Mészáros Éva, festő

Mészáros Éva amatőr festő…. A Vörösberényi Kultúrházban megrendezett kiállításáról szóló anyagban így írják: festőművész. Néhány héttel ezelőtt gondolkodás nélkül leírtam volna én is. Azóta viszont találkoztam kezdőkkel, vérprofikkal, elismertekkel, el nem ismertekkel, grafikusokkal, ipar- és népművészekkel. Már nem tudom jó-e, ha leírom: művész. Azt mondják negatív felhangja lett, már nem rang ha az embert művésznek mondják. Éva munkái pedig még annyira az út elején járnak, hogy véletlenül sem szeretném leművészezni, nehogy ezért ne lehessen belőle majd mégis az. Inpejoratíve.

- 1945, a háború a végéhez közeledik, annál borzalmasabb, bizonytalanabb minden. Édesapám a fronton, édesanyám szüleivel menekül, várandós velem. Majd egy idegen helyen, Devecserben láttam meg a napvilágot. Ahogy tudom, zűrzavaros idők voltak, valószínűleg ennek nyomait hordom, a rám jellemző örök nyughatatlanságom okán. Hat éves voltam amikor Balatonfűzfőre költöztünk. Itt jártam általános iskolába, majd papíripari technikumot végeztem és a fűzfői papírgyárban töltöttem 25 évet. Előbb Meo-s, majd a hidrotechnológusi szakosító után mint környezetvédelmi felelős dolgoztam. Ez idő alatt két gyermekem nevelése, a munka, a házunk építése kötötte le minden energiámat, meg sem fordult a fejemben hogy fessek vagy verset írjak.
1990-ben sok dolog változott az életemben. Elváltam, munkanélküli lettem. 2 év után szociális gondozóként helyezkedtem el, és közben újra férjhez mentem. Ez a kapcsolat olyan volt, amiben a rejtett, magamba fojtott érzelmeim előjöttek, kikristályosodtak. 2000-ben nyugdíjba mentem. Két hónap pihenés után mintegy pótcselekvésként elkezdtem festegetni, verselgetni, csak úgy, autodidakta módon. Mindkét tevékenység segített feldolgozni a férjem elvesztését, édesanyám halálát. A festés megnyugtatott, a versírással kiírtam magamból a bánatomat. Ezáltal megtaláltam a lelki békémet, és ha másoknak is sikerül örömet szerezni munkáimmal, akkor talán nem volt hiábavaló ténykedésem.

- Vágfalvi Ottót a Balaton festőjeként ismerhetjük. Milyen viszonyban vannak?
- Ottó bácsi és a képei is sokat segítenek, jóban vagyunk. Mindig hív, szívesen tanít meg technikákat, bár nekem nagyobb siker, ha magam jöhetek rá egy-egy fortélyra. Sok kiállításra járok, sokat tanulok abból is, hogy más képeit nézem.

- Idén januárban Balatonfűzfő kultúrájáért díjat kapott…
- Sok versem jelenik meg a helyi lapban, a képeim is egyre ismertebbek a városban, de az elismerés valószínűleg a közéleti munkámnak is szól – többek között író-olvasó találkozókat is szervezek. Rövidesen megjelenik első válogatás verses füzetem és készülök újabb kiállításokra is. A legnagyobb örömöm mégis az, hogy édesanyám még megélhette és büszke lehetett a lányára.

Vitkóczi Éva