Női vezetők a Királyi Régióban
Mit tehet egy nő az építőiparért?

Magazinunk hasábjain nemrégiben már találkozhattak Garbacz Lászlóné nevével, mint az É.R.T.-É.F.SZ Kft. ügyvezető igazgatójával. Akkor a Tatabánya Fejlesztéséért Díj átvétele kapcsán szólhattunk a cég sikereiről, most pedig egy újabb kitüntetés, segített döntésemben, hogy női vezetőkről szóló sorozatomban készítsek vele egy újabb interjút. Ez alkalommal elsősorban nem a céget, hanem annak mindig nyitott, mosolygós és bármikor segíteni kész vezetőjét kívánom Önöknek megmutatni.

- Mi mindennel kell „felfegyverkeznie” egy nőnek, hogy sikeres legyen az építőiparban?
- Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a mai eredményekig nagyon hosszú, és kínálódásokkal teli évek vezettek, és ma sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Többes számban beszélek, mert ezekhez a sikerekhez csapat kell. Ezt csak együtt lehet jól csinálni.
Egy jó vezető számára véleményem szerint a szakmai ismeretek, a sokéves tapasztalat ma már elengedhetetlen. Engem mindig is vonzottak az új dolgok, sokat olvasok, folyamatosan bővítem a szakmai ismereteimet. Érdekel a politika is, figyelemmel kísérem a történéseket, hiszen sok szempontból ezek hatással vannak a mindennapjainkra. Piacgazdaságban élünk, s az építőiparban különösen nagy a verseny. Ezért nélkülözhetetlenek a közgazdasági és jogi ismeretek is. Egy-egy építőipari beruházás pályázatának elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet. Rengeteg törvényt kell például ismerni ehhez. Ma már az építőipar nem az, ami tíz évvel ezelőtt volt. Tudni kell az uniós előírásokat, a munkabiztonságra vonatkozó kötelezettségeket, törvényi előírásokat, különböző kockázatelemzéseket kell készítenünk, stb. Egyszerűen elengedhetetlen a folyamatos tanulás. Szerencsére a pénzügyi területen – miután évekig főkönyvelőként, majd gazdasági igazgatóként dolgoztam – elég jól otthon vagyok, műszaki  téren pedig fantasztikus segítőim vannak, többek között tulajdonos és cégvezető társam, aki egyben a műszaki vezetőnk is, Wéber Lajos.

- Az építőiparban meglehetősen ritka, hogy nő az elsőszámú vezető, jellemzően a tárgyalások férfiakkal folynak. Hogyan fogadják, hogy egy nő a tárgyaló partnerük?
- Először szokatlan a számukra egy-egy nagyobb projektnél, hogy a beruházás részleteit egy nővel kell megbeszélniük, de rendszerint a végére már nagyon jó hangulatú együttműködés alakul ki. Felismerik, hogy én az egész folyamatot figyelemmel kísérem, és talán nőként jobban oda tudok figyelmi a részletekre is. A mi cégünk ugyanis jellemzően sokkal többet ad egy-egy munkánál, mint amire szerződésben kötelezettséget vállalt. Rengeteg ötletet adunk menet közben is, nem ritka, hogy az adott lehetőségből jóval többet hozunk ki, mint amiről eredetileg szó volt. Nem véletlen az sem, hogy korábbi partnereink rendszeresen visszahívnak bennünket egy-egy újabb beruházás megoldásához.
Véleményem szerint egy-egy vezetői szerepben kifejezetten előnyös lehet, hogy nő képviseli az ügyeket, hiszen egy nő – természetéből adódóan – mindig többet lát a dolgokban, mindig több veszélyt és megoldandó problémát ismer fel. Egy kicsit itt is olyan a gondolkodásunk, mint a saját családunkban. Jellemzően egy vevőt is úgy akarunk kiszolgálni, mint az otthoniakat, akik a legkedvesebbek a szívünknek. Persze nem mindenhová való női vezető. Vannak olyan területek, ahol a férfiak képességei kifejezetten előnyösebbek.

