Méltó helyére került a kisbéri honismereti múzeum

Kisbéren a helyi Honismereti Kör 2000. március 15-én nyitotta meg a város múltját bemutató állandó kiállítását. Tíz évig kellett várni a bővítésre. Idén június 18-án a felújított Kiskastélyban ünnepélyes keretek között megnyitották a jelentősen kibővített helytörténeti gyűjteményt. Eddig csak két szobában láthatták az érdeklődők a város múltját reprezentáló kiállítást. Ezután már hét helyiségben, az épület egészében tekinthetők meg az országos jelentőségű lótenyésztés emlékei mellett egyház-és iskolatörténeti-, művelődéstörténeti anyaggal bővült relikviák.

Városvédő szakemberek körében is kevéssé voltak ismertek a hajdani uradalmi központ épületei. Közülük most a felújítás nyomán a város emblematikus épületévé -, a helytörténeti gyűjtemény méltó központjává lett az egykori kopottas külsejű, Kisbér központjában álló Kiskastély, ami 1853-tól a Kisbéri Magyar Királyi Ménes parancsnokának lakása volt. Mai formáját 1904-ben nyerte el.
Küllemét, a Kisbéri Többcélú Kistérségi Társulás az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében, európai uniós támogatással, közel 100 millió forintos beruházás eredményeként nyerte vissza. Ebből is látható, hogy példaértékű az a törődés, amellyel a város és vidékének települései múltjuk őrzéséhez viszonyulnak.
Felújításától, s az ott elhelyezett gazdag gyűjteménytől a helyiek az idegenforgalom fellendülését is remélik. Nem utolsó sorban ezért került sor a „Turisztikai desztináció létrehozása a Bakonyalja felzárkózásáért” projekt keretében erre az értékmentésre.
Értékmentést folytatott már több évtizede a „tősgyökeres kisbéri” Hegedűs Pál (1932), Pro Urbe díjas helytörténész és az általa vezetett Kisbéri Honismereti Kör. Legfontosabb-, testet öltött eredményeik közül ki kell emelni Gergely Lívia: A kisbéri Ménesbirtok fennmaradt épületeinek és parkjának rehabilitációja című tanulmányát (1998), az Örökségünk című város monográfiát (2001), vagy legutóbb az Üdvözlet Kisbérről (2008) című fotóalbum megjelentetését. Mindezek az ismeretek, továbbá az összegyűjtött gazdag tárgyi emlékek, mint minden igazán nagyszerű és szép dolog,- több évtizedes kitartó munka eredményét tükrözik.
A most kibővített formájában megnyílt helytörténeti -, néprajzi és lovas gyűjteményben a termeket járva láthatjuk Kincsem és Imperiál festményét, vagy a híres Buccaner mén csontvázát, sok értékes tárgyi emlék mellett egy 1763-ból származó templomi harangot. Az egyházi gyűjteményben helyi plébánosok fotói, egyéb kegytárgyak mutatják be Kisbér lelki életének történetét. Az itt látható tárgyak közül talán a legértékesebb, igen ritka dokumentum, egy szintén abból az időből származó kéziratos térkép, egy Anton Brenner nevű mérnök munkája. Ennek segítségével több mint két és fél évszázadra visszamenően megállapítató, hogyan alakult ki Kisbér településszerkezete, s hogy a mai emberek elődei a terület mely részén éltek egykoron.

Még nincs egészen kész, de már látható az a terepasztal, amely modellezi a Batthyány- műemlék épületegyüttest. Tervezik továbbá egy Sisi-emlékszobával kiegészíteni a múzeumot, a köztudottan kitűnő lovas hírében állt Erzsébet (1837-1898) császár- és királyné itteni kötődését bemutatandó. Az épület udvarán kovács, szíjjártó, kötélverő és egyéb szakmák néprajzi relikviái láthatók majd.
Turisztikai célokon túl nagyobb jelentősége lesz a múzeumnak az oktatásban, mint az elhangzott a megnyitón, – hidat képezve múlt és jövő között. Ezzel kerül átvitt értelemben is méltó helyére a múzeum.

A fenti cikket is megtekintheti modern, FPF alapú digitális kiadásban!