Dr. Szeifert Ferenc
ny. pilisszentléleki és csolnoki plébános, pálos konfráter (1930. március 2. – 2010. november 5.)

Csolnokon született. Bányász és kőműves édesapja valamint szerető szívű édes-anyja mellett kisgyermekként gyakran hallhatta, hogy milyen nagy szükség van jó papokra. Így értethető, hogy ő is a papi hivatást választotta. Esztergomban szentelték pappá 1954. június 20-án, s a Budapesti Hittudományi Akadémián szerzett doktorátust. Öt évig volt Budapesten káplán, majd a számára oly kedves Dorog és Esztergom vidékére került: Először Pilisszentlelken volt plébános (1960–1967).

Plébániáján 1961-től többször helyet adott a titkokban működő pálos testvéreknek, hogy az úgynevezett fehér napok keretében egy-egy lelkigyakorlatos hetet a pilisszentléleki romoknál pálos őseink lelkületével töltekezhessünk, és imádkozhassunk a Pálos Rendért és magyar népünkért. Azóta is mindennap lélekben együtt elmondjuk az akkor vállalt imát pálos hivatásunkért. Itt határoztuk el, hogy 1970-ig, Özséb atyánk égi születésnapja 700. évfordulójáig kilenc éven át imádkozunk a boldoggá avatásáért.
Végül is XVI. Benedek 2004. november 16-án, a Pálos szentek naptárának megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy alapító atyánkat a boldogok között tisztelhessük. 1962-től azt is láthattuk, hogy Dr. Szeifert Ferenc felkérésére Kákonyi Asztrik és Forró Kamill ferences művészek hogyan díszítették a templombelsőt a Szentlélek tiszteletére a II. Vatikáni Zsinat szellemében. Szívén viselte az egykori pálos kolostor romjainak konzerválását is. Segítőivel kiásta azokat, míg végül 1985-1992 között hivatalosan is sor került a romok feltárására. A romtemplom kedvelt zarándokhellyé vált, ahová 1970-től pünkösdvasárnaponként a hívek gyalog vagy autóval jönnek közelről s távolról, hogy a reggel 6 órakor kezdődő szentmisén a környékbeli papokkal és a pálos atyákkal a Szentlélek kiáradásáért imádkozzanak. A Szentlélek megerősítő kegyelmét is nem egyszer ilyenkor szolgáltatta ki a püspök atya a bérmálkozó fiataloknak.
1969-től 1977-ig Tokodon, majd Anna-völgyben, Dágon, Únyban, Nagysápon is plébánosként működött főpásztora megbízásából, s ezen települések hívő közössége is megismerhette áldozatkész egyéniségét, 1977–2010 között újra plébánosi kinevezést kapott Pilisszentlélekre is. A Rend érdekében végzett tevékenységéért 1987-ben a Pálos Rend konfrátere, fogadott testvére kitüntető címet kapta.
1993-tól hét évig szülőfalujának, Csolnoknak a plébániáját is vezette. Itt is sikerült felújítania a templomot. Mélységes Mária-tiszteletét mutatja, hogy Majzik Mária kerámiaszobrának, a Csolnoki Fehér Szűzanyának kápolnát alakított ki a templomban. Újjáépítette a plébániaházat, visszaszerezte és felújítatta a kántorházat. De a legnagyobb eredményt a hitélet megújításában érte el. Összegyűjtötte és kiadta Nagy Miklós pápai prelátus, únyi plébános verseit, Pezenhoffer Antal Magyar Nemzet Története című monumentális történelemkönyvét és a Katolikus hit igazsága című apologetikáját három kötetben. Mint a Schönstadt család-mozgalom pártfogója, ezzel kapcsolatban három könyvet is lefordított németből. Mindszenty József bíboros életéről is kiadott egy rövid összefoglalót. Így nemcsak megőrizte régi paptársai hagyatékát, de a szellemi élet erősítője is lett a környéken.
2008. szeptember 17-ére tervezett szürke hályog szemműtétét egy vírusos fertőzés miatt későbbre kellett halasztani. Néhány napi pihenő után már a Szentlélek év kapcsán teljes erőbedobással Pilisszentlélekkel és a Pálos Jubileummal, illetve a Pálos Rend dolgaival foglalatoskodott. Szeptember 29-én Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, pálos konfráternél 25 társával vállalta, hogy közérdekű dolgokról írjanak a sajtóban. Ő a Pálos Rend körüli téveszmék semlegesítéséről szóló cikkeket vállalta. Nyolcvanadik születésnapi ünnepén, 2010. március 6-án, Csolnokon együtt misézett vele dr. Paskai László bíboros, az esperes-kerület papsága, valamint a Pálos Rend képviseletében Aczél László Zsongor. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, pálos konfráter is.
Ferenc atya az ünnepi ebéd alkalmával a csolnoki templomról készült képet és a pálos szerzetesek fehér ruháját kapta ajándékba. Ekkor jelentette be, hogy nyugállományba vonul. Bíboros főpásztora teljesítette is kérését. Így 2010. augusztus 1-jétől Boldog Özséb atya egykori monostora közelében, Kesztölcön telepedett le. Sajnos nem sokáig élvezhette a nyugdíjas állapotot. Hamarosan az esztergomi kórházba került. Halottak napján, legnagyobb szenvedései idején azt kérte, hogy a Benedictus és a Magnificat hangozzék el a temetésén, mert ez a két ima az Ó- és Újszövetség találkozása: „Áldott legyen az Úr!” és a „Magasztalja lelkem az Urat!”, mert az Isten irgalmassága a legnagyobb dolog a világon.
November 3-án P. Bátor Botond tartományfőnök kérésére Zsongor atya meglátogatta, s együtt misézett vele a kórteremben, majd az életről és az örök életről beszélgettek. Ekkor kérte: „Imádkozzatok! A Szentlélekhez imádkozzatok!” Az utolsó szentmiséje után teljesen megnyugodott és elaludt. A halála előtti napon még órákon keresztül latinul énekelte a Mária-antifónákat, így ajánlotta lelkét a Boldogságos Szűzanyának, a haldoklók pártfogójának. Utolsó kérése ez volt: „Engedjetek haza! Az örök hazában akarok lenni!” 2010. november 5-én, Szent Imre herceg ünnepén hívta haza az Úr. November 11-én, csütörtökön Esztergomban, a Szent György templomban bemutatott szentmise után Dr. Paskai László bíboros atya és Dr. Udvardi György segédpüspök temette száz paptestvére kíséretében.
A Pálos Rendet P. Bátor Botond tartományfőnök, P. Aczél László Zsongor és P. Tölgyes Kálmán képviselte. A konfráterré fogadás részesévé tette őt is mindazoknak a lelki kincseknek, amelyeket a Pálos Rend tagjai istenes életükkel maguknak szereztek. Hisszük, hogy amint a Szent György temetőben teste számára megnyílt az anyaföld, úgy lelke számára a mennyország is kitárult, és a Szentháromság egy Isten befogadta őt dicsőségébe a Remeték királynője, a szent papok és a Pálos Mindenszentek mennyei közösségében.

P. Zsongor OSPPE
Fehér Barát 2010/4.