szlovák
HÍRPORTÁL TURISZTIKAI PORTÁL Cégjegyzék Regio Regia Üzleti Magazin Webstúdió Webáruház
Üzleti Kiskártya a KEM-Bridge Nettől rövid elkészítési határidővel! -=- Szeretné itt látni a saját ajánlatát is? Vegye fel velünk a kapcsolatot! -=- Regio Regia - A Közép-dunántúli Régió vállalkozóinak üzleti magazinja Telefon: 34/310-971
   Rendőrségi hírek

Bűnügyek, balesetek, rendőrségi felhívások, útellenőrzések, katasztrófavédelem.

Megnézem >>>

   Hasznos

Új rovatot indítunk portálunkon! Hasznos, megfontolandó tényekről, információkról, problémákról tájékozódhatnak cikkeinkben, ahol természetesen a megoldásról is lehet olvasni!

Tovább >>> 

   Kapcsolat

KEM-Bridge Net

2800 Tatabánya, Táncsics u. 51.

Telefon / Fax: 34/310-971

E-mail: info@regioregia.hu

Web:
www.regioregia.hu

   MTI

   Tatabánya Kártya

   Programajánlat

! Balatonfüred és térsége !
! Badacsony és környéke !
! Sümeg és Tapolca környéke !
! Pápa környéke !
! Veszprém és Várpalota környéke !
! Bakony !
! Komárom és Bábolna térsége !
Esztergom és a Dunakanyar
! Bicske és Csákvár környéke !
! Tata és Tatabánya környéke !
Velencei-tó és környéke
! Dunaújváros és környéke !
Mezőség és Sárvíz
! Székesfehérvár és környéke !

Valami kimaradt?
Ajánlj Te is programot!

Regio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia Hírportál


Lőrincze Lajos, édes anyanyelvünk leghűbb őre

Lőrincze Lajos, édes anyanyelvünk leghűbb őre

A huszadik századi nyelvművelés egyik legkiemelkedőbb alakja. A Veszprém me-gyei Szentgálon született nyelvész, tanár tudományos munkásságával, a rádióban, televízióban tartott népszerű műsoraival országos hírnévre tett szert, ám mindvégig hű maradt szülőföldjéhez, amelyről meleg hangon emlékeik meg írásában, csakúgy, mint a Pápán töltött diák- és tanári éveiről.

Életútja
Lőrincze Lajos 1815-ben született a Veszprém megyei Szentgálon. Édesanyja akkoriban Veszprémben volt szolgáló, és csupán szülni érkezett haza 16-17 évesen falujába. A fiút ezután nagyanyja nevelte fel. Lőrincze az általános iskolát Szentgálon végezte, ám azután a pápai református kollégium diákja lett. Aktív tagja volt a helyi Képzőtársaságnak, első írásai pedig a Kollégiumi Lapokban jelentek meg. A középiskolás évek után útja a fővárosba vezetett, a Budapesti Tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Ezután, diplomával a zsebében visszatért a régi alma materhoz, Pápára, ám ezúttal már tanárként. Doktori értekezéséhez Szentgál határnevei adtak indítékot a fiatal tudósnak. Pályája felfelé ível, rövidesen az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában egyébként a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda.
Az 1952-es év is mérföldkőnek számít pályájában, lehetősége nyílik rá, hogy ismereteit a legszélesebb nyilvánosság előtt oszthassa meg másokkal. Ekkor lesz ugyanis a rádióban az Édes Anyanyelvünk című műsor szerkesztője. Hosszú éveket tölt el a rádiónál, és 1979-től a szerkesztőbizottság elnöki tisztét is betölti. Időközben – pontosabban 1963-tól – a televíziózással is megismerkedik, és hasonló jellegű műsort vezet, mint a rádióban. Ezek az adások megalapozzák, hogy az egész ország megismerkedjék vele, no meg azzal a tudásanyaggal, amelyet szülőföldjéről hozott, és soha el nem múló ízes magyarságával tár a nyilvánosság elé. Neve ma is fogalom a köztudatban. Nem csoda, hiszen előadásának mindig nagy szerepe volt a nyelvi műveltség, az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Emellett felbecsülhetetlen értékű munkát végzett élete során a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon túli magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért. Lőrincze Lajos 1993. október 11-én hunyt el Budapesten.
 Munkásságát több díjjal ismerték el. 1970-ben Állami Díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Paizs Dezső-díjat, ugyanebben az esztendőben Kosztolányi-díjat vehetett át. Szülőfaluja is őrzi emlékét. A szentgáli általános iskola felvette nevét, annak falán emléktáblát, a lépcsőházban pedig a róla alkotott bronz domborművet állítottak ki földijei.

