Iparszövetségek régiós találkozója

Milyen a kis és középvállalkozások helyzete, lehetőségeik hazánkban? Van-e szerepe napjainkban az érdekegyeztetésnek? Kötelező legyen-e a kamarai tagság? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Vadász György, a Magyar Iparszövetség ügyvezető társelnöke Tatabányán, a Hotel Árpádban megrendezett regionális fórumon. Nagy Judit, a Pólus Programiroda hálózatfejlesztési irodavezetője a klaszterek szerepéről tartott előadást.

Házigazdaként dr. Petőcz Erzsébet, a Komárom-Esztergom Megyei Iparszövetség KISZÖV ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, a Közép-dunántúli régióban tevékenykedő vál-lalkozások képviselőit, Fejér, Veszprém megye Iparszövetségének vezetőit, úgy is, mint társszervezőket, valamint az előadókat.
Dr. Vadász György a vállalkozások gazdasági helyzetéről szóló előadásában felhívta a figyelmet azokra a problémákra, amelyek az utóbbi húsz esztendő hozta szerkezetváltás során keletkeztek. Új piacokat kellett keresni, beözönlött a külföldi tőke. Ez nem a mi választásunk volt – de elkerülhetetlen. Tény, hogy a multik versenyképessége kiváló, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a munkaképes lakosság 72%-át.
Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, az az ország költségvetése: minden évben többet költünk, mit amennyi a bevételünk.
A harmadik problémakör a foglalkoztatás helyzete. A szerkezetváltás, a globalizáció magával hozta, hogy a gép került előtérbe az emberrel szemben – ezzel bizony a foglalkoztatás nem bővül, húsz éve egyhelyben járunk. Ugyanakkor – Vadász úr megítélése alapján – tervszerűbb gazdálkodáspolitikával eredményesebbek lehettünk volna. Ma a 10 millió lakost mindössze 1,8 millió „látható” dolgozó tartja el.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk elenyésző a részmunkaidő, a távmunka aránya. Hollandiában a nők 73%-a részmunkaidőben tevékenykedik. Nálunk csupán látszatintézkedéseket hoztak ezen a téren, erre viszont nem lehet „fehérgazdaságot” építeni.
Örvendetes a célkitűzés – mondta Vadász György – 10 év alatt 10 millió munkahely létrehozása. Ebben oroszlánrésze lehet a kis- és középvállalkozásoknak. Mi kell hozzá? Piac, a jövedelmek emelkedése, a hazai vállalkozások hatékonyabbá tétele. No és az adminisztrációs költség lefaragása.
A továbbiakban az érdekegyeztetésre terelődött a szó. A kormányzat fontosnak tartja az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) működését, noha fél éve ilyen tárgyalások nem voltak. Ezt azzal indokolták, hogy a választásokkal a nép parancsát kapták meg, azt kellett teljesíteni, az érdekegyeztetés ezután kerülhet sorra. Egyébként az OÉT-ről való törvénymódosítás is szerepel a parlament programjában.
Terítékre került a kötelező kamarai tagság kérdése is. Elkészült egy tervezet, amely erős kormányt, erős kamarát vetít elénk. Ám arról, hogy a kamara milyen állami feladatot venne át, szó sincs. A tagok nem tudják, mit kapnak. A parlament elfoglalt más kérdésekkel, a politika még nem döntött, a szolgáltatásnak sem személyi, sem tárgyi, intézményei nincsenek meg.
Dr. Petőcz Erzsébet összefoglalójában húsbavágónak nevezte az elhangzott témaköröket és a felszínre került problémák megoldására a változtatások szükségességét.
Az elhangzott témakörökkel kapcsolatban a foglalkoztatás helyzetét illetően kiemelte a gazdaság igényeihez igazodó szakember ellátottság fontosságát. E területen ugyan a változás a korábbi években a szakképzést érintő törvénymódosításokkal elkezdődött, de további változtatás szükséges, ami a vállalkozások szakemberszükségleteinek kielégítését és egyben a foglalkoztatás növelését is eredményezi.
Utalt arra, hogy dr. Vadász úr részéről elhangzott, hogy a változások időszakát éljük, de változtatás kell a kis- és középvállalkozások helyzetét érintő pályázatok területén is. Előbbre kell lépni e szektor gazdasági fejlődését segítő pályázatok támogatási intenzitásának növelésében, és csökkenteni a döntéshozatal időtartamát.
Az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban elmondta: bízunk abban, hogy az OÉT tovább fog élni, szerepe fontos, egyedüli csatorna ahhoz, hogy a munkáltatók, a munkavállalók és a kormányzat képviselői e tripartit rendszerben hozzák meg közös döntéseiket. Ezt indokolta azzal, hogy az OÉT összhangban van az EU intézményrendszerével is.
Szólt arról is, hogy szövetségük elnöksége foglalkozott a kötelező kamarai tagság kérdésével. A kötelező kamarai tagságot elutasítják. Azt azonban célszerűnek tartanák és átgondolásra javasolják, hogy a gazdasági szféra szereplői az általuk szabadon választott érdekképviseleti szövetségnek vagy kamarának kötelezően tagjai legyenek, vagyis a választás szabadságát biztosítani kell. Megítélése szerint így a vállalkozói szféra tagjai gazdasági tevékenységükhöz a szükséges információkat, szolgáltatásokat megkapnák és problémáik megoldása is eredményessé válna, ami működésüket garantálná.
A fórum folytatásaként Nagy Judit, a Pólus irodavezetője vázolta a klaszterek szerepét gazdaságunkban. Hangsúlyozta, hogy e laza ágazati szövetségeket a magánszféra vezeti, piaci viszonyok szabályozzák. Az együttműködés az alapja a földrajzilag is közel álló vállalkozások, önkormányzatok, intézetek között. Egy iparágban dolgoznak, de egyúttal versenytársak is. A klaszter akkor jó, ha minden résztvevő számára előnyt jelent, ám a tagok  nem adják fel egyéni célkitűzéseiket.
A pólus 2007 óta tart kapcsolatot a klaszterekkel, amelyek száma napjainkban eléri a kétszázat. Az iroda csak ajánlásokat tesz, útmutatással szolgál. Ezen túlmenően mindenki saját maga építi fel rendszerét. Hogy az valóban jól működjön, a maguk által választott menedzsereken múlik.

M. Tóth Sándor