Hódított Bajnán a magyar gúnya

Éles az ellentét. Ha fölnézünk az égre ezen a szeptemberi délutánon: ólomszín fellegek vonulása. Ha szemünkkel végigpásztázzuk a bajnai főteret: színpompás  ruhába öltözött fiúk, lányok, menyecskék, deresedő fürtű urak gyülekezője. Büszkén feszít atillájában a huszár, kihúzza magát a honvéd, megigazgatja rokolyáját a leányzó, fejkendőjét a nagymama.
Üdítő színek kavalkádja a közelgő eső ellenére a magyar viselet napja Bajnán – immáron harmadszor.
Példamutató kezdeményezés volt az első rendezvény, amelynek a mostani méltó folytatása. Bemutatója annak, mennyire különböző a folklór tájegységenként, mégis ugyanaz: nemzeti múltunk megfizethetetlen öröksége. Tudják ezt azok is, akik elzarándokoltak ide Bajnára, e Komárom-Esztergom megyei faluba Varsányról, Kazárról, Kapuvárról, Rimócról, Epölről, Zengővárkonyból, Boldogról, Bogyiszlóról, Bartról, Ököritófülpösről, Körösfőről, Kalotaszentkirályról, Bajótról, Jobbágytelkiből, hogy a helybeliek mellett felvonultassák a Kárpát-medence legszebb öltözékeit.
A téren ott vannak a viseletkészítők, csizmadiák, hímzők, gyöngyösök, kalaposok, fafaragók, kézművesek, ősi mesterségek művelői. Beszédet mond Pallagi Tibor polgármester, valamint Michl József országgyűlési képviselő, a nap fővédnöke. A színpadon fellépnek a bajóti, epöli népdalkörösök, és természetesen a helybeli asszonykórus. Azután kezdődik a színpompás felvonulás. Toporzékolnak a lovak a menet élén, a kocsiban mátkapár ül, a gyalogosok is beállnak; indulhat a menet. Az eleredő eső sem rontja kedvüket, énekszóval vonulnak végig a falu utcáin. Kinyílnak az ablakok, sokan a járdáról nézik a nótás kedvű fiatalokat, idősebbeket.
A a késő délután és az est is igazi csemegét ígér hagyományőrző együttesek műsorával, táncházzal, divatbemutatóval, babakiállítással, élőzenével, borkóstolóval, magyaros ünneppel. Minden megvan ahhoz, hogy megalapozzák e nemes népünnep jövő évi folytatását.

M. Tóth Sándor