A bakonyi nyelvjáráskutató
Lőrincze Lajos pályájának, nyelvtudományi munkájának minden bizonnyal ko-moly szerepe volt a fiatal éveiben végzett nyelvjáráskutatás, amelyről pályatársa, Kiss Jenő emlékezik meg egyik írásában. Így fogalmaz: „… munkásságának nagy részét nyelvművelőként, nyelvi ismeretterjesztőként, a magyar nyelv búváraként és ügyének évtizedeken át első számú népszerűsítőjeként, közéleti szereplőként végezte. Pályája elején azonban nyelvjáráskutatással és névtannal foglalkozott, mégpedig nagy kedvvel és eredményesen.”
A szerző szerint Lőrincze példája mutatja, hogy a nyelvészethez az egyik út a nyelvjárásokon, a nyelvjárásokkal való megismerkedésen keresztül vezet.
Nos, ez az út az alábbiak szerint alakult Lőrincze életében. A dátum 1942, amikor a Magyar Nyelvatlasz-Bizottság Bárczi Gézát bízta meg a magyar nyelvatlaszmunkálatok megszervezésével. Ő Lőrin-czét munkatársai közé vette, s a bakonyalji próbagyűjtéseket bízta rá. A fiatal tudós minden bizonnyal otthon érezte magát, akár szó szerint is, hiszen erről a vidékről származott. A gyűjtést szülőfalujában kezdte, Szentgálon, és tevékenységi területe az alábbi településekre terjedt ki: Ajka, Tósok, Bódé, Padrag, Csékút, Somlóvásárhely, Oroszi, valamint Noszlop. Munkája nem cak hatékony, de gyors is volt, hiszen a próbagyűjtések anyaga – nyomdakész állapotban –  még abban az esztendőben összeállt, ám a háborús idők miatt azok közzététele 1947-re tolódott ki.
Lőrincze erről így emlékezik: „…a két pápai éven kívül én mindig ugyanazon a helyen voltam, mert a Néptudományi Intézet jórészt azonos volt a Magyarságtudományi Intézettel…ebből alakult ki a Nyelvtudományi Munkaközösség, majd a Nyelvtudományi Intézet…Nyelvjáráskutatással, személynevekkel is foglalkoztam…azután a Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésében és szervezésében vettem részt.
Nagyon fontos éveknek tartom azokat, amelyeket a Nyelvatlasz munkálataival töltöttem el. Nem hiszem, hogy van még vagy lesz még olyan generáció, amelyik annyira jól ismeri a magyar nyelvjárásokat, mint mi, akik ebben a munkában részt vettünk, hiszen ahol magyarul beszélnek, majdnem mindenhol megfordultunk.”
Arról pedig, hogy mit jelent számára az, hogy nyelvjárási formában kapta anya-nyelvét, a következőket vetette papírra: „Az én ’anyanyelvem’ nem anyám nyelve volt, hanem azé, akivel a legtöbbet voltam, aki felnevelt: a nagyanyámé…S ez a nagyanyai nyelv teljesen megfelelt nekem, nekünk…kezdetben a hamisítatlan szentgáli nyelvjárást tanultam meg, s ennek kárát soha nem láttam. Sőt, igen sok örömöm, még azt is mondhatnám, hasznom volt belőle.
Sok szép, ízes bölcs szólást, közmondást tanultam meg: gazdagodott ember- és világismeretem, gondolatvilágom. Sokat segített ez a ’hazai’ nyelv későbbi tudományos munkásságom során is, hiszen készen kaptam a magyar nyelvnek egy érdekes, színes változatát.”

