Németh Zsanett világbajnok - Kadet birkózó világbajnokság 2011.
Berhidai hazánk első női birkózó világbajnoka

Micsoda szerencse, ha az ember lányának van fiútestvére: vigyáz rá az esti kiruccanások alkalmával, elviszi a fiúk közé a helyi birkózó kör edzéseire... Akár hiszik, akár nem, hazánk első női birkózó világbajnokának éppen így kezdődött a pályafutása. A közelmúltban elért fantasztikus eredményt Németh Zsanett lakóhelyén, Berhidán is nagyra értékelték. A város elismerő oklevelét Pergő Margit polgármester a település legnagyobb közös ünnepén, a Berhidai Napok alkalmával nyújtotta át az ifjú sportolónak.

– A női birkózás rendkívül fiatal sportág. Miért pont ezt választottad?
– Valóban az, csak 2004. óta olimpiai versenyszám. A birkózással Berhidán ismerkedtem meg, ahol 1999. óta élek édesapámmal és bátyámmal. A testvérem hívott, hogy menjek el vele egy edzésre. Egyszerűen megtetszett ez a sport. Eleinte természetesen fiúkkal edzettem, és versenyeztem, kevés volt köztük, aki le tudott győzni.

– Nem volt olyan érzésed, hogy hagynak nyerni?
– Kétség sem volt afelől, hogy a fiúkat nem érdekli, hogy lány vagyok, győzni akartak, úgy is mondhatnám, hogy vérre ment a játék. Egy lánytól kikapni rendkívül kellemetlen.
– Jól ment minden, szépen jöttek az eredmények. Ennek ellenére hetedikes koromban abbahagytam a versenyzést. Akkoriban kezdtem nőiesedni, fejlődni, a szüleim is győzködtek, hogy nem nekem való a birkózás. Így aztán feladtam, és helyette kézilabdázni kezdtem. Itt is szép eredményeket sikerült elérnem, hamarosan csapatkapitány lettem, de valahogy mindig a birkózás körül járt az eszem.

– Végül mi adta meg a lökést, hogy újra nekikezdj?
– Kilenc vagy tizedikes lehettem – Veszprémbe a Táncsics Szakiskolába fodrásznak jelentkeztem –, amikor az egyik iskolatársam, aki a Veszprémi SE-nél birkózó volt, biztatott, hogy menjek le az edzésekre, szívesen látnak. A két év kihagyást néhány hónap alatt sikerült behoznom. 2008-ban megnyertem a diákolimpiát, az ellenfeleim nem tudták honnan kerültem elő. 2008, októberében volt a Vénis Sándor emlékverseny, ahol szintén sikerült aranyérmet szereznem. Simita Zsolt, a Magyar Birkózó Szövetség szakreferense ekkor figyelt fel rám. Egy évvel később, ugyanezen a versenyen megkeresett azzal, hogy szeretné, ha Budapesten folytatnám tovább az edzéseket, és persze a tanulmányaimat is. Novemberben már ott jártam iskolába. Nagy Lajos kezei közé kerültem, a női birkózó szakág edzőjéhez. A korábbinál jóval keményebb munka várt rám, eleinte meg is szenvedtem az edzéseket, de biztattak, hogy a szorgalom, a sok munka meghozza majd a gyümölcsét, és hamarosan nemzetközi eredményeim is lesznek.

– Valóban jöttek az eredmények?
– Az első nemzetközi kihívást a 2010-es lengyelországi, poznani Ifjúsági Olimpia kvalifikációs versenye jelentette. Az ötödik helyezéssel ugyan a kvalifikáció nem sikerült, ám szabad kártyával végül mégis kijuthattam az olimpiára, ahol hetedik lettem. 2010-ben a felnőtt magyar bajnokságon második, a junior magyar bajnokságon első, míg saját korosztályomban, a kadetek között szintén a dobozó legtetejére állhattam. 2011-ben kadet és junior korosztályban is válogatott lettem első, így két Európa Bajnokságon és két világbajnokságon is indulhattam. A junior EB-n nem volt szerencsém, egy nagy tapasztalattal rendelkező versenyzővel kezdtem, kiestem. A junior VB-n ötödik lettem. Az igazi nemzetközi sikert saját korosztályomban a varsói EB hozta meg, augusztusban, ahol harmadik helyet sikerült elérnem. Egy hét pihenő után következett a VB. Tizenheten indultunk a 70 kg-os súlycsoportban, ott volt az ázsiai bajnok, az uniós, az amerikai, a török, és az osztrák is, akitől az EB-n kikaptam. Ezúttal legyőztem, és a döntőbe jutottam. A döntőben az ukrán versenyzővel kellett megküzdenem, akit a junior VB-ről már ismertem. Csupán egy óra pihenőm volt a két mérkőzés között, de nem éreztem fáradtságot, legyőztem az ellenfelem, s ezzel az első hazai női birkózó világbajnok lettem.

– A berhidaiak a város legnagyobb közös ünnepén köszöntöttek. Mit jelent számodra ez az elismerés?
– Nagyon boldog vagyok, hogy az itthoniak is számon tartják az eredményeimet. A Berhidai Napok keretében a nagyszínpadon polgármester asszonytól vehettem át az elismerő oklevelet és az ólomkristály vázát egy szép csokor virág kíséretében. Örülök ennek a nyilvános elismerésnek, mert így Berhidán is sokan tudomást szerezhettek a világbajnoki címről, amely remélem sokak örömére szolgál!

Cseh Teréz

A fenti cikket is megtekintheti modern, FPF alapú digitális kiadásban!