Összeesküvő ünneplők
A 80 éves Csoóri Sándor köszöntése

Zámolyon az egy négyzetméterre jutó Kossuth-díjasok száma meghaladja az országos átlagot, hiszen Csanádi Imre és Csoóri Sándor is e község szülötte. Ám ők mindig jól megfértek egymást tisztelve, hisz egyik Alsó-, másik Felső-Zámoly híressége. Persze, a Nagy Lászlót, Ágh Istvánt magáénak tudó Iszkáz még vetélkedhet ebben a versenyben…

Már a Vajda János könyvesbolt dedikáló programja sem ért véget időben. Még mindig álltak a sorban, s volt, aki több új kötetet is szorongatott – azokat ajándéknak szánva. Nem tolakodhattam, ha már a 75.-en aláírott könyvébe ezeket a sorokat írta: „Göde Andreának, külön elismeréssel nemes türelméért, Csoóri Sándor”. A Föld, nyitott sebem-et így aztán „az utolsó aláírató olvasó”-ként kaptam. A gyűjtemény a korábbi kötetekből válogatás 1957-től 2009-ig, a kor kihívásának megfelelően CD-melléklettel – a szerző előadásában.
A zsúfolásig telt Szent István Művelődési Házban a katolikus egyház, a megye, a város elöljárói, a pályatársak, községbeliek, barátok és természetesen a lelkes olvasók várták az ünnepeltet. Csoóri Sándor igazán sajátossá tette a köszöntést. A legtöbb méltatáshoz hozzászólt, kiegészítést fűzött vagy egyszerűen csak visszakérdezett. Így aztán beszélgetések, derűs magyarázatok, anekdotikus történetek kerekedtek a közönség nagy örömére. Különben honnan is derült volna ki, hogy a református gimnáziumi felvételijén azt jósolták édesanyjának, „Ebből a gyerekből matematikai zseni lesz”, mely állításból az egyszerű asszony két szót nem értett, hogy matematika és zseni. Majd pápai kisdiákként magyartanára első zsengéit olvasván így figyelmeztette: „Tudod, hogy lehetsz nagy költő? Ha megtanulsz  helyesen írni!” Vagy a zámolyi háborús élmények, a 16-szor „gazdát váltás” hiteles történetéről, amit tán még meg kellene írni…
Minden szervezet és közösség ajándékot is adott át az ünnepeltnek. Ezek sorában a legmegkapóbb perceket a zámolyi nagycsoportos óvodás Farkas Eszter versmondása és virágcsokra jelentette.
Február 3-a óta egyre sorjáznak a meghívások – mesélte el aztán Csoóri Sándor „saját” beszédében. Összeesküvő falvak, városok ezek a házigazdák, mert sehol semmit nem árulnak el arról, hogyan készültek a születésnapjára, ő meg így felkészületlennek érzi magát a megjelentekkel szemben. Elmesélte többek közt, hogy dúsgazdag embereket kellett arról meggyőznie, hogy érdemes Magyarország az anyagi támogatásukra, holott még az ország földrajzi helyzetével sem volt nagyon tisztában a hallgatóság. Frappáns gondolat megfogalmazásán vívódott, mígnem így szólt: „A középkori világnak Magyarország annyi szentet adott, mint amennyi Nobel-díjast a XX. századnak”.
Zárszóként Csoóri Sándor ígéretet tett arra, hogy bármely témában szívesen felkészül, fölolvasóestet tart, kérdésekre válaszol. Nos, a közönségnek nem volt hiányérzete a rögtönzések miatt.