A jogszabályok és a piac hálójában
A Kemobil Zrt. még tudja tartani a lépést

A tatai székhelyű Kemobil Vegyipari Termelő és Értékesítő Zrt. termékprofilja három különböző területre bontható: kozmetikai, háztartás-vegyipari és egyéb vegy-
ipari termékek gyártására. Mivel ők is a vegyipar területén dolgoznak kíváncsiak voltunk, hogy egy ilyen középvállalkozás hogyan tud megfelelni a folyamatosan változó, szigorodó uniós szabályozásnak. Balogh János vezérigazgatóval beszélgettünk.

– Mostani lapszámunkban külön riportban foglalkozunk a vegyipari vállalkozásokat érintő REACH szabályozással. Mennyire érintette ez önöket?
– Két-három évente új szabályokat hoznak, amelyekhez alkalmazkodni rengeteg munkát, plusz energiát és költséget jelent. A REACH értelmezésén és feldolgozásán már túl vagyunk, az nem igazán érintett bennünket. Mi ugyanis nem alapanyag, hanem keverékgyártók vagyunk, így olvasva a szabályozást úgy gondoljuk, hogy az alapanyagoknál kell ezt a besorolást megcsinálni. Itt van viszont a CLP – keverékek osztályozása (Classification), címkézése (Labelling) és csomagolása (Packaging) –, amely az összes biztonsági adatlap átdolgozását igényli. Közel ötszáz termékünk van, és minden egyes darabot külön-külön, alapanyagonként be kell sorolni biztonsági szempontból. Maga a jogszabály 1800 oldal, amit értelmezni kellett, saját magunk számára lefordítani, hogy meg tudjunk felelni. Ráadásul a forma kötött, egy ilyen adatlap körülbelül tizenhat oldal, amelynek csak a kitöltése iszonyatos adminisztrációs munka. Szerencsére van egy kolléganőnk, aki ezt meg tudja csinálni, és immár két hónapja ezeknek az adatlapoknak a kitöltésével foglalkozik. Most el lehet képzelni, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol nincs megfelelő szakember, mekkora költséggel tudják ezt a munkát elvégeztetni. Ráadásul az új előírásoknak megfelelően új címkéket is kell gyártani, amelyen megváltozott jelzések szerepelnek, ezáltal a raktáron levő, legyártatott címkekészletet egyszerűen kidobhatjuk. Nekünk, mint keverékgyártóknak 2015-ig kell a címkézést átalakítanunk, de azért folyamatos munkát jelent ez is.

– Mennyire érinti Önöket az egekbe szökő olajár?
– Ez bizony mindenkit érint, nemcsak a vegyiparban dolgozókat, hiszen jelentkezik a szállításban, ezáltal pedig az árakban. A mi alapanyagáraink is folyamatosan emelkednek, ám érdekes módon nem mindig az olajárral összefüggésben. Sajnos az a helyzet, hogy ezt az árnövekedést mi a késztermék esetében nem nagyon tudjuk érvényesíteni. A bolthálózatok, multik esetében, akik forgalmazzák a termékeinket, 6-8%-ot tudtunk emelni, holott a gazdaságossághoz legalább 25%-ra lenne szükség.

– Hogy lehet ekkora veszteséget kezelni?
– A termék árát 90%-ban az alap- és a csomagolóanyag ára szabja meg, mindegyik jelentősen, 30-40%-kal emelkedett az elmúlt fél évben. Természetesen megnőtt a fuvardíj is, így nem tudunk mást tenni, minthogy bízunk abban, hogy visszaáll a rend, és újra kezelhető szintre csökkennek az alapanyagárak. Egyébként az elmúlt években nőtt a forgalmunk, többet tudtunk eladni, csak éppen a nyereségtartalom jelentősen csökkent. Szerencsére létszámot nem kellett csökkentenünk, 62-en vagyunk jelenleg is.

– Lehet alkudni a bolthálózatokkal további árérvényesítésről?
– Örülünk, ha a jelenlegi tárgyalásaink eredményét, az említett 6-8%-ot érvényesíteni tudjuk. Nem igazán vagyunk alkupozícióban. Sajnos harminc évvel ezelőtt egy nagyon rossz tendencia kezdődött. Fokozatosan bejöttek a multi áruházláncok, akik elsősorban a saját országukból származó termékeket forgalmazzák, és esetleg az olyan kis értékű árukat rendelik meg tőlünk, amiket nem éri meg ideszállítani. Mivel nem igazán sikerül bekerülni a hozzánk hasonló kis- és középvállalkozásoknak a kereskedelmi beszállítók közé, sorban megszűnnek. Csak itt Tatán az elmúlt években négy-öt nagy múltú cég lehetetlenült el ezek miatt a problémák miatt. Ahhoz, hogy versenyben maradjunk a nagy világcégekkel, mint pld. a Henkel vagy a Procter and Gamble, fejlesztésekre lenne szükség. Az egyik óriás például egyetlen mosópor reklámjára 250 milliót költött. Kétszer annyiba kerül, mint a miénk, kelendő is, pedig semmiben sem jobb, viszont nekünk nincs pénzünk hatalmas kampányokra. Így aztán dolgozunk ahogy tudunk, egyelőre tartjuk magunkat, és bízunk abban, hogy nem kerülünk az előbb említett, megszűnt cégek sorsára!

Veér Károly