatott elő?” kínzó, kényes kérdésére. A múlt beismerése, bevallása nélkül nincsen jövő. Történelem könyveinkben mindmáig hiába keresünk utalást ennek az országnak az évezredes sokszínűségére. Szent István híres intelmeinek üres ismételgetésén kívül ugyan mi emlékezteti a felnövő generációkat arra, hogy az ország üdvéért nemcsak a magyarok vére hullt, agya gondolkodott, szíve dobogott? A válasz másik fele a demokratikus hagyományok hiányában keresendő. Egy országban akkor beszélhetünk csak demokráciáról, ha az emberek soha, semmilyen körülmények között nem válnak, nem válhatnak a hatalom játékszerévé. Ha valóban azt akarjuk, hogy azok a tragédiák, melyekre emlékezve ma itt összegyűltünk, valóban ne ismétlődhessenek meg, mindig tudnunk kell, hogy mi a teendő, és soha nem engedhetjük el egymás kezét.”
A kegyeleti koszorúzást követően a Kitelepítési emlékműnél is elhelyezték a megemlékezés virágait Dr. Kaltenbach Jenő, Dr. Tittman János, Frank Ziegler, Thomas Wittig és Kolonics Péterné. Az ünnepség zárásaként a Bányász zenekar és a Cantilena gyermekkórus közös előadásában az Európai Unió himnusza hangzott el. Ezután az ünneplők a német tájházhoz sétáltak, ahol emléktáblát lepleztek le a kitelepítés évfordulója kapcsán.
Vasárnap délután városunk szülöttjének, Lencsés Lajos oboaművésznek erre az ünnepi alkalomra készült lemezbemutató hangversenyére került sor. A koncert előtt dr. Tittmann János, Frank Ziegler, Thomas Vittig polgármesterek emlékeztek a 10 évvel ezelőtti, Dorog és Wendlingen am Neckar városa közötti partnervárosi szerződés aláírásáról. A nagy élményt nyújtó előadás során Lencsés Lajost a Budapesti Vonósok kísérték. A hangverseny befejező részében a Bányász zenekar színvonalas műsorát hallhattuk. Szép és méltóságteljes volt ez az ünnep – ezen a két napon igazán jó érzés volt doroginak lenni.

Mazsu