A beruházásokra és a piac változásaira koncentrálnak
A huszonötös mérföldkő – Vorpa

Magyarország egyik első vegyesvállalata, a lábatlani Vorpa Gépgyártó Kft. 1987. október 23-án alakult. Az elmúlt negyed évszázad tapasztalatai és történései megmutatták, hogy a sikeres működés kulcsa a beruházásokra koncentráló és a piac változásaira reflektáló gondolkodásmód. A cég 25 éves jubileuma kapcsán Lévai István ügyvezető-igazgató úrral beszélgettünk múltról és jövőről.

– Mik voltak az elmúlt 25 esztendő fontosabb mérföldkövei a Vorpa életében?
– A németországi Vorwald GmbH. a magyar papíripar tekercselő hengereket és gépalkatrészeket gyártó beszállítója volt. A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Papíripari Vállalat részvételével a három cég 1987-ben megalakította a Vorpát, hiszen egy belföldi beszállító jelentősen megkönnyítette és leegyszerűsítette a korábbi folyamatokat.
– A hazai papírgyártás nehéz helyzete és a papíripari gyárak megszűnése miatt idővel új piacok felé kellett nyitnunk, így a csomagolástechnikai és a nyomdaipari kapcsolatainkat kezdtük kiépíteni. Ma már elmondhatjuk, hogy minden, ami tekercses anyag az iparban, azzal foglalkozunk, és termelésünk java része (80%) exportra kerül, Neuenhauser-Vorwald néven. 1997-ig teljes gépek gyártásával és karbantartásával foglalkoztunk, azóta viszont a komplett gépgyártás helyébe a gépalkatrészek, tekercselő tengelyek előállítása lépett. Ez a korábbi projekt-jellegű, nagyobb lélegzetvételű megbízásokkal szemben folyamatos termelést biztosít cégünk számára.
– 1991-ben mind a csarnok területe, mind a dolgozói létszám kétszeresére nőtt, 1997-ben pedig az egész telephelyet sikerült megvásárolnunk. Ugyanebben az évben a Vorwald, mint tulajdonos kikerült a cégből, és a Neuenhauser GmbH. lépett a helyére. A tulajdonosi kört azóta három magánszemély alkotja, német oldalról Bernd Voshaar és Frank Töller urak, valamint én állunk a Vorpa mögött.
– Eleinte kis cég voltunk, de az évek során lépcsőről-lépcsőre haladtunk felfelé. Kezdetek óta törekedtünk arra, hogy saját tulajdonban legyenek az eszközeink, a telephelyünk, és saját beruházások mentén képzeltük el a jövőnket. Habár a Neuenhauser nagy cégcsoport, de ők csak munkát adnak. Alapvető filozófiánk, hogy pénzt nem veszünk ki a cégből, hanem visszaforgatjuk, s ennek, valamint a folyamatos beruházásoknak eredménye a Vorpa stabil helyzete.

– A mai gazdasági valóság gyakorta válság néven ismert. Milyen a Vorpa jelene, s milyen jövőképük van?
– Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy nálunk nincs válság, köszönhető ez aktív exporttevékenységünknek. Mindössze 2009 elején csapódott le a nehéz helyzet olyan formában, hogy a szélerőművek számára gyártott tengelyek száma lecsökkent, de ez csak töredékét képezi tevékenységünknek. Fontos, hogy a jelentős hazai megrendelőink továbbra is stabilak, sokat és folyamatosan rendelnek. Legnagyobb megbízóink között szerepel a Tetra Pak, a Sealed Air és a Nordenia. Szünet nélkül tudunk dolgozni, s 3-4 hónapra előre mindig tele vagyunk megrendelésekkel. Ha lenne elég szakmunkás, akkor többet is képesek volnánk termelni, hiszen a feltételek és a piac adott. Ehhez azonban szükség lenne szakképzett, tapasztalt munkaerőre, amiben Magyarország jelenleg hiányt szenved. Emiatt a vállalaton belüli szakmunkásképzést kísérleti jelleggel, pár fővel hamarosan mi is elindítjuk. A jövőt illetően pedig folytatjuk azt, amit 1997-ben elkezdtünk, azaz folyamatos beruházások, fejlesztések mentén haladunk előre. 

– Készülnek-e a jubileum megünneplésére valamilyen eseménnyel?
– Igen, nemrég járt nálunk gyárlátogatáson egy 26 fős német vendégcsoport a Neuenhauser-Vorwaldtól. Ez volt az első ünnepség, amit októberben, a hivatalos évforduló alkalmából egy újabb találkozó követ majd.

– Milyen érzéssel tölti el az embert egy ilyen sikeres cég vezetése?
– Jómagam 1989 márciusa óta veszek részt a vállalat lassan huszonöt éves történetében. Amikor 1988 nyarán megkeresett az akkori cégvezetés, perspektívát láttam a dologban, és igent mondtam az ajánlatra. Tíz évig jártam le Budapestről minden nap, ez napi 3 óra utazást jelentett, míg végül úgy döntöttem a családommal egyetértésben, hogy ideköltözünk. Úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam ’89-ben, és a kérdésére röviden válaszolva: nem rossz érzés egy ilyen céget vezetni!

Taizs Gergő