Az év megyei Magyar kisvállalkozója

Nagyon meglepődött Magyar Attila, amikor megtudta, hogy neki ítélték a Megye Gazdaságáért 2009 díjak közül a vállalkozó kategóriában a legjobbnak járó bronzplakettet és oklevelet. Kis boltja van Tatabányán, az újvárosi vásárcsarnokban, a Kond vezér úton. „Semmi különös...” – tárja szét a karját, aztán beszélgetésünk során kiderül, hogy mégiscsak más ez a bolt, mint a többi.

A hivatalos meghatározás: élelmiszer jellegű vegyes üzlet. Roskadoznak a polcok; amint elvisznek valamit, a hátsó raktárból gyorsan pótolják.
– Érdemes megkóstolni a savanyúságunkat – ajánlja a feleség, Magyarné Kocsis Andrea, aki szintén itt tölti a hét hat napját, csak hétfőnként tartanak zárva. – Vecsésről hozzuk, egy olyan családtól, amely már 120 esztendeje, 1890-től foglalkozik ezzel. Sokan dicsérik, visszajárnak.
– Látott már Szögedi sört vagy Palóc sört – kérdezi Magyar Attila. – Olcsóbbak, mint a külföldiek, és legalább olyan finomak. Arra törekszünk, hogy lehetőleg magyar árut szerezzünk be. A fővárosból hozzuk az aprósüteményt, Mórról a különféle szörpöket, tatabányai gyárból a tésztákat.
Más üzletekben a ruháknál és az elektronikai cikkeknél már nem meglepetés, hogy egyre több a kínai. Itt, miután elégedetten vettük számba a sok-sok magyar árut, elcsodálkoztunk a csokikat alaposan megnézve.
– Nekem elég rápillantani a vonalkódra, és már tudom, hogy magyar-e vagy nem – magyarázza a boltvezető. – A neve alapján egyértelműen hazainak gondoljuk, de aki ki tudja bogarászni az apró betűket, annak kiderül az igazi származási hely is: Cseh-ország, Románia, vagy éppen rejtélyesen Made in EU.
Az üzlethelyiséget már tizenhét éve bérelik, a területet 1996-ban vásárolták meg az önkormányzattól. A főnökkel együtt négyen dolgoznak itt.
– A válságot mi is megéreztük, nagyon nehezen vészeltük át az utóbbi két évet – emlékezik Attila. – Elhatároztuk, hogy folytatjuk. Folyamatosan megpróbáljuk a termékkört bővíteni, tartani a nagy üzletekkel, multikkal versenyképes árakat. Közben persze a bolt belsejét is fel kellene újítani, nagyon ráférne. Talán lesz rá keret még az idén, de ha nem, akkor jövőre.
A köszönésekből és mosolyokból is kiderül, hogy sok a visszajáró vásárló. Családias a hangulat, érződik, hogy szívvel-lélekkel teszik a dolgukat az eladók.
– A kilencvenes évek elején közalkalmazottak voltunk, kevés fizetéssel – mondja a feleség. – A kötetlen munkaidő, hogy a magunk urai lehetünk, vonzó volt, ezért vágtunk bele. A megyeszékhelyen szinte már minden sarkon egy-egy áruházlánc valamelyik láncszemével találkozhatunk. Ezekben néhány terméket hihetetlenül alacsony áron kínálnak, igen nehéz versenyezni velük, de megpróbáljuk.
A beszélgetés végén az is szóba kerül, hogy a szegény embert még az ág is húzza: a törvények, rendelkezések egyre hátrányosabb helyzetbe hozzák őket. Ennek ellenére csüggedésről szó sincs, megpróbálnak talpon maradni, továbbra is legjobb tudásuk szerint kiszolgálni a régi és új vevőket. Gyors üzleti haszon helyett a tisztességes kereskedelmet választották.