A sok csatát megélt bányászstadiont Grosics Gyula neve fémjelzi a jövőben A víz szalad, a kő marad… – Grosics, a tatabányai futball alapköve
Végy egy jó kapust – hangzik a futball egyik aranyszabálya, amely egy ütőképes csapat összeállításához valóban elengedhetetlen. S ez az aranyszabály egykoron Aranycsapatot eredményezett. Grosics Gyula, a Fekete Párduc sportteljesítménye mellett emberi tartásával is kiérdemelte, hogy még életében stadiont nevezzenek el róla, s ez a megtiszteltetés 2011. szeptember 18-án a tatabányai „Bányász” létesítményt és a város lakóit érte.
A kora délutáni szeles napsütésben meglepően nagy mozgolódás tapasztalható a megyeszékhely labdarúgócsapatának főhadiszállása környékén. A sürgés-forgás egyrészt a vasárnapi bajnoki mérkőzésnek szól, a négy forduló után százszázalékos Duna FC Tatabánya fogadja a BKV Előre csapatát. A másik apropót az 1981-es „Real-verő” Tatabánya öregfiúk és a Sztárválogatott összecsapása szolgáltatja, azonban nem lehet kérdés, hogy a többség Grosics Gyula, a magyar, és egyben a tatabányai futball legendás alakjának tiszteletére látogatott ki a stadionba. Az ünnepélyes pályaavató hangulatáról a helyi tűzoltó zenekar gondoskodik, amely a gyepen föl-le masírozva szórakoztatja az egybegyűlteket. A rendezvény díszvendégei is megérkeznek lassan. A közéleti személyiségek közül Schmidt Csaba polgármester, Kancz Csaba alpolgármester, Bencsik János államtitkár és Borkai Zsolt MOB elnök mellett Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor is tiszteletét teszi az ünnepségen. A sportvilág nagyjai közül – a teljesség igénye nélkül – Gyula bácsi egykori csapattársa, az Aranycsapat másik még élő tagja, Buzánszky Jenő tűnik fel a lelátón, de Dunai Antal, Mészöly Géza, Földi Imre és Róth Antal is megjelent e jeles napon.
A fokozódó várakozás közepette végül megérkezik az ünnepelt is. Grosics Gyulát Lázár Vilmos fogathajtó kocsiján tapsvihar közepette, felállva ünnepli a mintegy 1500 fős tömeg. A tiszteletkörök megtétele után a Nemzet Sportolóját először Borkai Zsolt köszönti, aki az egykori kapuvédő eredményeit felsorolva a „világ legjobb kapusa” jelzővel illetti Gyula bácsit. Orbán Viktor egy bibliai példabeszédre utalva kiemeli, hogy a tatabányai labdarúgást, mint általában a jelentősebb dolgokat sem szabad futóhomokra építeni, hanem szilárd alapokra, majd a bányászköszöntéssel zárja szavait. Schmidt Csaba megköszöni Grosicsnak, amit a város labdarúgásáért tett, azt, hogy olyan generációk építkezhettek személyiségéből, mint például az 1980-as évek csapata. Ezután Eperjes Károly színművész tolmácsolja Vicente del Bosque, a spanyol nemzeti válogatott szövetségi kapitányának üdvözletét, amit Nemcsák Károly magyarul is megoszt a nagyérdeművel. Az ünnepség végül elérkezik az újszülött létesítmény leleplezéséhez, amely nyomán a fedett lelátót a „Grosics Gyula Stadion”, és a névadó arcképe díszíti majd a jövőben. A stadiont Hamar László református lelkész és Simon Péter katolikus plébános szenteli fel és áldja meg, akik az első, történelmi kezdőrúgást is elvégzik az új Grosics Gyula Stadionban.
Gyula bácsi, aki februárban ünnepelte 85. születésnapját, végig türelmesen válaszolt az újságírók kérdéseire, habár látszott rajta, hogy élményei felidézése közben nem egyszer elérzékenyült. Grosics Dorogon született, pályafutását a helyi Bányászban kezdte, ahonnan a MATEOSZ MSE, majd a Budapest Honvéd labdarúgója lett. Politikai száműzetésének a Tatabányai BSC közbenjárása vetett véget, a klub hálóját 123 mérkőzésen védte 1956 és 1962 között. A címeres mezt 86 alkalommal ölthette magára, legnagyobb eredményei közé tartozik egy olimpiai aranyérem (1952, Helsinki), és egy világbajnoki ezüstérem (1954, Bern). Grosics tagja volt az „Évszázad mérkőzésén”, az angol válogatott ellen 6-3-ra diadalmaskodó magyar csapatnak.
Fáradtsága ellenére igazi sportemberhez méltóan végig ott maradt a vasárnapi rendezvényen, megtekintette a 4-1-es hazai győzelemmel záruló ’81-es öregfiúk csapat és a Sztárválogatott összecsapását, valamint a 2-0-s vereséggel záruló bajnoki mérkőzést is. Köszönünk mindent, Gyula bácsi, jó szerencsét!
Taizs
|