Vájárképzés Várpalotán – Faller Jenő úttörő szerepe

Az 1894-ben Selmecbányán született Faller Jenő munkássága szervesen kapcsolódik Várpalotához. A bányaigazgató, tanár neve kitörölhetetlenül belevésődött a város történetébe. Dr. Faller Jenő már 1929-ben üzemvezető volt a városban.  1946-tól a dunántúli szénbányászat kerületi vezetője, 1948-49-ben az ottani szénipari központ vezérigazgatója. Emlékét, nevét szobor, utca jelzi a városban. A szakképző intézet is az ő nevét vette fel, utóbbinak története van.
Még 1876-ban a helyi kastély udvarán kútásás közben szénre bukkantak. A szénvagyon felfedezése magával vonta a szakemberképzést is. A jeles dátum 1935, amikor megalapították a Várpalotai Vájáriskolát dr. Kiss László bányatanácsos kezdeményezésére. Célul tűzték ki, hogy a bányában dolgozó segédvájárok megfelelő képzést kapjanak. A bányaüzem vezetője Faller Jenő okleveles bányamérnök-főfelügyelőt bízta meg ennek megszervezésével. Nos, a szakemberképzés jó kezekbe került, mint a tények bizonyítják. Faller Jenő többlépcsős oktatást vezetett be az intézményben: csilléstanfolyam, segédvájár- illetve vájároktatás képezte a fokozatokat.
Első ízben 1935-ben avattak vájárokat. A szakmunkás-bizonyítványokat ekkor vehették át a végzettek az elnöklő bányahatósági küldöttől. Igazi úttörőmunka volt ez, hiszen az országban itt képeztek és avattak első ízben bányász szakmunkásokat. A rendelet ugyanis, amely az országban kötelezővé teszi a bányavállalatoknak a vájárképzést, csak két esztendővel később, 1937-ben jelent meg.
A hálás utókor nem feledkezett meg Várpalotán a szakemberképzés megteremtőjéről. A szakképző iskola tantestülete 1988-ban úgy döntött, hogy az intézmény felveszi Faller Jenő nevét. Döntésükben az indoklás: a bányászati szakember, oktató szerette a várost, kutatásaival gazdagította annak ismeretanyagát, és természetesen azért, mert megvalósította a vájároktatást a településen.

M. T. S.