Zatykó János, Komárom város polgármestere visszavonul a közélettől Több mint egy évtized a komáromiakért
„Senki nem születik polgármesternek, de úgy érzem, miközben harcaimat megharcoltam, polgármesterré lettem. Megtiszteltetést jelentett önökkel, önökért, a városért dolgozni, s köszönöm, hogy részem lehetett ebben.” – búcsúzott tisztségétől Zatykó János, aki három cikluson át volt Komárom város első embere.
– Miért akart Komárom polgármestere lenni? – Nem akartam. 1994-98 között ország-gyűlési képviselő voltam. Az egész várost megrendítette a hír, hogy akkori polgármesterünk, Krajczár Gyula váratlanul elhunyt. Az a szervezet, amelyhez ma is tartozom, úgy döntött, hogy átbeszéljük, ki lehetne az, akit a legtöbben elfogadnának, aki mögé a szervezet fel tud sorakozni. Én nem akartam polgármester lenni. Eleinte úgy tűnt, hogy megtaláltuk a megfelelő jelöltet, ám a bejelentés előtt közölte, hogy mégsem vállalja a feladatot. Az országos vezetéssel megvitattuk a helyzetet, és ők végül meggyőztek, hogy vállaljam el a munkát. Igent mondtam. – Aztán – ahogy egyre jobban belemélyedtem a város ügyeibe – egyre csalódottabbá, elkeseredettebbé váltam, áprilisban választottak meg, és én szeptember már le akartam mondani. A pénzügyi-gazdasági helyzet rettenetes volt, hatalmas volt a város adósságállománya, a bevételek jelentős részét pedig – a behajthatóságukat illetően – kétes követelések alkották. Megijedtem. Úgy gondoltam, hogy ezt így nem lehet megcsinálni, kilátástalan volt a helyzet. Végül maradtam. Nagyon, nagyon sokan mellém álltak, biztattak. Az ő segítségükkel végigkínálódtam az első ciklust. Működésre volt pénz, de fejlesztésre egy fillért sem tudtunk fordítani. – 2002-ben ismét úgy kellett rábeszélni, hogy újra elinduljak. Megnyertük a választásokat, és aztán végre az a csoda is megtörtént, amire oly sokáig vártunk: sikerült előrelépnünk az ipari park ügyében. 2004-ben, amikor begurultak az ipari park első adóforintjai, a korábbiaktól teljesen eltérő, új költségvetést kellett készítenünk. A régit kidobhattuk, mert az új helyzet teljesen más távlatokat nyitott meg a város előtt. A pénzügyi és gazdasági helyzet egyre jobban stabilizálódni kezdett. A 4–4,8 milliárd közötti adóbevétel látványos építkezési lehetőséget ígért. A 2002–2006 közötti időszak polgármesterségem legszebb ciklusa volt. A fejlesztések irányába itt tudtunk a legtöbbet haladni, amit Komárom város lakossága nagy örömmel fogadott. – Többen vádoltak most, az önkormányzati választások előtt azzal, hogy lebegtettem a döntésemet, indulok-e újra a polgármesterségért. Ám én már 2006-ban, a ciklus elején bejelentettem, hogy sem képviselőként, sem polgármesterként még egyszer nem akarok indulni, és ehhez most tartottam is magam. Persze az is befolyásolta a döntésemet, hogy az unokám panaszkodott, ha a papáját látni szeretné, akkor erre szinte az egyetlen lehetősége, ha a helyi televízió műsorát nézi. Az elmúlt években a hivatali teendőim annyira lefoglaltak, hogy a családomra bizony kevés idő maradt. Bár időközben a legidősebb unokám 14 éves lett, és valószínűleg ma már nem a nagypapa társasága a legfontosabb a számára, ám mégis van mit pótolnom, és főleg van kivel. Hiszen a hároméves kisebbik unokám mellé – úgy tűnik – hamarosan a harmadik baba is megérkezik.
– Hogyan tovább? Teljesen visszavonul a közélettől? – A férfiakra általában nincs jó hatással a nyugalomba vonulás. Most én úgy fogom fel, mintha jó hosszú szabadságra indulnék. Bevallom, kicsit én is félek tőle. Most jól fog esni a pihenés, de biztos, hogy hosszú távon továbbra is dolgozni fogok. Agrármérnök vagyok, ehhez kapcsolódóan vannak még terveim. – A barátaim azt tanácsolták, ne foglalkozzam a továbbiakban a közélettel: „Ne nézd a tévében a testületi üléseket!” – kötötték a lelkemre. – Valószínűleg igazuk lehet, mélységében már nem szabad foglalkoznom a helyi közélettel. De az biztos, hogy teljesen nem fogok eltávolodni a város mindennapjaitól. Én úgy érzem, hogy minden komáromi szemébe bátran, nyílt tekintettel belenézhetek, és sétáim során gyakran az az érzésem, hogy egy egész város beszélget velem. Eddig is gyakran megállítottak, s így sok-sok – főleg pozitív – visszajelzést kaptam.
