Kossuth Lajos kalapot emel
Nem vitás, országosan is kiemelkedő esemény volt az idén Komárom-Esztergom megye legfiatalabb városának, Ácsnak a központi ünnepsége március 15-én. Kossuth Lajos szobrának avatóján gyűlhetett össze a település apraja-nagyja a dekoratív díszkő burkolatba öltöztetett emlékparkban.
Nos, az idei március tizenötödikei ünnepség egyben biztosan az 1848-as forradalmi napot idézte. Nevezetesen azt, hogy ezúttal is, miként 161 évvel ezelőtt, szakadt az eső. Ez azonban korántsem vette kedvét, kitartását a Komárom-Esztergom megyei város lelkes lakóinak, az ünneplő közönségnek. Esernyőerdővel védekező helybeliek százai állták és nézték végig a nagy eseményt: hulljon le végre a lepel Kossuth Lajos bronzszobráról! A résztvevők között közéleti szereplők ismerős arcait is felfedezhette a szemlélődő. Ott volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Zatykó János komáromi polgármester, országgyűlési képviselő, dr. Völner Pál, a me-gyei közgyűlés elnöke. Az ünnepi beszédet az egyik házigazda, Csöbönyei Imre polgármester tartotta, amelyet a helyi Gárdonyi-iskola diákjainak ünnepi műsora követett. A másik főszervező, az ácsi Kossuth Lajos Asztaltársaság nevében Nagy Irén elnök köszöntötte az ünneplőket. Annak az asztaltársaságnak, amelynek oroszlánrésze volt abban, hogy „Kossuth apánk” ércszobra a térre kerülhetett Nagy Benedek móri szobrászművész alkotásaként. Meg kell azonban mondani: a szándékuk csak úgy válhatott valósággá, hogy a város polgárai magukénak érezték az ötletet, sőt a közadakozás rövidesen egymillió forintot eredményezett. Az elnök asszony hangsúlyozta: négy esztendő munkája, továbbá példátlan összefogás tették lehetővé, hogy ezen a vasárnap délelőttön elérkezhetett az avatás felejthetetlen pillanata. Szili Katalin beszédében egyedülállónak nevezte az ácsiak cselekedetét. Az, hogy ilyen nagyságú bronzszobrot állítsanak egy településen, manapság egyedülálló dolog. A házelnök asszony hangsúlyozta: a Kossuth-kultusz megkérdőjelezhetetlen. Nevéhez olyan történelmi események fűződnek, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak hazánk későbbi históriájában. Az 1848-as forradalom üzenete: a kiváltságosok lemondtak előjogaikról, átlépték saját árnyékukat ahhoz, hogy Magyarország minden polgára szabad lehessen. Példaként szolgálhat ez a tény ma is. A Kossuth-nóta elhangzása után hárman léptek a beburkolt alkotás elé: Szili Katalin, Csöbönyei Imre és Nagy Irén. Az egykori magyar kormányzó szobráról lehullott a lepel. Ott magaslott előttünk a több méter magas alkotás. A megrendelők nem csalódtak. A szobor olyan, amilyennek – közösen az alkotóval – megálmodták. A bronzalak életerős, energikus embert formáz. A hazáért mindig tenni kész, államférfit a nemzet szolgálatában, magasba emelt fejfedővel. A szobor megáldása és a koszorúk elhelyezése után állófogadás kezdődött a közeli étteremben. Az ünnepség tehát korántsem ért véget. Nagy Benedek, a szobor alkotója átnyújtotta a szobor kicsinyített mását a helyi Kossuth-társaság képviselőjének. A művész emlékplakettokat készített, amelyeket azok vehették át a helybeli cégek, polgárok közül, akik tevékeny szerepet játszottak, segítséget nyújtottak az emlékhely kialakításában, a szobor elkészítésében. Az pedig már valóban hab volt a tortán, mégpedig szó szerint, amikor a vendéglátók bejelentették: az alkotó ezen a napon kettős ünnepet tart. Tudniillik Nagy Benedek március 15-én született, mégpedig éppen délelőtt 11 órakor. Abban az órában, amikor az Ácsi emlékparkban megkezdődött a szoboravató. A születésnapról az ácsiak sem feledkeztek meg. Sziporkázó szülinapi torta magasodott rövidesen az ünnepelt előtt. Odakint közben elállt az eső. Az ácsi emlékparkban lassan felszáradnak a csillogó cseppek a bronzszobron. Itt egyvalami örök marad. Kossuth kormányzó megemelt kalappal köszönti az emlékezőket, az erre járó kései utódokat.
M. Tóth Sándor |