Csákvár a várossá válás útján

Csákvár évezredek óta ember által lakott hely. A ma 5100 lakosú község természeti adottságai kedvezőek: a Vértes délkeleti peremén terül el, a zámolyi - medence által határolt völgynyílásban. Éghajlata kedvező, földjei termékenyek, erdei fában, vadban gazdagok. Itt "...lakni valóban derék..." összegezte leírásában Kováts Sámuel XIX. századi református lelkész. A kivételes történelmi múlttal rendelkező Csákvár idén várossá nyilvánítási pályázatot nyújtott be, a kandidálás azonban nem vezetett eredményre. Giesz János polgármester szerint jövőre újra megpróbálják.

- Milyen háttérrel képzelik el a várossá válást?
- Történelmi múltunk (korábban mezőváros voltunk), természeti környezetünk, a térségben betöltött központi szerepünk okán jogosan lehetünk város, de a kiépített infrastruktúra és sokszínű intézményrendszerünk is erre predesztinál bennünket. Százötven férőhelyes óvodánk, négyszázhetven tanulóval működő általános iskolánk, amely egyben művészeti iskola is, 2000 óta működő esti középiskolánk révén megfelelő oktatási háttérrel rendelkezünk. Bentlakásos idősek otthona és nappali ellátás révén gondoskodunk az idősekről. A napokban avattuk fel új mentőállomásunkat, amelynek építéséhez a helyiek mintegy 15 millió forintnyi felajánlással járultak hozzá, és biztosított a szakorvosi ellátás is. Művelődési házunk, könyvtárunk és sportcsarnokunk biztosítja a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségét. Három felekezet – katolikus, református és evangélikus – biztosítja a hitélet gyakorlásának lehetőségét, és mintegy húsz, huszonöt civil szervezet tanúskodik a helyiek aktivitásáról. Ki kell emelnem ezek közül a Tóth Árpádné vezette nyugdíjas klubot, a Csákvári Lovas Egyletet, amely már hetedik alkalommal rendezi meg a Pro Vértes Közalapítvánnyal közösen a Dunántúl méretű Lovas és Pásztortalálkozót.

- A gazdasági élet?
- Ez az a terület, ahol erősödnünk kellene. Régebben – mivel kiváló mezőgazdasági terület vagyunk – ezer főt foglalkoztatott a Tsz és az Állami Gazdaság, mára az utód Mezőgazdasági Rt-nél mindössze 70-80-an dolgoznak. Van ugyan néhány vállalkozás, például a Soso Földszer Kft., a Spiller Kft, az Eszterházy kastélyban működő kórház, vagy a részben itt működő Vértesi Erdő Zrt., amely biztosít munkalehetőséget a helyieknek az önkormányzat mellett, ám a munkaképes lakosság mintegy 50%-a Fehérvárra, Mórra, Bicskére, vagy Budapestre jár dolgozni.

- És van kitörési lehetőség?
- Természetesen, de nem egyszerű a dolog. A volt szovjet repülőtér és kiszolgáló egységei remek helyszínt biztosítanának természetbarát ipari terület kialakítására. Ugyanakkor a vagyonkezelő az Államkincstár, és a terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, így a környezetvédelmi kifogások miatt évek óta hiába próbáljuk megszerezni. Mindössze egy hektárnyi, nem is egybefüggő tulajdonrésze van itt az önkormányzatnak, ez pedig semmire sem elegendő. Nem mondtunk le a terület megszerzéséről, újabb, és újabb tárgyalásokat folytatunk az illetékesekkel ez ügyben.

- Kikre lehetnek büszkék a csákváriak?
- Első díszpolgárunk a csákvári származású Csányi László volt, aki életében a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának karnagya volt. A helyi gyógyszerész fia, Terstyánszky Ödön is megkapta posztumusz ezt az elismerést, a neves sportoló az 1928-as, amszterdami olimpián szerzett aranyérmet kardvívásban. De büszke vagyunk a település fazekas hagyományaira is. A hegyek lábánál található jó minőségű agyagot a XIX. század végétől használják cserépedények készítésére. Száz évvel ezelőtt kb. kétszáz fazekasmester, és a két világháború között is mintegy 20-30 család foglalkozott fazekassággal. A vasedény megjelenésével majdhogynem kihalt a fazekasság, a rendszerváltást követően azonabn fazekas műterem és szolgálati lakás kialakításával még időben gondoskodott az önkormányzat arról, hogy a csákvári fazekasság fennmaradhasson. Mára újra négy mester dolgozik a faluban, szakkör működik az iskolában fenntartva, ápolva a hagyományokat.

Veér Károly