Gyenge Katalint hamar befogadták a keneseiek
Mennyei illatok háza: Katica Pékség

Balatonkenese központjában, alig egy sóhajtásnyira a Városházától impozáns épület áll. Az ízlésesen felújított patinás ház ajtaján mennyei illatok szivárognak ki, csalogatva az arra sétálót. Friss kenyér, péksütemények, rétesek, kalácsok, és még számos finomság alatt roskadoznak a polcok. Gyenge Katalin tulajdonos mesélt a Katica Pékség történetéről.

Gyenge Katalin alföldi lányként Orosházán ismerkedett meg a szakma alapjaival. Bár alapvégzettsége közgazdász, 1975-től kezdve végigjárta a szamárlétrát, és a rendszerváltáskor az Orosházi Sütő-és Édesipari Vállalat gyárigazgatójaként dolgozott. A vállalatot azonban utolérte a privatizáció, és a friss zsemlék helyett hamarosan műanyag termékek előállításával foglalkoztak a kenyérgyárban. Ekkor két társával úgy döntöttek, hogy vállalkozást indítva igyekeznek működtetni néhány pékséget, nehogy azok is hasonló sorsa jussanak. Katalint Miskolcra sodorta az élet, és egy ottani pékséget vezetett jól, nyereségesen. Alföldiként azonban nehezen viselte a nyüzsgő iparvárost, így kapóra jött egyik üzlettársa hívása, hogy segítsen a balatonkenesei sütőüzemet nyereségessé tenni. Magánélete is fordulatot vett, így önállóvá válva jött a Balaton partjára. Huszonhárom évvel ezelőtt érkezett Kenesére, és az alkalmi segítségből végleges letelepedés lett. Az itteniek nagyon kedvesen fogadták, így hamar sikerült beilleszkednie. Társait kivásárolva hamarosan egyedül vitte tovább az üzemet, amelyet egyik kollégája róla nevezett el Katica Pékségnek.

– Amikor megállt az autó – emlékszik vissza mosolyogva –, teljesen megrémültem. Bár az épület régen is pékség volt, a homlokzata úgy nézett ki, mint egy istállóé! Azonnal láttam, hogy itt radikális változtatásokra van szükség!

Érkezéséig csak kenyér, kifli és zsemle volt a kínálat, első lépésként azonnal bevezette a nehéz vajas és omlós tészták, kalácsok, briósok és töltelékes áruk – azaz szinte a teljes sütőipari repertoár – gyártását. Az új termékeket nem óriási csinnadrattával vezették be, hanem egyszerűen kitették az akkor még szinte tenyérnyi pultra, és minden vásárlóval megkóstoltatták. Amelyik ízlett az embereknek – márpedig tettek róla, hogy minden finom legyen -, azt elkezdték nagyban gyártani, és vitte is a közönség. A mai napig ezt a bevált módszert alkalmazzák az újdonságok piacra vezetésénél.

Katalin a fokozatos fejlődés híve, sikereinek titkát abban látja, hogy a megtermelt nyereség minden fillérét visszaforgatja a vállalkozásba. Fejlesztéseiben is megfontolt, hitelt soha nem vett fel, inkább pályázati forrásokra támaszkodik. Kezdetben 108 m2-en folyt a sütés, ám ahogy üresedtek a szomszédos telkek, lehetősége szerint újabb és újabb az ingatlanokat vásárolt. Így ma már a vállalkozásé az udvar is, nem kell az utcáról rakodni, mint a kezdetekben.

A gazdasági válság nem érte felkészületlenül, mert már előtte, 2000. tájékán megfizette a tanulópénzt, majdnem ráment az egész vállalkozás. Az üzletláncok 60 napra fizettek, és számos teljesíthetetlen feltételt szabtak, így a Katica Pékség visszahúzódott saját keretei közé, ma már nem szállítanak a multiknak. Áruikat három járat teríti, Tihanyig, Veszprémig és Székesfehérvárig jutnak el. Van néhány saját üzletük, Fehérváron egy vállalkozó az ő dizájnjuk szerint csinált egy kenyérboltot. Szállítanak a szívkórháznak, ezen kívül szállodákban, és családi kisboltokban kaphatók a termékeik.
Megvásárolták a lepsényi pékséget, ahol tartós linzertermékeket, finom pékárut és pudingokhoz, krémekhez való zsemlemorzsát állítanak elő. Nyugati mintára 2004-ben a pékség és az üzlet mellett teaházat, kávézót nyitottak. Legújabb fejlesztésként augusztus 16-án lekvárfőző üzemet avattak a hátsó traktusban. Katalin célja, hogy felvásárolja a környékbeli kiskertekből a megtermelt gyümölcsöket, és azokat feldolgozva, kifőzve saját lekvármárkát teremtsen, illetve ellássa a pékséget a szükséges nyersanyagmennyiséggel.

Gyenge Katalin úgy tartja, hogy termelni kell, ez biztosítja a jövőt. A vállalkozását olyan méretben tartja, ahol még minden folyamatot át bír látni. A két pékségben, az üzletekben, illetve a családi érdekeltségű építőipari cégben éves átlagban 60-70 ember dolgozik. Ez a létszám nyáron, idényben persze magasabb, hiszen Balatonkenesén ilyenkor ugrásszerűen megnő az itt tartózkodók száma, és a rengeteg nyaraló hozza számukra is a bevétel nagy részét.

Elbúcsúzva Katalin asszony kezembe nyomott egy táskát, benne friss, gőzölgő péktermékekkel. Az illatok csábításának engedve a kocsiba ülve azonnal befaltam egy buktát. Ha meglátogatják a Katica Pékséget, garantálom, hogy önök még az autóig sem fogják kibírni!

Veér Károly