Világteremtő Ádám csudálatos kalamajkái
Mindenki megteremti a világot, azzal kezdi. Faludi Ádám is. Mindenkinek van egy saját teremtés könyve. Faludi Ádámnak is. Ő nem elégedett meg azzal, hogy csak benne létezik a könyv arról az időről, amikor még teremtő volt. A fiú, még valamikor nagyon kisfiú korában, hiába nézett körül, nem találta a világot. Vagyis csak egy-két dolgot lelt meg belőle. Sebaj! Elkezdte megteremteni. Mi az neki!
„Mindenkinek megvan a maga bogara.” A fiúnak rengeteg bogara volt. Se szeri, se száma ezeknek, de neve az aztán... – hajaj. Kazal, avagy a fészkesegyház. Lazsnak. Trotiltörülköző. Hálószatyor. Hűsfa. Csudálatra igenis méltó tárgyak. Beszéltek annakidején. Történetüket átsugározták, hogy legyen alapanyag a világteremtéshez. Lenni vagy nem lenni? Felér ezzel a dilemmával egy fontos pillanatban a Kuc-kuc, avagy Hüccs! eldöntése, amikor Ringlóval, a mangalicával áll szemben az ember. Rátalál a teremtés során a fiú még a görényre meg a hernyóra is. A madarak folyton körötte repdesnek, a búbos bankától a fecskén és a vadgalambokon át eljutunk egy igazi kakasdiadalig. Vagy vissza? A teremtésben minden mozog előre-hátra, ugrik és lapul, mint a nyúl. A piros tojásokat tojó. Repülő Nagyapa és Csillag Nagyanya kísérik végig a képzelet és a valóság dzsungelében a kis Világteremtőt, aki találkozik kalauzzal, kosárfonóval, vendégböllérrel. Miközben még a nemrégvolt Utolsó Háborút próbálja megérteni, már mosolyogva mondja a kosárfonó, hogy meghalt a sztalin, aztán mindjárt „ötvenhatvan.” Te, felnőtt, sejted itt 2010 nyxarán, hogy világháború, 1956, Sztálin. De ez már igazából neked fontos. Vége? Dehogyis.
Végtelen zárójel (Faludi Ádám volt a világot teremtő emberke mostani Repülő Nagyapja. Találkozott magával, aki réges-régen kisfiúként csodálkozott rá mindenre. A Tatabányán élő Faludi Ádám megírta a Hogyan teremtettem a világot című mantrát, amit érdemes ismételgetni. Újra. Olvasni. Át. Gondolni. Nem történet, nem könyv, hanem mi is?... Ezer apró cikk és ezer apró cakk breviáriuma, ahogyan a szerző eligazít. A Széphalom Könyvműhely jól tette, hogy kiadta. Erre egy másik tatabányai-gönyűi Világteremtő, Kádár Péter csak bólogatna, ha még velünk lenne. és azt mondaná széttárt karral: Mert a világ az világ. Zárójel nincs bezárva...
|