A közigazgatás átszervezése nem előnyösen érintette a kisvárost
Berhidán a közfoglalkoztatás kiemelt jelentőségű

A szociálisan hátrányos helyzetű kistelepülésen régóta a legnagyobb foglalkoztató a helyi önkormányzat. Sok a - zömében szakképzetlen - munkanélküli, állások pedig nincsenek. Az önkormányzat évek óta sokat dolgozott azért, hogy a közfoglalkoztatás keretében valódi igényeken alapuló állásokat teremtsen, amely valódi szakmát és gyakorlatot adhat a közfoglalkoztatásban munkát vállalóknak, és amely alkalmassá teszi őket a versenyszférába való visszatéréshez. Éppen ezért mind a közfoglalkoztatás mind a közigazgatás-közoktatás átszervezése érzékenyen érintette őket. Pergő Margit polgármester úgy véli, mindez sokkal jobban is működhetne, ha lett volna – vagy ha lenne - mód átgondolni, egyeztetni a kritikus pontokat.

- Milyen változások és hogyan érintették Berhidát a közfoglalkoztatás terén?
- Berhida a közfoglalkoztatás szempontjából hivatalosan ma nem számít hátrányos helyzetűnek, pedig a munkaképes korú lakosság több mint 10%-a kap foglalkoztatást helyettesítő támogatást. Sajnálatos módon számunkra sokkal rosszabb lett a helyzet a közfoglalkoztatottak támogatása terén. A korábbi 5%-ról 30%-ra nőtt az önrész, ennek eredményeként kevesebb főt tudunk foglalkoztatni, mert nincs miből megemelnünk az erre fordítható keretünket. A korábbi 4 vagy 8 óra helyett ma kizárólag 6 órában lehet ilyen formában dolgoztatni, és a támogatási csomagok úgy vannak összeállítva, hogy két-háromhavonta cserélni kell a résztvevőket. Tehát hiába taníttattuk ki, és tudnánk foglalkoztatni a szakmájában térburkolót, épület-hőszigetelőt újat kell felvennünk a helyére, szakképzetlent, vagy más szakmával rendelkezőt, akivel az adott feladatot nem tudjuk megoldatni. Hivatalosan a cél ezzel az, hogy többen munkához jussanak, de véleményem szerint ez csak a statisztikát erősíti, mely szerint létszámra nő a foglalkoztatás, így azonban épp az alapvető célt nem tudjuk elérni, mert ez a foglalkoztatási forma sem a megélhetéshez nem elegendő, sem pedig az ösztönzéshez a munkavállalásra, a felkészítésre a versenyszférába való visszatérésre. Tavasztól őszig több embert is képesek lennénk munkába állítani a jelenleginél – akár 80-90 főt -, ehhez képest, jellemzően 50-60 fő 6 órás támogatására kapunk lehetőséget, annak ellenére, hogy tavaly is kiderült, hogy az év végére felhasználatlan keret is maradt. Mit kezdjek én decemberben egy 55 főre szóló 100%-os támogatási lehetőséggel? Milyen valódi munkával bízzam meg ezeket az embereket télen? Tavasztól őszig bőven lett volna számukra feladat. Egyszerűen látni kell, hogy a munka nélkül maradtaknak van egy olyan része, akik valóban dolgozni szeretnének, de nincs munkahely, van egy olyan részük, akiket még be lehet vonni a munkába, és vannak olyanok is, akik nem is akarnak munkát vállalni. Az utóbbiakhoz értelemszerűen valami más megoldást kellene találni. Ahelyett, hogy azokra tudnánk koncentrálni, és valós megoldást nyújtani számukra, akik tenni is akarnak a munkavállalásuk érdekében, mindenkit be akarunk vonni, de ez nem vezet eredményre. A munkavállaláshoz mindkét fél kell: munkaadó és munkavállaló.

