125 éves a tűzvédelem Nyergesújfalun
Csapatzászlóval ünnepeltek a nyergesi lánglovagok

Tűzoltó számára kevés olyan felemelő pillanat létezik, mint a csapatzászló átadása. A nyergesieknek mindez a közelmúltban megadatott. Nyergesújfalu tűzvédelme megalakulásának 125. évfordulója alkalmából az önkormányzat csapatzászlót adományozott lánglovagjainak. Stolczenberger Tibor tűzoltó őrnagy, a nyergesújfalui tűzoltóság parancsnoka volt segítségünkre a visszaemlékezésben.

– Mit lehet ma tudni az alakulás éveiről, körülményeiről?
– Pontosan tudjuk, hogy 125 évvel ezelőtt, május 25-én alakult először tűzoltó egyesület Nyergesen, 69 fővel. A falut pusztító nagy tűzvészek hívták életre a Nyerges-Újfalu Tűzoltó Egyletet, mely egészen 1986-ig fennmaradt Nyergesújfalui Önkéntes Tűzoltó Egyesületként.
– Megszűnésének alapvetően az volt az oka, hogy az 1949 óta létező Nyergesújfalui Üzemi Tűzoltó Őrsparancsnokság 1976-ban átalakult Nyergesújfalui Üzemi Tűzoltóparancsnoksággá és gyors fejlődésnek indult. A Magyar Viscosagyár PAN programjának megvalósításával párhuzamosan ugyanis döntés született a Nyergesújfalui Állami Tűzoltóság fejlesztéséről, új tűzoltólaktanya építéséről és a tűzoltóság technikai ellátottságának korszerűsítéséről. A vegyi gyár mind a mai napig a felső küszöbértékű veszélyességi kategóriába tartozik, és ma is van létesítményi tűzoltósága.
– Az új laktanyát, amely a Viscosa területén épült meg,1980-ban vette használatba a parancsnokság, amely hatósági jogkört is kapott a megalakulásakor. Illetékességi területe Nyergesújfalu és Lábatlan nagyközség majd 1988-tól ezt már Süttő és Bajót községek közigazgatási területére is kiterjesztették.
– 1994. január 1-jével az „üzemi” megjelölést a névből törölték, és a szervezet Nyergesújfalui Tűzoltóparancsnokság néven működött tovább.
– Nyergesújfalu Városi Önkormányzata 1995 júniusában az önkormányzati tűzoltósági feladatok ellátására „Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság, Nyergesújfalu” megnevezéssel költségvetési intézményt alapított, s ma ebben a formában működünk.
– Az elmúlt 125 esztendő alatt számos parancsnok állt a tűzoltóságok élén, de közülük három munkája mindenképpen kiemelendő: őrsparancsnokként Ughy Pál, üzemi parancsnokként Egeresi Sándor, önkormányzati tűzoltóparancsnokként pedig Hornyai Béla tett igazán sokat a tűzoltóságok működéséért.
– Ma 51-en vagyunk, s ebből 43 fő a beavatkozói állomány.

– Az a tapasztalatom, hogy a vonulós tűzoltók nem egy könnyen vállalnak vezetői feladatokat. Ön szívesen vállalta a parancsnoki feladatokat?
– A tűzoltók életére barátokon, ismerősökön keresztül láttam rá, s alapvetően vonzónak találtam, főleg az időbeosztás miatt: 24 óra munka, 48 óra pihenő. 1987-ben szereltem fel, de akkor még eszembe sem jutott, hogy a parancsnoki posztra kerülhetek. Tíz évvel később kezdtem el tanulni, leérettségiztem, majd Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán elvégeztem a tűzvédelmi szakoktatói szakot. Ezzel párhuzamosan már tudatosan vállaltam feladatokat. 1998-tól különleges szerkezelő voltam az „A”- szolgálati csoportban, vagyis a vonulós tűzoltóknál. 2001-től megbízott, majd 2002-től kinevezett szolgálat parancsnokként tevékenykedtem. 2005-ben a parancsnokunk, Hornyai úr felajánlotta a tűzvédelmi megelőzési szakágvezető beosztást, így nyolcórás munkarendbe kerültem. Bár nem szívesen hagytam el a klasszikus tűzoltó életet – ami, a mai napig is hiányzik és megdobban a szívem mikor meghallom a „figyelem riasztás…” felhívó jelet - , de tudtam, hogy szükségem van erre a tapasztalatra is, s később be is bizonyosodott, hogy ez jó választás volt. 2007-ben Hornyai úr jelezte, hogy nyugdíjba vonul, ezért úgy döntöttem, hogy beadom a pályázatomat a parancsnoki beosztásra.
– A képviselőtestület egyhangúlag szavazott, 2007. december 1-jétől határozatlan időre neveztek ki az állomány élére.
– Megelőzősként nagyon jól ismertem a környék tűzvédelmét, a környező önkormányzatokkal pedig igazán jó kapcsolatot alakítottam ki. Igyekszem azóta is a legjobb tudásom szerint ellátni ezt a feladatot.

– Milyen a kapcsolatuk a fenntartóval?
– A várossal nagyon jó a munkakapcsolat. Meggyőződésem, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy a tűzoltóság mindig nyitott a város, az emberek felé. Ott vagyunk a mindennapokban és az ünnepeken is, segítünk amiben csak tudunk - iskolai-óvodai látogatásokkal, rendezvényeken sátrak felállításával, valamint a rendezvények biztosításával.
– Az ünnepélyes csapatzászló átadás is azt bizonyította, hogy megbecsülnek bennünket, hisszük, hogy mi is hozzájárulunk a magunk módján, hogy a város jól fejlődjön.

A fenti cikket is megtekintheti modern, FPF alapú digitális kiadásban!