Lőrincze Lajos és a humor
A fenti címmel emlékezik meg a pályatárs, Grétsy László Lőrincze humoráról. Munkájában az alábbiakat írja: „…1958-tól, a Nyelvtudományi Intézetbe kerülésemtől kezdve egészen haláláig testközelből ismertem Lőrincze Lajost – mindvégig ugyanazon az osztályon dolgoztunk, naponta találkoztunk, többnyire együtt ebédeltünk – most, hogy egy Lőrincze humoráról szóló cikkel szeretnék születésének 90. évfordulójára adózni emlékének, mégsem csak a magam emlékezetére támaszkodtam, több, nálam idősebb kollégámnak is nekiszegeztem a kérdést: milyennek ítélik Lőrinczének a humorhoz való viszonyát? Szerette- és értékelte-e a humort Lőrincze Lajos? A válasz egyértelmű igen volt, sőt akadt, aki így felelt: kérdezhet ilyet egyáltalán az, aki közelebbről is ismerte jeles nyelvmű-velő társunkat?...
A kapott válaszokból, valamint három és fél évtized alatt szerzett saját tapasztalataimból megerősítve tehát bátran állíthatom: Lőrincze Lajosnak, noha ez írásaiból és cikkeiből csak a figyelmét tudatosan erre irányító ember számára derül ki, valósággal lételeme volt a humor. Ő nem úgy volt humoros, mint azok, akik bevágnak, megtanulnak seregnyi viccet, s a társaságban alig várván a megfelelő alkalmat, sütögetik el. Lőrincze nem vicceket mesélt. Előfordult ugyan ez is, de nem ez volt a jellemző rá.
Többnyire nem kitalált, hanem valódi történeteket mondott el; olyanokat, amelyek vele vagy barátaival, ismerőseivel estek meg. Még a saját rovására is szívesen humorizált…”
A továbbiakban Grétsy példát is hoz fel, amelyet Lőrincze idézett fel az Újhold évkönyv egyik számában: „Ma már például alig-alig tudom megérteni – írja Lőrincze – miért okozott gondot a mohácsi vészről szóló olvasmánynak az a befejező mondata, hogy János fővételének napja a nemzet fővételének napja is lett.
Jóval később úgy emlékeztem vissza erre a mondatra (tehát őrizgettem!), mint amit újra meg újra végig kellett gondolnom. Persze: a fő csak a fej formájában élt a tudatomban. Keresztelő Szent János lefejezéséről, fővételéről sem tudtam. Nekem a fővétel azt jelentette, hogy valakit fővesznek, azaz fölvesznek. A ’nemzet fővétele’ így sokszorosan talányos volt számomra. (Ez a fővétel azóta is fölbukkan életemben. Amikor például 1970. december 6-án, Miklós napját ünnepelvén, Szőke Pista barátunk belerajzolta képemet Kovalovszki Miklós emlékkönyvébe, agy dátumoztam az eseményt: Lajos fővétele napján; amikor fővettek ebbe a társaságba…”
Grétsy megemlíti azt is, hogy Lőrincze humora igen sokrétű volt, hiszen – nyilvánvaló, hogy szakmájából adódóan – szeretett játszani a szavakkal, nagyon szerette a népi találós kérdéseket is, hiszen a tájszavak az abban nem jártas ember számára komoly fejtörést jelentettek. 1974-ben a Nyelvünk és Kultúránk című időszakos folyóiratban Lőrincze egyik cikkében erre is hoz fel példát: „_Ennyihány birkának hány lába van? – hangzott a nehéz kérdés.
Ez bizony megfejthetetlen volt számomra, mert az egynehány (a mi nyelvjárásunkban ennyihány) az lehet három is, meg nyolc-kilenc is. Hogy tudhatnám akkor, hogy mennyivel kell szoroznom az egy birka négy lábát? De aztán kiderült a turpisság. Ezt meg így kell érteni. Ennyi hány birkának, azaz enni hány (dob, vet, enni ad). Aki pedig enni ad a birkának, annak két lába van. Az íráskép itt is elárulná, miről is van szó…”

A fentiekből látható, hogy Lőrincze még a humorában is nyelvészként szerepelt. Még e sajátos műfajban is azt példázta, milyen szép és árnyalatgazdag a kifejezésmódjában „édes anyanyelvünk”.

