Vörös iszap
Magyarország, XXI. század. Széttört gátak, széttört házak, széttört életek. Mindent elborító, bűzös massza, mindent elborító kilátástalanság Kolontáron és Devecserben. Meghalt a Marcal, meghaltak a termőföldek, meghaltak az álmok, és meghalt kilenc ártatlan ember. Egy kicsit mi is belehaltunk a vörös iszap támadásába. Hiszen velünk is bármikor előfordulhat hasonló eset! Elég véletlenül az Ajka-Devecser közti mellékúton autózni (mi gyakran tesszük), amikor átszakad a gát… Mérgező ipari hulladék, mérgező, pökhendi nyilatkozatok a timföldgyár vezetőitől. Mérgező közállapotok a vállalkozói szférában. Persze mire is számítottunk a rablóprivatizáció során fillérekért gyárakat, üzemeket, majd segítségükkel milliárdokat szerzett szerencselovagoktól? Ők somolyognak ránk a kereskedelmi tévékből, a bulvárlapok címoldaláról. Hol az Operabálban, vagy kedvenc jachtjukon, hol bilinccsel a kezükön, a börtön kapujában. Azt hiszem, az utóbbit valahogy jobban értékeljük. Rend, felelősség, becsület, tisztesség – könyörgöm, adjuk már vissza ezeknek a szép szavaknak az értelmét, töltsük föl őket újra valódi jelentésükkel, tartalmukkal! És akkor talán eljön a XXI. század Magyarországra is. Nagyon várjuk.
Veér Károly főszerkesztő |