Révész Napsugár - Bábolnapuszta

"1968-ban kaptam diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán. Azóta rendszeresen kiállító művész vagyok, számtalan kiállításom volt már Budapesten és vidéki városok múzeumaiban, művelődési központjaiban és galériáiban. Munkáim  eljutottak a magyar grafika bemutatása során külföldre is, Rajzaimon megeleveníteni, beszéltetni szeretném  körülöttem lévő dolgokat, tárgyakat, hisz egy virág a szerelem elmondója lehet, egy száraz napraforgó az elmúlást idézheti, viharvert fák sorsokról beszélnek, egy széken maradt kabát ráncaiba viselőjének mozdulata íródott bele. Messze látszó, fennhangon szóló művekkel ezeket nem lehet elmondani, ezért választom a kis méretű, látszólagos szerénysége mellett míves megmunkálást igénylő műfajokat, a grafikát, az érmészetet és a kisplasztikát. Ezekhez a művekhez közel kell hajolni, kézbe kell venni, s így még közvetlenebb, meghittebb kapcsolat jöhet létre az alkotás és a művészetbarát befogadó között. Mindennel, amit lerajzolok, megmintázok, láttatni, elgondolkodtatni szeretnék."

Így vall munkáiról, mondanivalójáról Révész Napsugár, egyik katalógusában, aki nőiségének összes finomságával, ízlésességével, kifinomultságával és érzékenységével alkot maradandót két és három dimenzióban. Munkáin azonban jól látszik az is, hogy nem csak használ egyfajta anyagot, hanem próbálgatja annak határait, lehetőségeit.

- A témához meg kell választani az anyagot, azt meg kell ismerni, és alkalmazkodni kell hozzá. Én azt hittem, hogyha tudok rézkarcot csinálni, nem okoz gondot hogy fémből bármit elkészítsek. Ám másképp viselkedett a réz, amikor kalapáltam, másképp, amikor karcoltam. Amikor már tudtam kalapálni, úgy gondoltam, mit nekem a bronz, de az teljesen máshogy reagált a kalapálásra, nem megnyúlt, hanem tömörödött, mert egy öntött, szivacsos anyag. Egy felszínen lévő forma egészen másképp néz ki, ha csiszolom, mint ha ugyanazt a formát bekalapálom és úgy feszítem meg.

- Mi a különbség művészet és önkifejezés között?
- Nem tudom. Ezek szavak  és sokszor különböző dolgokat értenek alatta. Ha valamit el akar az ember mondani igyekszik valamivel kifejezni  és ezt sokféleképpen lehet. és ha jól érthetően mondja el, már eredmény. Nem feltétlenül szükséges iskolában tanulni. Van Gogh vagy Csontváry sem iskolában kezdte, de a mesterséget meg kell tanulni. A  művészet több mint mesterség, több mint önkifejezés. Talán valami általános és időt álló emberi értékeket takar, a világ megismerése, megértése motiválja a művészt. A reneszánszban nem véletlen, hogy a rajzot a ”disergno”-t tekintették a legfontosabbnak, többet értettek alatta mint puszta ábrázolását valaminek mert a gondolataink első lenyomata, nyomon lehet követni benne ahogy felépül egy terv, ahogy alakul egy gondolatsor, Leonardo da Vinci rajzai azért olyan fantasztikusan szépek, mert mindig meg akart tudni valamit arról amit lerajzolt, ha megnézzük a fű rajzait, őt nem közvetlen a fűszál érdekelte, hanem az, hogy a levegő mozgásának milyen lenyomata van a füvön. Nem is tudom, hogy ő művész volt-e elsősorban  vagy tudós. A rajz akkor csodálatos, amikor mögé lehet látni, és nem csak azt látod, amit ábrázol, hanem azt is érted amiért készült. Én elsősorban grafikusnak tartom magam, és mostanában szénnel, ceruzával szeretek dolgozni, az a legközvetlenebb, és ez az, ami hiányzik nekem a tűzzománcból, de most, hogy már tudom, képtelen erre, nem is törekszem rá, hogy ugyanazt mondjam el vele, mint a rajzzal.

- Tűzzománccal nem lehet kifejezni szimbolikus jelentéseket?
- Én nem tudok. Merev. Csillog, elegáns, dekoratív, időtlen a merevsége miatt,… az egyiptomi alkotások jutnak eszembe,… a szobrok, nem félre néz, nem rád, hanem előre a végtelenbe, és időtlenné merevedik, örökérvényűvé, és csodálatos dolog, amikor kétezer év alatt csiszolódik egy kor művészete, a végsőkig leegyszerűsödik, fenséges lesz…. Ehhez képest ma, ebben a heterogén korban, van egy művész meg egy papír, és maga talál ki a világnézetétől kezdve mindent, és csak nézed a képet,  és találgatod, hogy mi a fenét akar mondani.? Nem is tudom, lehet-e művészetről beszélnünk, mert ezt a szót már annyira elcsépelték, én már ki sem írom a plakátjaimra.

És hogyan mégis mi kerül a plakátokra?
"Minden igaz hittel készült műnek számtalan rétege van, s ennek fokról fokra való felfejtése néző feladata. Remélem az itt látható alkotások adnak alkalmat az ilyen örömteli felfedező útra."