Vécsy Attila – fotóművész

1954-be született, Budapesten. A Steinmecz Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd 1974-ben a Dési Huber István   Szakmunkásképző Iskolban szerzett fényképész szakmunkás bizonyítványt. 1974-től az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének fotólaborvezetője, majd fényképész szakoktató Budapesten. Párhuzamosan tanít az egri főiskolán, majd 1999-ben az Atika Fotóstúdió és Galéria vezetője, alapítója. 1998 óta szabadúszó fényképész, grafikus, pedagógus. 2002-ben Martonvásáron telepedett le.

- Mindig fotóművész akart lenni?
- Eredetileg operatőrnek készültem, de a színművészetire bekerülni lehetetlennek bizonyult. Az állóképek készítését amolyan előtanulmánynak szántam az operatőrködéshez, és végül ennél maradtam. Gyermekkorom óta érdekelt a vizualítás, nem voltam ugyan KISZ-tag, de én készítettem az alapszervezet tablóját. A szakiskolában nagyon jól tanultam, elsajátítottam az előhívás, a retusálás, a műtermi fotózás és világítás rejtelmeit. 1974-ben négy alkotótáborban is részt vettem, mindent tudni akartam a fényképezésről.

- Végül az experimntális, kísérleti fényképezésnél kötött ki.
- 1978-tól 83-ig voltam tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Az itteni beszélgetések, előadások segítettek az avantgard törekvések alapos megismeréséhez. Nagyon kalandos idők voltak, igazi underground művészeti életet éltünk. Formabontó módon törekedtünk a fotográfia nyelvezetének megújítására. Akkori képeim erőteljes társadalomkritikát sugároztak, nem is sikerült bekerülnöm a Fotóművész Szövetségbe. Rendhagyó munkásportrék, leppukkadt gyárak, fura feliratok ragadtak meg, ezeket a témákat igyekeztem egy sajátos, álomszerű módon megfogalmazni. Ötször is megkaptam abban az időben a Fotóművészet folyóirat nívódíját, ám a képeimet egyszer sem közölték. Bár sokszor szerepeltem kiállításokon, ezeket az alkotásokat csak 1986 után sikerült megismertetnem a közönséggel.

- Hol voltak eddig kiállításai?
- Első önálló kiállításom 1974-ben volt, a Budapesti Fotóklubban. Azóta megismerhették képeimet Miskolcon, Esztergomban, Szegeden, Martonvásáron, Bécsben, a franciaországi St. Avertin-ben és a németországi Baienfurtban. Csoportos tárlatokon mutatkozhattam be a salzburgi és a denveri közönségnek. Külön örömömre szolgál, hogy hamarosan megjelenik egy monográfia a magyar kísérleti fotózásról, amelynek címlapjára az én fotómat választották.

- Ma is dolgozik félállásban az MTA martonvásári  kutatóintézetében.  Miből áll a munka?
- A fotólaborban régen öten dolgoztunk, mára magamra maradtam. Növényfotók, mikroszkópikus felvételek, a kutatások dokumentálása, naptárak, prospektusok készítése a feladatom. Ez ugyan alkalmazott fotográfia, de ebben is igyekszem a maximumot nyújtani.

Veér Károly