Móser Zoltán, fotóművész

Önéletrajz
1946-ban születtem Tolna megyében, Szekszárdon, de igazi szülőhelyem Tevel, hisz minden gyermekkori emlék ide köt. Innen Bonyhádra kerültem gimnáziumba, majd a budapesti bölcsészkar magyar-történelem szakára, ahol 1970-ben végeztem. 27 évig dolgoztam egy középiskolai kollégiumban Budapesten. Tanítottam általános iskola alsó- és felső tagozatán, de tanítóképző főiskolán is. Hat éve tanítok a PPKE Bölcsészettudományi Karán. Tavaly szeptembertől meghívtak a kolozsvári Sapientia Egyetemre vendégtanárnak. Ebben az évben beválasztottak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé.
l965 óta fotózom. Képeim és írásaim 35 éve jelennek meg különböző lapokban. Az első két kiállításomat még egyetemi éveim alatt rendezték, azóta közel kétszáz kiállításom volt.
Eddig harminchat önálló könyvem (albumom) jelent meg. Több, a magyar művelődéstörténetről és a magyar középkorról szóló tévéfilm forgatókönyvét írtam. Ezeken kívül mintegy 40-50 könyvhöz készítettem fotókat. Közel huszonöt éve jelennek meg írásaim a mai magyar irodalom, a modern magyar művészet, fotóesztétika, a magyar középkor, a népköltészet és népzene témáiból. Három évig ment a Bartók adón egy sorozatom „ Az magyarokról sok jót mondjatok” (A magyar történelem dalban elbeszélve) címmel. Tavaly ennek folytatásaként Petőfi Sándor népdallá vált versiről lehetett hallani egy sorozatot. Jelenleg Czuczor Gergely népdallá vált verseiről szól e sorozat (Versek,dalol, dúdok) folytatása.
Öt évig az egyik napilapban „Alámerült Atlantiszom” címmel egy művelődéstörténeti sorozatom olvasható. Ez aztán ALMODIK A MÚLT sorozatcímen az Új Emberben folytatódott. Még legalább 15 könyvet szeretnék elkészíteni és megjelentetni, de jól tudom, hogy ez nem tőlem függ.

- Mikor lett fotós?
- Gyerekkoromban a falu plébánosának volt egy műhelye, ahol láttam az előhívás folyamatát. Azonnal megfogott. Mára 75 000 fénykép és 10 könyvre való anyag van a fiókjaimban.

- Tanárként végzett, és folyamatosan tanított. Sosem élt csak a fotózásból?
- Mindig volt fix munkahelyem, ami mellett azt csinálhattam amit akartam. Nem lehetett élni a fotózásból, manapság is csak a kereskedelmi fotózás jelenthet megélhetési formát. Már a felszerelés is komoly kiadást jelenthet, jó ha fél millióból ki lehet hozni egy fényképezőgépet meg hozzá a számítógépet, ami néhány év múlva teljesen elavul. A kultúrára fordított pénz is szinte teljes egészében a digitalizációra megy. Ráadásul a fotózásban nem a digitális úton előállítható dolgok igazán értékesek, hanem a sötétkamrában előhívott fényképek, ahol a fotós irányítja, hogy milyen legyen a kép.

- Albumai nem csak a fényképeket tartalmazzák, hanem hozzájuk idézeteket is olvashatunk. Mi az első? A szöveg, vagy a fotó?
- A fotó sohasem illusztráció a szöveghez, hanem egyenrangúak. Az idézetek úgy jöttek, hogy a Kodály könyvhöz kértek szöveget, én viszont nem szerettem és nem tudtam írni. A kényszer azonban nagy úr, úgyhogy mégis ráálltam. Aztán elhitték, hogy tudok írni, és ha már írtam, kértek hozzá képeket is.

- Sok híres és hétköznapi emberről készített portrét. Saját magát fotózta?
- Szeretek arcot fotózni, főleg a parasztportrékat. Először beszélgetni kezdek azokkal akiket le szeretnék fényképezni, hogy kialakuljon az a bizalom, aminek köszönhetően nekem adják az arcukat és nem hiszik, hogy ellopom azt tőlük. Mészölyt, Illést úgy tudtam lefotózni, hogy észre sem vették, és én sem. Magamat viszont nem ismerem.

- Mitől jó egy kép?
- Nem lehet tudni. Azt mindegyik képről meg lehet mondani, hogy mitől rossz, de hogy mitől lesz jó, azt nem. Alapvetően kétféle fotós van. A halász típusú vár, akár száz évet is, mire egyszer lenyomja a gombot, a vadász típusú inkább a fotóriporter, mint Robert Capa. A kettő között van Eser Károly, az Est fotósa, aki művészi szintű riportfotókat készített.

- Mivel foglalkozna szívesen?
- Megírnám a fotózás kultúrtörténetét. Tanítok egy féléven át újságíró-hallgatókat és nem tudok magyar könyvet a kezükbe adni. Ugyanakkor a legjelentősebb öt francia fotós közül négy magyar származású. Nem írtak még könyvet arról sem, hogy a fekete-fehér és a színes képek hogyan befolyásolják az agyat, az értelmezést. Szeretnék szövetkezni egy agykutatóval, és mélyebben foglalkozni a témával.
Úgy vélem, minden nap halálos bűnt követek el, ha nem azt csinálom, amit aznap átéltem, hanem amit megrendeltek.