- Milyen változásokat hozott a közigazgatás illetve a közoktatás átszervezése a város életében?
- Az iskolák üzemeltetését továbbra is az önkormányzatnak kell finanszíroznia, ami számomra nem egészen értelmezhető, hiszen, ha egyszer az oktatás állami kézbe kerül, akkor a fenntartási díjak miért maradnak az önkormányzatoknál, főleg úgy, hogy nem csak a rezsiköltségeket, hanem a mindennapi munkához szükséges kellékeket, feltételeket is nekünk kell előteremtenünk? Szerettük volna átadni az üzemeltetést, az állam el is fogadta, hogy mindezt a költségvetési számaink alá is támasztják, mégis azt kérték, hogy pénzbeni befizetéssel járuljunk hozzá továbbra is az iskola fenntartásához így aztán inkább a további üzemeltetést választottuk.  Rengeteg még a tisztázatlan helyzet, vajon jogviszony híján majd milyen együttműködés tud kialakulni a fenntartó önkormányzat és az iskola vezetése között? Mi fizetünk  a villanyért, a fűtésért, ugyanakkor nem  mondhatom a tanároknak, hogy legyenek szívesek lekapcsolni távozáskor a villanyt.   Sok furcsa helyzettel fogunk még szembe nézni a jövőben, az biztos.
- A járási hivatalok átszervezésénél is látok problémákat, Berhida egy szociálisan hátrányos helyzetű település, rengeteg ilyen típusú ügyünk van, és azzal, hogy az ügyintézés most átkerült a járási hivatalokba, nem fog egyszerűsödni az ügymenet. A családok ugyanis könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni a helyi önkormányzatokkal, az itt élők egy jelentős részének még arra sincs pénze, hogy beutazzon az ügyét intézni Várpalotára. Így az ügyek egy jelentős része már csak ebből adódóan is elintézetlen marad, vagy az érintett nélkül születik majd döntés. Nagyon szerettük volna, ha a munkaügyi hivatalt legalább egy héten egy napra kihozták volna Berhidára, de azt a választ kaptuk, hogy ehhez nincs elegendő létszámuk, talán majd ha a kormányablakok beindulnak. Mindezt jó lett volna előzetesen megvitatni, és megtalálni a jó megoldásokat. Sajnos erre nem volt lehetőségünk.

- A város sokféle pályázattal igyekszik forrást szerezni a helyi fejlesztésekhez, beruházásokhoz. Milyen aktuális projektjeik vannak?
- A „Kistó és környéke” pályázati projektünknek a végére értünk, Leader támogatásból 38 millió forintot nyertünk erre a célra a bruttó összköltség megközelítette az 50 millió forintot. Ugyancsak a Leader program keretében sikerült a sportöltözőinkben felújítanunk a vizesblokkokat, erre egy kisebb összeget, 5 millió forintot nyertünk. Folyamatban van, és a hó végéig el is készül a város közbiztonságát szolgáló térfigyelő kamerák elhelyezése. Ezt a támogatást a Belügyminisztériumtól kaptuk, 10 millió forintot fordíthatunk erre a célra. A rendszerbe egy traffipax is beépítésre kerül, így reményeink szerint az autósok is jobban oda fognak figyelni a sebességhatárok betartására. Nem büntetést akarunk, hanem lassúbb forgalmat. Ennyit tudtunk fejlesztésekre fordítani, illetve ezeket tudtuk elérni, de a mostani költségvetési körülmények között már ezt is jelentős eredménynek tartjuk, és főleg azt, hogy mindemellett valamennyi rendezvényünket az előző évekhez hasonló színvonalon tudtuk megtartani, és a civilszervezeteink támogatásáról sem kellett lemondanunk. Nekünk eddig sem volt adósságunk, remélem tudunk úgy gazdálkodni, hogy a jövőben sem lesz. Mindenesetre keresssük azokat a pályázati lehetőségeket, amelyek megvalósulását követően csökkenthetőek az üzemeltetési költségeink.

Cseh Teréz