Postaszolgálat a „tisztaszobában”

Simon Károly 1994-ig volt Balatonfüred polgármestere. Az ő édesapja állt postásnak a polgári végeztével, a nagyszülők építette háznál a tisztaszoba egyik felében rendezte be az arácsi postahivatalt 1913-ban. A házról, a városról beszélgettünk.

– Hogy alakult az arácsi posta épületének sorsa?
– A házat a nagyszüleim építették, apám alakította postahivatallá. A hetvenes években már egyszer meg akarták szüntetni az itt működő postaszolgálatot, ezt szerencsére megakadályoztuk. Később aztán az arácsi posta nagyjából tizenkét éven át egy konténerben működött, mivel a Magyar Postával nem sikerült megállapodnunk a ház értékesítését illetően. Hogy végül a Posta tulajdona lett, és méltó módon sikerült felújítani a házat a norvég alapból, azt Kutas Árpád néhai alpolgármesterünk munkájának, közbenjárásának, hitének köszönhetjük. A Postamúzeumban most is látható vadászati és ásványkiállítást is ő indította el Arácson.

– Végül nem követte apját választott hivatásában, nem vette át az arácsi postát…
– Engem nem vonzott a postás hivatás, az iskolában is reál tárgyakból voltam erős. Gépészmérnök lettem és a füredi hajógyárban kezdtem dolgozni. Munka mellett pedig a szőlő és a vitorlázás nyújtott kikapcsolódást. Válogatottként nyolc bajnoki és négy nemzetközi bajnoki címet szereztem. Apám után pedig Téceli Pista bácsi vette át a postahivatalt. A rendszerváltáskor felkértek, induljak a polgármesteri székért – így lettem Balatonfüred első polgármestere. Ebben az időben Füredet és Arácsot mintha vasfüggöny választotta volna el – itt híján voltunk a csatornahálózatnak, aszfaltozott utaknak egyaránt. Lassanként azonban mindenhol elindult a fejlődés, és eltűnt a különbség a városrészek között.

– Hogyan látja ma Balatonfüredet?
– A város ott tart, ahol tartania kell. A fő fejlesztések elkészültek, csupán néhány apróság van hátra. Kellő gondossággal hosszú távon megőrizhető az eddigi munka eredménye. Jó érzéssel tölt el, hogy 1994-ben, a közreműködésemmel összeállított városfejlesztési koncepciót – folyamatosan frissítve, aktualizálva – sikeresen megvalósította Bóka István polgármester úr.

– Ön szerint min múlik a város jövője, sorsa?
– A fiatalok kezében van a város. Szerencsére a helyi iskolák bevonják a diákokat a múltunk, történelmünk értékeinek megőrzésébe, ezáltal büszkék lehetnek városukra, sugárzik belőlük a hely szeretete. Példaként is ezt látják a füredi fiatalok – tagja vagyok a Senior Társaságnak, tőlünk erős közösségi összetartást, értékmegőrző magatartást, feladatvállalást láthatnak. Az 1904-ben alakult Balatoni Szövetséget 1991-ben újjáalakítottuk, 1998-ban pedig megalapítottuk a Balatonfüredi Széchenyi Társaságot, amelynek ellátom az elnöki teendőit. Legutóbb a Széchenyi Társaság rendezte Radnóti esten a Lóczy Gimnázium diákjainak megható előadásával emlékeztünk. Ily módon igyekszünk ápolni értékeinket, hagyományainkat, és ezek szeretetét átadni az utánunk jövőknek is, hiszen Balatonfüred további fejlődésének záloga a város kulturális fejlődése, lakóinak lokálpatriotizmusa.

Vitkóczi