Az „összetartás ad erőt”
80 éves a Fűzfői Atlétikai Klub

Balatonfűzfő legelső és egyben legrégebbi sportegyesülete a FAK. A több évtizedes múlt, az eredmények ünneplésre adnak okot, ám az immáron húsz esztendeje – a fennmaradásért, a működőképességért – folytatott küzdelem mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A figyelemre méltó évforduló kapcsán mindezekről Marton Béla, az egyesület elnöke mesélt nekünk.

Az alapítás évei
A Fűzfői Atlétikai Klubot 1928-ban ala-pították. A Nitrokémia akkori vezetése felismerte, hogy fontos megfelelő szabadidős tevékenységet biztosítani a dolgozóinak. Az első pálya még lejtős volt, patak csordogált keresztül rajta, de az egyesület jelmondata az „Összefogás ad erőt!” már akkor megfogalmazódott. Elindultunk elsőként a labdarúgókkal, majd később lettek birkózóink, atlétáink, kosarasaink, vitorlásaink, úszóink, lövészeink – országos szinten is elismertté vált az egyesület. A háborúk, az ’56-os események ugyan átmeneti gyengülést hoztak, de mindig hatalmas volt ez klub, még ma is 250 taggal működünk. Számos olimpikont is adtunk az országnak, mint például Holényi Imrét, Kucserka Máriát, Putz Istvánt, Grúber Györgyöt, vagy Gerebics Rolandot, de Európa-bajnokokban és korosztályos magyar bajnokokban is mindig bővelkedhettünk. Ugyan így élen jártunk az utánpótlásnevelésben is, az itteni vezetők országos és megyei szövetségekben töltöttek be különféle funkciókat, épp úgy, ahogy most is.

A rendszerváltás
A megtorpanás a rendszerváltás után következett be, amikor a főszponzorunkat gyakorlatilag elveszítettük. Itt maradtak a sportlétesítmények fenntartó, finanszírozó nélkül. A Nitrokémia felajánlotta cserére az önkormányzatnak az ingatlanokat, de kikötötte, hogy azokat továbbra is sportlétesítményként kell üzemeltetni. Ezt követően hosszú éveken át maga a sportegyesület működtette – példaértékűen – a klubot. Hasznosítottuk az ingatlanokat, s ebből tudtuk finanszírozni a működést.

Évről évre romló körülmények
A működési feltételek folyamatosan romlottak. Az előző ciklusokban az egyesület mindig kiemelten támogatott volt, fix tervezhető költségvetés mellett dolgozhattunk. A Nitrokémia ugyan visszavonult, mint főszponzor, de továbbra is támogatta a munkánkat. A működéshez természetesen az önkormányzat is hozzájárult annak fejében, hogy a sportlétesítményeket az egyesületi tagok, a települési intézmények, iskolák, óvodák ingyen használhatják.
Előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált, hogy fel kellett újítani az épületeket, a pályákat. A munkát egy helyi önkormányzati tulajdonú vállalkozás, a Sal-X Kft. kapta meg, akik saját forrásból rendbe hozták az ingatlant.

Tényleg csak az első 70 év nehéz?
A felújítások lassan ismét aktuálissá válnak – a harmincfős turistaszálló például idejétmúlt, „szocreál” típusú, minimális komforttal, így nem nagyon lehet ma már hasznosítani. A sportpálya gyepét is ideje lenne megújítani, a bitumenes pálya olyan rossz állapotban van, hogy játékengedélyt már nem kaptak. Az önkormányzat tervezi a létesítmények felújítását, ehhez azonban pályázati forrást kell találniuk.
Az egyesület legnagyobb erénye azonban ma is az, hogy az összetartás megvan, bár ezt gyengítette, hogy több szakosztályunk kivált, mert úgy gondolták, hogy egyedül nagyobb támogatottságra tehetnek szert. Önállóan működik a Lövész Egylet, a Vitorlázó Klub, az Angyal József Tenisz Sportegyesület, és három éve már az úszók is.
Megmaradtak labdarúgóink, kosarasaink, kézilabdásaink, és igen népes természetbarát szakosztályunk.
Örömre ad okot, hogy amióta elnökként tevékenykedek, nincs egy fillér tartozásunk sem. De öröm az is, hogy egyáltalán va-gyunk, s ez így megy már húsz éve. Az edzőink, az elnökség tagjai tiszteletdíj nélkül végzik munkájukat, s úgy érezzük, az egyesület elérte finanszírozhatóságának határát. Egyre szűkülnek ugyanis az anyagi források – az önkormányzati támogatás az évek alatt a negyedére csökkent –, úgy kell pályáznunk a rendezvényekre, illetve a fenntartásra. Igyekszünk a lehető legjobban takarékoskodni. A 70 éves évfordulónkra megjelent egy könyv, aminek azt a címet adtuk: Csak az első 70 év nehéz, de be kell lássuk tévedtünk, újabb tíz év tapasztalata azt mutatja, ma sem könnyebb.
Mégis most szeretném megragadni az al-kalmat és megköszönni az együttműködést fő támogatónknak Balatonfűzfő Város Önkormányzatának, az alapítónknak, a Nitrokémiának, valamint a Dow Hungary.-nek, a Celsius Therm Kft.-nek, a BauTrade Kft.-nek – akik a 80 éves évforduló megünneplését is lehetővé tették –, és nem utolsó sorban a szülőknek, akik gyermekeik tagdíjának befizetésével járulnak hozzá közös sikereinkhez.

Mégis bíznak a jövőben
A 80. évfordulót a Fűzfői Sportkrónika kiadásával ünnepeltük, melyet támogatók segítségével tudtunk kiadni. Óriási sikernek bizonyult, hiszen a könyv nem csak az egyesületről, hanem a település más sportolóiról is megemlékezik.
Kosárlabda-szakosztályunk élére nemrégiben egy új, harminc év körüli szakember került, s a fiatalítás hatása máris érezhető. A negyvenedik alkalommal megrendezett Balaton Kupa, úgy tűnik, ismét életre kelt, új lendületet kapott.
Büszkék vagyunk arra is, hogy az elnökség tagjai közül hármat kitüntettek. Tóth János  ügyvezető elnök úr, Mihályfi István elnökségi tag – az úszószakosztály vezetője –, és Oszvald Sándor a kézilabda-szakosztály vezetője megkapták a Balatonfűzfőért kitüntetést.
Örömteli továbbá az is, hogy a helyi Irinyi János Általános Iskolában – az egyesületre támaszkodva – a kosárlabda és a labdarúgás sportiskolai tantárgyként szerepel.
Külön szeretném kiemelni Király István munkáját, a természetbarát-szakosztály vezetőjét, aki közel 80 évesen szinte egész napját az egyesületnek szenteli. Szentantalfán van ugyanis egy kulcsosházunk, melyet a sok-sok év alatt – a romos állapotból – a saját költségén, szabadidejében hozott rendbe. De ugyan így említhetném Nemere Géza bácsit, aki több mint 90 évesen heti három túrán biztosan részt vesz.
Büszke vagyok ezekre az emberekre, és szeretném, ha a fiataloknak ők lennének a követendő példaképeik.
Cseh Teréz