A megbízó cégek megbecsülik az elítéltek munkáját Van visszaút a munka világába
Kétperces autóútra Dunaújvárostól, Rosti Pál földrajztudós és fotográfus utolsó lakhelyén, a róla elnevezett Pálhalmán szinte idilli körülmények fogadják a látogatót: árnyas fák, kellemes sétányok, mindenütt gondozott virágágyások. A hely különlegességére csak a szorgoskodó munkások különös formaruhája utal. Persze nem szanatóriumba érkeztünk, hanem az itt büntetésüket töltő elítéltek foglalkoztatását biztosító Pálhalmai Agrospeciál Kft. telephelyére. Hetyei Gábor b.v. ezredes ügyvezető igazgatóval beszélgettünk.
– Mit kell tudnunk a cég történetéről? – A jogelőd Bernátkúti Állami Gazdaságot 1949-ben alapította az igazságügyi miniszter azzal a céllal, hogy a fogvatartottak foglalkoztatását biztosítsa. A cég elnevezése 1957-től Pálhalmai Célgazdaság, majd 1994-től – továbbra is 100%-os állami tulajdonban – Pálhalmai Agrospeciál Kft. lett. A fogvatartottak közül azok dolgozhattak a gazdaságban, akik vagy enyhe, rövid ítéletidejű bűncselekményt követtek el, vagy pedig az akkori politikai megítélés szerint rendszerellenes életet éltek (kulákok, közveszélyes munkakerülők, stb.). Voltak olyanok is, akiket évente két-három hónapra egyszerűen behívtak dolgozni, ez volt klasszikusan az úgynevezett közmunka intézménye.
– Mivel foglalkoznak? – Fő tevékenységünk a szántóföldi növénytermesztés – búza, kukorica, napraforgó és repce –, összességébrn 4500 hektáron gazdálkodunk, illetve szálastakarmány termesztése az állatállomány számára. Ez utóbbi szarvasmarha- és sertéstenyésztést is jelent. A szarvasmarhatelepünk elsősorban hétszáz, holstein-fríz fajtájú szarvasmarhából áll, amelyek évente mintegy hatmillió liter tejet adnak. Emellet húsmarhát is tartunk, 170-180 aberdeen-angus fajtájú tehenünk van, amelyeket teljesen ridegtartásban nevelünk. Van egy nyolcszáz darabos kocatelepünk, amelyhez hozzátartozik a szaporulat. Ez évi tizenhétezer hízósertés értékesítését jelenti. – Az alaptevékenység mellett jelentős az ipari foglalkoztatás. Ez a tevékenységünk kimondottan a fogvatartotti munkaerőre alapozott. Egyrészt bérmunka tevékenységet jelent – acélszerkezet- és radiátorgyártás, horganyzás, elektronikai hulladékbontás, és ehhez hasonlós sok más apró tevékenység –, akár néhány hetes, vagy csupán néhány emberre korlátozódó munkát is elvégzünk. Másrészt van egy nagyüzemi mosodánk, ahol napi nyolc tonna szennyes ruhát tudunk kimosni. Dolgozunk börtönöknek, de megrendelőink között vannak szállodák, gyógyfürdők, kórházak is. A mosodában száz fő női fogvatartott végzi a munkát. Van továbbá egy biogáz üzemünk is, amelyet néhány éve építettünk a mezőgazdaságban keletkező szerves hulladék ártalmatlanítására, illetve villamos energia előállítására. Különleges dolog ezzel kapcsolatban, hogy a keletkező széndioxid-megtakarítást Ausztriának értékesítjük.
– Milyen területeken dolgoznak az elítéltek? – Jelenleg 780 elítéltnek adunk munkát. A növénytermesztésben a legalacsonyabb a fogvatartottak foglalkoztatása – itt csak kisegítő tevékenységekben vesznek részt –, hiszen a gépek, berendezések, amelyekkel dolgozunk, magas szaktudást és megfelelő gyakorlatot igényelnek, ezzel pedig a fogvatartottak általában eléggé hadilábon állnak. Az állattenyésztésben már jóval magasabb az arányuk, a bérmunkákat és az ipari tevékenységet pedig szinte kizárólag ők végzik, természetesen irányítás és felügyelet mellett. A civil alkalmazottak száma közel kettőszáz fő. Az elítélteknél érthető okból nagyon magas a fluktuáció, gyakorlatilag minden évben egyszer teljesen kicserélődik a teljes állomány, ezért komoly feladat számunkra az új érkezők betanítása, ösztönzése. Így nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásra, ennek során OKJ-s végzettséget is szerezhetnek az elítéltek.
– Akkor ez egyfajta pedagógiai programként is felfogható? – A feladatot csak így, komplexen lehet értelmezni. A büntetésvégrehajtás feladata nem csupán a büntetés letöltése, hanem a fogvatartottak visszavezetése is a társadalomba, a munka világába. Alternatívát kínálunk számukra, hogy a bűnöző életmód helyett van más lehetőség is. Sajnos nem beszélhetünk 100%-os sikerről, hiszen sokan vannak, akik újra és újra visszakerülnek hozzánk.
– Hogy viszonyul a külvilág a fogvatartotti munkaerőhöz? – A cég jellegéből adódik, hogy nagyon ügyelnünk kell a biztonság kérdésére. Ez azt is jelenti, hogy a fogvatartott ne vonja ki magát a szabadságvesztés hatálya alól, magyarul ne szökjön meg. Ennek megakadályozása nem ott kezdődik, hogy az elítélt kimegy dolgozni, hanem amikor kiválasztjuk, és beosztjuk őket. Ezt a kollégák jó hatékonysággal teszik, igyekeznek a megfelelő embert a megfelelő helyre vezényelni. Ennek köszönhető, hogy a fogvatartottak brigádjai sokszor harminc-negyven kilométerre is dolgoznak viszonylag szabad körülmények között, néhány őr felügyelete mellett. A vállalkozók és a civil lakosság elég jól kezeli ezt a helyzetet, hiszen az általunk biztosított munkaerő sok pozitív különbséggel rendelkezik a hasonló kvalítású munkavállalókkal szemben. Értem ez alatt a fegyelmet, a jó munkaszervezést, a pontosságot és a munka intenzitását, az egészségügyi, fizikai állapotot. Ezeket az előnyöket a vállalkozók látják és értik, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a munka díjazása is kedvezőbb a számukra.
Veér Károly |