Előremutató a mikrotérségi együttműködés

Izgalmas és példaértékű – régiónkat is érintő – munka folyik a solymári Völgyzugoly Műhelyben. A tervezőcsoport Mikrotérségi tervezés megújítása témakörben két sikeres projektet bonyolított a közelmúltban a Somló hegyen és környékén, valamint a Káli-medencében. Józan ésszel gondolkodva magától értetődőnek tűnik, hogy egy adott térség önkormányzatai együttműködnek, összehangolják fejlesztési terveiket. Az esetek többségében azonban ez nem így van – tudtuk meg Ferik Tünde településtervezőtől, a Völgyzugoly Műhely vezetőjétől, aki egyúttal a Magyar Urbanisztikai Társaság Falutagozatának is alelnöke.

– Már a nevük is sokat sejtet. Valamilyen különleges alkotó munka folyik önöknél?
– A Völgyzugoly Műhely egy 1997 óta működő magánvállalkozás, tervezői műhely. Más tervezőirodákhoz hasonlóan főképp településrendezési terveket készítünk csak egy kicsit másképpen, az együttgondolkodást, az együttműködést maximálisan szem előtt tartva. Jellemzően sok fiatal munkatárssal dolgozunk – emellett a gödöllői Szent István Egyetem, a Corvinus  Egyetem és a BME gyakornoki helye vagyunk –, épp ebből adódóan egyfajta szellemi műhelyként is megjelenünk, hiszen a fiataloknak köszönhetően újabb és újabb irányzatokkal találkozunk, lehetőségünk van az új gondolatok megosztására, a folyamatos szakmai megújulásra.

– Miről szól egy ilyen mikrotérségi kutatás, tervezés?
– Sokéves tapasztalat mutatott rá arra a tényre, hogy a kistelepülések – annak ellenére, hogy az élet már bizonyította, hogy önállóan gyakorlatilag életképtelenek – saját fejlesztéseik elkészítésekor a maximális önállóságra törekednek. Egyszerűen nem jut eszükbe az elképzeléseiket egyeztetni legalább a szomszédaikkal, vagy az adott térséggel. Látszólag ez a legegyszerűbb persze, hiszen így nem kell érdekeket ütköztetni, vitatkozni, számtalan probléma elkerülhető az önállóság mögé bújva. Arra pedig nem gondolnak, hogy az ilyen fajta rövidlátás vajon milyen más problémákat vet majd föl a későbbiekben. Az esetek többségében külön-külön kitalálják ugyanazt, és több példányban, drágán meg is valósítják, üzemeltetik, de az is gyakori, hogy intézkedéseikkel, terveikkel egymás elképzeléseit gátolják.

– Milyen eredményre jutottak a Somló hegyen illetve a Káli-medencében?
– Egyértelműen megindult a párbeszéd a térség kistelepülései között, közös fejlesztési lehetőségek körvonalazódtak. A Somló hegyen négy településen történt hagyományos és ezzel párhuzamosan – a településenkénti konzultációt követően – közös tervezés. Számba vettük a terület erősségét, gyengeségét, lehetőségeit és a veszélyeket, és megfogalmaztuk a közös fejlesztési elveket. Ezt mindenképpen fontos előre elkészíteni, mert az elvek mentén könnyebb megállapodni, s ha ezek már megvannak, később az egyéni érdekek érvényesítésekor van mire hivatkozni, hiszen az elvek iránymutatást adnak a döntésekhez. A munka során megfogalmaztuk azt is, mit kell közösen elvégezni, s ebből kinek mi a feladata. Közös szerkezeti tervet és közös szabályozást készítettünk, bár a jelenlegi jogszabályi környezet miatt a végén mindezt le kellett bontanunk az egyes településekre.
– A Káli-medence esetében nyolc település volt érintett, ahol öt különböző tervezőiroda készítette az egyes településekre a fejlesztési koncepciót és a rendezési tervet. Megvizsgáltuk hogyan kommunikálnak egymással ezek a tervek. A nyolcból egynél lehetett a koncepcióban a Káli-medencében való gondolkodás nyomait felfedezni, a többi település csak az igazgatási határain belül gondolkodott. A hatályos tervek elemzését követően kidolgoztunk egy közös fejlesztési koncepciót, amit hét település képviselőtestülete el is fogadott. Így lehetőségük nyílt egy irányba haladni, egymást erősíteni, közös céljukat sikerre vinni.

– Kiknek érdemes mikrotérségbe tömörülniük?
– Két szomszédos település még nem alkot mikrotérséget. Ehhez közös adottságok és lehetőségek kellenek gazdasági, társadalmi téren, illetve az adott tájat illetően, s fontos, hogy a mikrotérséget alkotó települések csoportja együttesen képes legyen az alapvető önkormányzati feladatok ellátására. Mindezek figyelembevételével lehet feltárni a térség erős és gyenge pontjait, s ezekre alapozva megfogalmazni a közös fejlesztési irányokat. Egy-egy ilyen összefogáshoz négy-nyolc település az ideális. A tervezési társulás aztán később átalakulhat fejlesztési társulássá, sőt fejlesztési társasággá, amely már a közös működést, üzemeltetést is segíteni tudja. Érdemes együtt gondolkodni, összefogni, hiszen így a terhek megoszlanak, a közös célok pedig könnyebben elérhetőkké válnak.
– A mikrotérségi tervezés tehát hagyományos tervezési eszközök felhasználásával egy vidékfejlesztési eszközzé válhat.

Cseh Teréz