– Mit ad át az utódoknak? Milyen ma a város helyzete? – A város pénzügyi helyzete stabil. A képviselő testület elfogadta a költségvetési beszámolót. Komáromnak – és ezt tartom talán a legnagyobb eredményünknek – 2009 óta nincs adóssága. Hitelfelvételre ebben a ciklusban sem került sor, és nincs is rá szükség. Az elvégzett munkákból az önkormányzat valamennyi dolgozója kivette a részét, úgy érzem, nagyon jól tudtunk együttműködni, s ezt ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni. Hiszem, hogy ez az apparátus az új képviselő-testület irányítása mellett is képes lesz ugyanilyen jól dolgozni, s a megkezdett munkákat sikeresen befejezni. – 2006-2010 között 52,5 milliárdból gazdálkodhattunk, és ebből 14 milliárdnál kicsit többet, azaz 25%-ot fordíthattunk fejlesztésekre. Bár hozzátartozik, hogy 2002 és 2006 között még ennél is jobb volt a helyzet! – Persze Komárom, az ipari park is megérezte a válságot, de úgy érzem időben léptünk, és stabilizáltuk a helyzetet a 400 új munkahelyet létesítő multinacionális gyógyszergyártó MYLAN betelepítésével. – A közelmúltban számos sikeres beruházást zárhattunk. Felújítottuk és bővítettük Koppánymonostoron a Napsugár Óvodánkat, és egy új bölcsőde alapkövét is leraktuk ebben a városrészben, ez jövő szeptemberre készülhet el. Éppen a napokban adtuk át a felújított Feszty iskolát és Csillag Óvodát, melyhez a KEOP keretében 184 millió forintot nyertünk. A teljes beruházás 418 millióba került, s ennek eredményeként a két intézmény teljes energetikai rendszere megújulhatott. – Az utak felújítására is igyekeztünk gondot fordítani, Koppánmonostoron öt utca kapott aszfaltburkolatot, Szőnyben pedig egy utca újulhatott meg, kerékpárutak, járdák épültek, és elindítottuk a Budai Nagy Antal utca csapadékvíz-elvezetési programját is. – A kerékpárút-építési programunk a hatá-ron átnyúló kapcsolatokról is szól. A magyarországi fejlesztésekből az ipari parkos rész már elkészült, november 30-ig az Igmándi erődöt érintő szakasz is befejezhető. Ugyan így november 30-ig – ez persze időjárásfüggő – elkészülhet a Komárom városát délről elkerülő út, amely még inkább élhetőbbé teszi városunkat. – A panelprogram keretében több mint 1000 lakás felújítása megtörtént. Persze mindez hosszú ideig tartott, és sok kellemetlenséget is okozott az ott élőknek, de úgy tűnik megérte türelemmel lenni. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, főleg az energiamegtakarításokra vonatkozóan. A programnak köszönhetően a lakásállomány 12,5%-a megújulhatott. Ez igazán nagy eredmény. – No és legnagyobb örömömre az is megadatott, hogy polgármesterként még volt szerencsém elindítani azt az 1,4 milliárdos városközpont-rehabilitációs programot, amelynek eredményeként ennek a fiatal városnak lesz egy nagyon szép központja.
– Mit nem sikerült eddig tető alá hozni? Ön hogyan folytatná? – A mostani időjárás rámutatott, hogy a belvízelvezetéssel mindenképpen sokat kell foglalkozni. Szőnyben folytatni kell a járdaépítést, Monostoron pedig befejezni az útépítéseket, hogy ne legyen ott egyetlen aszfaltozatlan utca sem. Az új Duna-hídnak el kell készülnie, és egy kulturális központot is kell végre építeni. No, és azt a fürdőfejlesztést is mindenképpen előbb-utóbb tető alá kell hozni, amit sajnálatomra a képviselőtestület most nem szavazott meg. – 2002-ben a CEBA Könyvkiadó egy sorozat keretében megjelentette a település monográfiáját. Most egy városi kiadvány, a Révkönyv című is napvilágot lát, mely Komárom fejlesztéseit foglalja össze a 2002-2010 közötti időszakra vonatkozóan. Mi ezzel kívántunk tisztelegni az idén húszéves komáromi önkormányzat előtt. 4200 napot, 11 és fél évet töltöttem polgármesterként, képviselőként pedig 16 évet – mindent egybevetve egy emberi élet egynegyedét töltöttem a közéletben. Sok szépet megélhettünk együtt ezek alatt az évek alatt. Szeretném ezúttal is megköszönni az együttműködést mindazoknak, akik segítették a munkámat ez idő alatt. Cseh Teréz |