- Szóba került, hogy ez a mai építőipar már más, mint a korábbi években. Szakmai szemmel nézve, milyen ma az iparág helyzete?
- Az ország gazdasági helyzete beszűkíti a pénzügyi lehetőségeket. Egyre kisebb azok köre, akik fejleszteni tudnak, külföldi befektető sem jön már annyi, mint korábban, az önkormányzatok sem képesek újabb beruházásokat indítani saját erőből, és a magánvállalatok is tőkeszegények a fejlesztésekhez. Mindannyian várjuk a bejövő uniós pénzeket, amelyek remélhetőleg felpezsdítik majd gazdaságot, s ezzel együtt az építőipari keresletet, beruházásokat is. Pillanatnyilag azonban sajnos e tekintetben sincs semmi okunk arra, hogy optimisták legyünk. Ugyanakkor úgy véljük, hogy mi magunk is sokat tehetnénk a sikerekért azzal, hogy figyeljük a lehetőségeket és indulunk mindenütt, ahol tudunk. Úgy hiszem, a magyar építőipari vállalkozások sikerében a hazai beruházási pályázatok kiíróinak is hallatlanul nagy felelősségük van, hiszen sokat tehetnek azért, hogy az elvégzendő munkákat – természetesen a törvényi keretek szigorú betartása mellett – elsősorban a helyi vállalkozások kaphassák feladatul. Így a városi pénzek itt maradnak, nem pedig távoli vidékeket gazdagítanak. Meggyőződésem, hogy közös pályázatokkal a helyiek akár nagyobb projekteket is be tudnának vállalni.

- A cégvezetés mellett mekkora kihívást jelent a Gyáriparosok Országos Szövetségében az ellenőrző bizottság elnökének lenni?
- Cégünk 1997 óta tagja a szövetségnek, s mintegy hat éve tevékenykedem az ellenőrző bizottság elnökeként. Valahogy úgy éreztem, hogy érdemes egy olyan érdekvédelmi szervezethez tartozni, amely komoly tradíciókkal rendelkezik, 100 éves múltja van. Mindemellett olyan személyek képviselik, akik a piacon már bizonyítottak, és képesek képviselni a cégeket akár a kormányok előtt is. A mai nagyon nehéz gazdasági helyzetben különösen jó tartozni egy olyan nagyobb megyei érdekvédelmi szervezethez, ahol közös dolgainkat meg tudjuk beszélni, információkat kaphatunk a bennünket foglalkoztató kérdésekről, ismereteket kaphatunk, amiket fel tudunk használni mindennapjainkban.

- Ha az elmúlt évek kedvenc munkáit kellene sorba venni, melyik lenne az első három és miért?
- Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert valamennyi elnyert és leszerződött munkát szívvel-lélekkel csináltam végig. Talán az egyik legkedvesebb a Várgesztesi Villapark volt, mert óriási kihívást jelentett ez akkor a számunkra. 1996-ban egy holland befektetővel 5 ütemben végeztük el a 125 villaház megépítését és a hozzátartozó teljes infrastruktúrát. Akkoriban Magyarországon még nem volt villapark. Nem csak a befektető, de mi is megláttuk benne a lehetőséget. Fantasztikus volt, ahogyan együtt tudtunk dolgozni. Rengeteget tudtunk neki segíteni, még a tervezőt is mi választottuk, és a luxuslakások kinézetét is mi javasolhattuk, annyira megbízott bennünk. Nagyon szép, és ami nagyon fontos, teljes mértékben magyar és megyei munka volt, a tervezéstől a kivitelezésig.
A másik kedvencem a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája volt. Csak úgy, mint mindig, itt is versenyben nyertük el a munkákat. Az igazi kihívást az jelentette, hogy a munkálatokat minden esetben egyetlen nyár alatt kellett elvégeznünk, hiszen szeptembertől folytatódnia kellett a tanításnak. A főiskola a szép kivitelű munkákat meg is hálálta azzal, hogy kitűnő referenciákat, ajánlásokat adott számunkra további projektjeinkhez. Ez komoly erkölcsi tőkét jelentett a számunkra az elmúlt évek alatt.
A munkáinkat végig gondolva, nagy örömöt jelentett az is, hogy a tatabányai 54 lakásos önkormányzati bérlakás programban cégünk is szerepet kaphatott. Nagyon fontos volt mindig is számomra, hogy a városom is bizalmat szavazott nekünk, és lehetőséget adott, illetve ad arra, hogy itthon is bizonyítsunk. Tatabányához amúgy is nagyon kötődünk, hiszen korábbi cégünk a Tatabányai Szénbányák Építészeti Üzeme, majd ezt követően az ÉRT Építőipari Rt. keretei között dolgozva a város körülbelül ötven jól ismert épületében benne van a munkánk. Tatabánya az egyik legfontosabb vevőnk, árbevételeink igen jelentős részét képviselik ezek a munkák. Éppen ezért fontos számunkra a jó kapcsolat, az, hogy minden évben több helyi projektben is részt vehetünk.

Cseh Teréz