Összefogni a magyarságot
Lőrincze Lajos az 1970-ben életre hívott Anyanyelvi Konferencia vezetője az alapítás óta, amelynek haláláig az elnöke volt. E szervezetnek mindig, tehát a diktatúra idején is az volt a célja, hogy nyelvében (is) összefogja a magyarságot, beleértve a határon túl élőket beleértve. Nyilvánvalóan a nyolcvanas évek végén, amikor elérhető közelségbe került a rendszerváltozás, és hatodik alkalommal rendezték meg 1989-ben az Anyanyelvi Konferenciát, már szabadabban lehetett beszélni e témában is. És természetesen nyíltabbá válhatott a szándék is, amelynek Lőrincze világéletében a szószólója volt. Akkor Lőrincze Lajos az alábbi szavakkal zárta a rendezvényt: „Ezekben a napokban felelősen, a jövőre tekintve, a jelen és a jövő lehetőségeivel élő, élni akaró vita, beszélgetés, tanácskozás folyt itt. A tanácskozás hangvételére azt lehet mondani, hogy őszinte volt. Az elszámolás, amelyre mi összejöttünk, nem alakult ki felszámolássá, még kevésbé leszámolássá. Ez a munka, amely most elkezdődik, nyilvánvalóan meg fogja újítani, meg fogja frissíteni tevékenységünket; új gondolatokat, új témákat, új feladatköröket hoz munkánkba…”
A kecskeméti tanácskozás zárónyilatkozatában rögzítették akkor, hogy autonóm, demokratikus, nemzetközi magyar mozgalomként kívánja folytatni munkáját magyarországi, de a szomszédos országokban kisebbségben és a nyugaton élő magyarokat egyaránt képviselő választmánnyal.
A konferencia védnöksége nyilatkozatot adott ki 1989 augusztusában, amely a kisebbségi magyarság támogatásáról szól, annak formáját határozza meg. Ebben leszögezik: a megváltozott helyzet lehetővé teszi, egyben szükségessé is, hogy a szervezet fokozottabban és határozottabban támogassa a határon túli magyarságot anyanyelvi kultúrájában, nemzeti tudatának életben tartásában. A mozgalom e feladatokat elsősorban pedagógiai, kulturális, továbbá tájékoztatási és érdekvédelmi formában végzi el. Az Anyanyelvi Konferencia kész támogatni a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem helyreállítását, valamint az észak-komáromi magyar főiskola megalapítását. Egyben tovább folytatja a nyugati szórvány magyarság körében végzett eddigi munkáját. A lényeget tekintve aligha kétséges, hogy e nyilatkozat már a rendszerváltozás adta lehetőségeket hordozta magában. A megfogalmazott célkitűzéseket három társelnökével egyetemben Lőrincze Lajos is ellátta kézjegyével.

