Isten éltessen Tatabánya!
Gallai Rezső amatőr helytörténész tizenhatodik kötete a bányaváros születésnapjára

Gallai Rezső a tatabányai egykori Központi Műhely technikusa, hajdani üzemrészlegvezetője. Nyugdíjba vonulása után gondolt egyet. Harmincnégy esztendei munka után úgymond lépést váltott, és a megérdemelt pihenés helyett, mellett újabb foglalatosságot keresett agának. Búvárkodást szülővárosa helytörténetében. Szándékát, elhatározását mi sem fémjelzi jobban: ebben az esztendőben, a közelmúltban volt a könyvbemutatója immáron tizenhatodik kötetének. A mű címe: isten éltessen Tatabánya! Utalás ez egyben a hajdani bányatelepülés várossá nyilvánításának hatvanadik évfordulójára.

Gallai Rezsőt immáron krónikási, amatőr helytörténészi minőségében kérdeztük született, születendő munkáiról, szűkebb hazájáról, kötődéseiről e sajátos környezetben, amelyet igencsak érintettek a változások. Bányák megszűnése, teljes gazdasági szerkezetváltás, ugyanakkor a múlt meg nem tagadása. Nos, ezek azok, amelyek a teljesség igénye nélkül tollat adtak a kezébe. Feladatának érzi ma is, hogy feltárja a bányaváros múltját, hiteles adatokból táplálkozva tárja olvasói elé mindazt, ami elmúlt, mégis a miénk volt, és az is maradt. A többit mondja el ő.
- A Központi Műhelyben eltöltött harmincnégy esztendei műszaki munka után döntöttem úgy, hogy tollat ragadok. Ehhez hozzájárult ösztönzést adott családi múlta, örökségem is. Mondták többen, írói készségemet édesapámtól örököltem, aki hajdan Felsőgallán volt tanár, iskolaigazgató. A másik dolog: részt vettem a Központi Műhely születésénél, a beruházás vezetője voltam. 1962-től gyűltek nálam az ezzel kapcsolatos dokumentumok, félretettem valamennyit. Éreztem, ebből lesz valami. Így született az első könyvem Volt egyszer egy Központi Műhely-üzem címmel 1997-ben. Tulajdonképpen ezzel kezdődtek helytörténeti kutatásaim, amelyeket azóta sem hagytam abba.
- Újabb állomáshoz érkeztem ezután. Tudniillik mindig érdekeltek családi gyökereim. Anyai-apai ágon egyaránt sváb származású vagyok, Németországba küldött levelekben érdeklődtem származásunkról. Mikrofilmeken kaptam a választ a hajdan betelepült családokról. Kötet lett belőle Emlékeim Felsőgalláról címmel.
- Nos, innen végképp elkapott a hév. Sorra születtek kutatásaim eredményei könyv alakjában. Krónikák ezek a VI-os, VII-es telepről, 25 házról, Partizántelepről, Óvárosról. Sokat tudnék erről mesélni. Ezek részleteiről beszéljen helyettem a tizenhat megjelent könyv, amely összesen 12 500 példányban jelent meg mostanáig.
- A korábbi esztendőben a helytörténeti búvárkodásom jellemzője volt, hogy én mentem mindenüvé, kerestem az adatokat. Mára jellemző, hogy rengetegen keresnek meg, szolgálnak adatokkal, dokumentumokkal, szerencsére a városban sokan ismerik már munkáimat no és szándékaimat. S ha hívnak, én megyek ma is. Szívesen fogadok minden információt.
- Bizony, munkám kezdete óta sokat változott a város. Az egykori bányatelepülésen teljesen megszűnt ez az iparág, sőt, egyéb üzemek is már csupán emlékek.  A hogyan tovább néhány esztendeig aggodalomra adott okot. Hiszen a legnagyobb mecénás, a bánya már nem biztosíthatta a korábban adott juttatásokat. Viszont sikeres volt a szerkezetváltás, gondolunk itt az újonnan épített ipari parkra Kertváros határában, új üzemekre a régi VII-es telep szomszédságában, Alsógallán, Reményre ad okot a kijelölt terület a VI-os telepen, ahol ezáltal begyógyulhatnak a bányasebek is. Mindez az eredmény, a sikeres váltás köszönhető a városvezetésnek ugyanúgy, mint a megyeszékhelyen meglévő szakembergárdának. A hatvanéves város további fejlődésének záloga lehet továbbá a meglévő iskolarendszer, a szakképzést adó intézmények, no és nem utolsósorban Tatabánya lakossága. Hiszem, hogy a fejlődés ezután is töretlen lesz. Úgy érzem, helyénvaló a lokálpatrióta optimizmus ebben az esetben. Ha már szóba került a lakosság: Tatabánya szép példája a nemzetiségek boldogulásának. Nem is beszélnék kisebbségről, mint fogalomról. Sváboknak, szlovákoknak minden lehetőségük megvan hagyományaik ápolására. Ők, mint közös nevezők építik tovább a várost egyetlen olvasztótégelyben.
- Az évfordulóra kiadott könyvem  - Isten éltessen Tatabánya – a hatvanadik születésnap jegyében íródott. Szereplői közéleti emberek, nagycsaládok, tanárok, művészek. Ők azok, akik építőkövei annak a nagy háznak, amelyet úgy Hívunk: Tatabánya Megyei Jogú Város. A tizenhatodik kötet után sincs pihenő. Rövidesen nyomdába adom a tizenhetedik kéziratát, megjelentetését. Célom felszínre hozni Tatabánya feledésbe merült helységneveit Legújabb munkámmal tavasszal ismerkedhet meg a nagyközönség.

M. Tóth Sándor