TÉLI OLIMPIKON NYÁRON
Keszler Andrea tizenhét évet dolgozott az olimpiai helyezésért

Mindig csodáltam azokat, akik dacolva a nehéz körülményekkel, önmagukat is nap mint nap legyőzve érnek el sikereket. Keszler Andrea rövidpályás gyorskorcsolyázónő ilyen. Társnőivel nemzetközi viszonylatban tenyérnyinek számító jégfelületen készülve, minimális támogatással jutott el az olimpiára és ért el értékes helyezést. A még csak hu-szonegy éves tatabányai olimpikonnal a megyeszékhely jégpályájához közeli otthonában beszélgettem.

– Hogyan lesz valakiből Magyarországon gyorskorcsolyázó?
– A családból először a nővérem kezdett el görkorcsolyázni a Jókai iskolában. Édesapám négyéves koromban engem is elvitt Lugosi László tanár bácsihoz és ott ragadtam. Először természetesen csak játékos foglalkozások voltak, de hétéves koromtól már versenyeken is indultam. Tízévesen már a jégkorcsolyával ismerkedtem és hosszú ideig párhuzamosan űztem mind a két sportágat. Körülbelül öt éve döntöttem úgy, hogy csak a jégkorcsolyára összpontosítok.

– Miért választottad inkább a jeget?
– Akkor már tizenhat éves voltam, és mind a két sportágban válogatott kerettag. Döntenem kellett, mert a két szakág hasonlít ugyan, de nagyon sokban különbözik is egymástól, és egy bizonyos szint fölött már specializálódni kell. Minden sportoló álma az olimpiai szereplés, és ez görkorcsolyában nem lehetséges, így a rövidpályás gyorskorcsolyát választottam.
– Így utólag már elmondhatom, jól döntöttem. Ma már Budapesten, a Sportország SC-nél készülök, ott állandóan van jég, és magasabb szintű szakmai munka folyik, de hű maradtam a gyökereimhez, és a Tatabányai Diákkorcsolyázó Egyesület versenyzője maradtam.

– A nagy álom teljesült. Részt vehettél a vancouveri téli olimpián.
– A hosszú évek alatt elvégzett sok munka meghozta a sikert is. A válogatottnál kialakult egy erős váltó, amelyet a Huszár Erika, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett és én alkotunk. Tavaly Torinóban megnyertük az Európa-bajnokságot, ez önbizalmat adott a nagyon kemény olimpiai kvalifikációs sorozat előtt. Engem sajnos egy csúnya bokaszalag-szakadás hátráltatott, de végül az amerikai Marquette-ben rendezett Világkupa versenyen sikerült kiharcolnunk az olimpiai részvétel jogát.

– Hogyan sikerült az ötödik helyezés?
– Ott már minden csapat nagyon erős volt. Az elődöntőben sajnos csak a negyedikek lettünk, így a B-döntőben versenyezhettünk tovább az ötödik-nyolcadik helyezésért. Itt sikerült a második helyezést elcsípnünk, ez az összesítésben a hatodik helyet jelentette volna, ám az A-döntőben a dél-koreai csapatot egy szabálytalan váltás után kizárták, így eggyel előrébb léphettünk, és végül az ötödik helyen fejeztük be a versenyt. A számot egyéb-
ként Kína váltója új világcsúccsal nyerte, Kanada és az Egyesült Államok előtt. A negyedik helyen a holland váltó végzett.

– A hazaérkezés után nem maradt el az elismerés sem.
– Az olimpia után csapattársaimmal és edzőimmel együtt Varga Zoltán önkormányzati minisztertől a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének Polgári Fokozatát vehettük át.
– A miniszter úr a köszöntőjében ezt mondta: „Önök fiatalok, erősek, ügyesek, hiszem, hogy megtalálják majd helyüket a sportéletben, s majd az életben is. Olykor „őrült módon” fel kell gyorsítani, máskor meg taktikázni, netán még egy kis lökdösődés is belefér a kanyarban, de aztán majd egyenesbe jönnek! Irigylem a tempójukat, száguldjanak tovább!” Ezek a szavak megerősítettek abban, hogy volt és van értelme a sok munkának.

– Hogyan tovább?
– Januárban Európa-bajnokság, majd attól függően, hogy milyen anyagi lehetősége lesz a szövetségnek, Világ-kupa versenyek. Ez utóbbi sajnos bizonytalan. A legfőbb cél természetesen a 2014-es téli olimpia, amit Szocsiban rendeznek.

– Most, amikor ez az interjú készül, nyár közepe van. Mit csinál ilyenkor egy gyorskorcsolyázó?
– Természetesen mindennap ugyanúgy járok Budapestre edzésre, mint máskor. Utazással együtt ez napi hétórás elfoglaltságot jelent. Jeges edzés, konditerem, futás, imitációs gyakorlatok. Ez a menü.

– Mire jut idő mindezek mellett a magánéletben?
– Természetesen készülök arra az időre, amikor bejezem a sportpályafutásomat. A tatabányai Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, sajnos a felvételim nem sikerült, így most gazdálkodás menedzsment asszisztens OKJ-s képzésben veszek részt, és újra fogok felvételizni a Gazdasági Főiskolára. Ugyanúgy élek, mint bármelyik korombeli fiatal, csak szervezettebben.
– Ahogy elnézem a felszerelésedet, nem egy olcsó sportágat űzöl.
– Amit a versenyeken látnak rajtunk az a korcsolyától a sisakig több mint félmillió forintba kerül. A használat folyamán kopik, szakad, állandó karbantartást igényel. Az edzőtáborok, az edzésekre, a hazai és a külföldi versenyekre az utazás és a nevezési díjak komoly összegeket emésztenek el. Igen, ezen a szinten a gyorskorcsolya nagyon drága sportág.

– Kitől és mennyi támogatást kapsz?
– Az eredményeim alapján Gerevich-ösztöndíjban részesülök. A tatabányai önkormányzattól kaptam egyszeri olimpiai felkészülési juttatást, a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. pedig szintén egyszeri támogatásban részesített. Ennyi. A szüleim támogatják a sportolásomat, és tartanak el. Bizony elkelne a sportágnak is és nekem is a szponzoráció.

– Kis ország, nagy nehézségek, monoton edzések. Mégis?
– A csapat öröme egy-egy siker után mindenért kárpótol. A következő olimpiáig ez ad erőt a folytatáshoz.

A fenti cikket is megtekintheti modern, FPF alapú digitális kiadásban!