Az életút vége – az utókor emlékezete
Lőrincze Lajos 1993. október 11-én hunyt el. Másnap a Kossuth Rádióban sugározták azt az interjút, amelyet betegágyán készítettek vele, s ő akkor az alábbiak szerint fogalmazta meg hitvallását önmagáról:
„Ha visszanézek életemre, azt mondom, hogy nincs semmi, amit megbántam volna Ezt belém nevelte a pápai iskola, meg a szentgáli is. Jó magyar embernek lenni, szeretni kell ezt a földet, ezt a népet, ezt a hazát. Igyekeztem a hitemhez hű maradni, a felfogásomhoz, és ettől nem tudott eltéríteni semmi sem. Ez az, ami megnyugtató számomra.
Ami valamikor kedves volt nekem, és amiről meg voltam győződve, hogy helyes, azt tulajdonképpen végig meg tudtam tartani, és valóban az a tanulság, hogy hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit se igazán elvégezni.”
A nyelvészt a népe is szerette, és szereti ma is. Szűkebb hazája sem feledkezett meg róla. Szülőfalujában úgy döntöttek, hogy az általános iskolát róla nevezik el. Szengál polgármestere, Vécsey Ferenc, valamint az oktatási intézmény igazgatója, Garai György Pomogáts Bélát kérte fel a névadón az ünnepi beszéd megtartására. Lőrincze Lajos kollégája, pályatársa, s az Anyanyelvi Konferencia elnökeként utóda örömmel tett eleget a felkérésnek. Zárásként idézzük az ő szavait: „a lelki egyensúlynak és  emberi bölcsességnek a forrásvidéke itt volt valahol a Balaton-
felvidék Veszprém és Pápa körül, mindenekelőtt itt: Lőrincze Lajos szülőfalujában, Szentgálon.
Tudós mesterünk nem egyszer idézte, írott szövegben is, Tamási Áron Ábelének nevezetes igazságát. ’Mi végre vagyunk a világon – azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Valóban, neki mindig megmelegedett a szíve és a hangja, ha szülőfalujáról és gyermekkoráról beszélt. Vagy arról a régi iskoláról, amelynek nagyszabású és megújult utódját most köszönthetjük. Méghozzá ezen a néven: Lőrincze Lajos Általános Iskola.
Egy történelmi és kulturális személyiség neve egy új intézmény homlokzatán mindig szellemiséget és munkastratégiát jelent. Lehet-e méltóbb örökséget találni egy tudós, és most éppen Lőrincze Lajos emlékének megörökítésére, mint egy iskolát? Úgy hiszem, az új iskola itt Lőrincze Lajos szülőfalujában mindennél méltóbban örökíti meg az ő nevét.”

M. Tóth Sándor

2010.03.22. 14:16
   Üzleti magazin


132. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



131. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



130. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



129. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



128. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



127. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



126. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



125. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



124. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



123. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



122. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



121. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



120. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



119. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



118. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


117. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



116. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


115. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



114. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


113. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


112. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


111. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


110. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


109. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



108. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!    Lapozós verzió!



107. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!  böngészős verzió!  Lapozós verzió!



106. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



105. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


2011. 104. szám pdf

2011. 104. szám lapozós

2011. 104. szám 
böngészős verzió

 


2011. 103. szám pdf

2011. 103. lapozós

2011. 103. szám 
böngészős verzió


2011. 102. szám
böngészős verzió

2011. 102. szám - pdf verzió


2011. 101. szám
(lapozgatós)

2011. 101. szám 
böngészős verzió




2010. 10-12. szám pdf

2010. 10-12. lapozós

2010. 08-09. szám pdf

2010. 08-09. lapozós

2010.08-09. böngészős verzió


2010. nyár

2010. nyár böngészős verzió

2010. nyár letölthető pdf


2010. március-április

2010. március-április böngészős verzió


2010. január-február

2010. január-február böngészős verzió


2009. különszám

2009. Különszám böngészős verzió

Archivum

   Borászati kalauz

A Királyi Régió borászati
és turisztikai kalauza
2011

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2009 (20 MB)

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2008 (23 MB)

vendeg2007.jpg

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2007 (26 MB)

ÁllásÉpítőiparKisipari gyártóMezőgazdaságSajtó, MédiaVallás
ÁruházFaiparKisipari szolgáltat...MinőségbiztosításSzálláshelyVas, Acél, Színesfé...
Autó, MotorFémszerkezetek gyár...KiskereskedőMobiltelefonSzállítás, Fuvarozá...Vegyipar
Biztonság, Biztonsá...Film, Fotó, OptikaKölcsönzésMűszaki cikkSzámítás- és Irodat...Vendéglátás
BútorFilm-, Mozi-, Szính...Könyv, ZeneMűvészeti tevékenys...Szépség, EgészségVillamosság
CégügyekHobbiKörnyezetvédelem, h...NagykereskedésSzivattyúkÜvegtechnika
CsaládIdegennyelvKözhasznú informáci...Nyomda, Sokszorosít...Szolgáltatás
DivatáruIngatlanKözigazgatásOktatásTakarítás 
EgészségügyIpari üzem, Gyár, B...KözüzemPénzügyTávközlés, telefon,... 
ÉlelmiszerKedvenceinkLakberendezés, Otth...Reklám, DekorációTervezés 
Energia, Fűtés, VízKereskedelemLátnivalókRuházatUtazás