szlovák
HÍRPORTÁL TURISZTIKAI PORTÁL Cégjegyzék Regio Regia Üzleti Magazin Webstúdió Webáruház
Üzleti Kiskártya a KEM-Bridge Nettől rövid elkészítési határidővel! -=- Szeretné itt látni a saját ajánlatát is? Vegye fel velünk a kapcsolatot! -=- Regio Regia - A Közép-dunántúli Régió vállalkozóinak üzleti magazinja Telefon: 34/310-971
   Rendőrségi hírek

Bűnügyek, balesetek, rendőrségi felhívások, útellenőrzések, katasztrófavédelem.

Megnézem >>>

   Hasznos

Új rovatot indítunk portálunkon! Hasznos, megfontolandó tényekről, információkról, problémákról tájékozódhatnak cikkeinkben, ahol természetesen a megoldásról is lehet olvasni!

Tovább >>> 

   Kapcsolat

KEM-Bridge Net

2800 Tatabánya, Táncsics u. 51.

Telefon / Fax: 34/310-971

E-mail: info@regioregia.hu

Web:
www.regioregia.hu

   MTI

   Tatabánya Kártya

   Programajánlat

! Balatonfüred és térsége !
! Badacsony és környéke !
! Sümeg és Tapolca környéke !
! Pápa környéke !
! Veszprém és Várpalota környéke !
! Bakony !
! Komárom és Bábolna térsége !
Esztergom és a Dunakanyar
! Bicske és Csákvár környéke !
! Tata és Tatabánya környéke !
Velencei-tó és környéke
! Dunaújváros és környéke !
Mezőség és Sárvíz
! Székesfehérvár és környéke !

Valami kimaradt?
Ajánlj Te is programot!

Regio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia Hírportál


2014-2025: Felkészülés a klímaváltozásra

Az éghajlatváltozás mindenkit érinteni fog - alkalmazkodnunk kell!
2014-2025: Felkészülés a klímaváltozásra

A közelmúltban készült el a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, mely hamarosan az Országgyűlés elé kerül. A dokumentumot átolvasva azzal szembesülünk, hogy 2025-ig jelentős változásokra lehet számítani, olyanokra, amelyek alapvetően befolyásolják majd az életünket. Itt az ideje tehát felkészülni, végre a valós problémákkal foglalkozni, nem pedig kétségbeesetten, ölbe tett kézzel várni. Pazarló, az erőforrásokkal felelőtlenül bánó életünkön változtatnunk kell, újra harmóniába kell, hogy kerüljünk önmagunkkal, és a természettel. Erről beszélgettünk a most bemutatott éghajlatváltozási stratégia kapcsán Bencsik Jánossal, Tatabánya egykori polgármesterével, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetőjével.

– Régóta ismerjük egymást így szinte azonnal feltűnt az a kiegyensúlyozottság, harmónia, ami árad belőled. Míg mások reménytelenül keresik ezt a kincset, mintha neked sikerült volna meglelned. Mi a titka ennek?
– József Attilával vallom: „Én nem csalódom, minden szervem óra, mely a csillagokhoz igazítva jár.” Először is meg kellett tapasztalnom, hogy valóban van Gondviselés. Falusi parasztgyerekként a „templom közelében” éltünk, és ez áthatotta a mindennapjainkat. Egészen más azonban hinni, vagy tudni valamit. Az igazi hit csak a tudásra tud ráépülni, a személyes tapasztalatra. Azt pedig nem adják ingyen, magunknak kell – időnként kínkeservesen – begyűjtenünk. Mások tudása, bölcsessége legfeljebb csak abban tud segíteni, hogy a nehezebb életszakaszainkban felismerjük azt, hogy milyen mértékben tértünk el saját életsorsunktól. Az útjelző táblákat jó tanácsok formájában tehát megkapjuk a nagypapától, nagymamától, akik elmesélik saját tapasztalataikat, ám ezekre leginkább csak legyintünk. Aztán amikor hasonló helyzetbe kerülünk, azért jó, ha eszünkbe jut. Elhinni tehát, amit a nagyszüleink mondtak nem ugyan az, mint megtapasztalni, és tudatosan beépíteni mindazt a saját életvezetésünkbe.
– Az én életemben is – mint ahogy minden embernél – előfordultak kisebb-nagyobb zökkenők, bukdácsolások. De szerencsére úgy vagyunk összerakva, hogy az életünk közepe táján – legalábbis a szerencsésebbek, és én azok közé sorolom magam –, szembesülnek az életközépi válsággal. Ez a Gondviselés egyfajta jelzőrendszere. Számot kell vetnünk addigi életünkkel: képességeinknek, tehetségünknek, életfeladatainknak megfelelően történtek-e a dolgok bennünk és körülöttünk. Amikor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, az biztos jele annak, hogy nem azt csináljuk, vagy nem úgy csináljuk, ahogyan az a dolgunk lenne. Ezt a belső munkát – a velünk történt eseményeknek a feldolgozását, az üzenetek megfejtését – csak magunk végezhetjük el.
– A próbatételeknek is megvolt a maguk szerepe. Ha ezeket nem éltem volna meg, akkor nem tudtam volna azokból építkezni, s aszerint igazítani a családi életemet, a hivatásomat, a közösség szolgálatát a saját életfeladataimhoz. Mert nemcsak hiszem, de tudom, hogy hálózatban éljük az életünket. Össze vagyunk kapcsolva, és éppen ezért az ebből való felelősségemet is ismernem kell, amikor életem mozaikjait rakosgatom össze. Nemcsak magamért és a közvetlen szeretteimért tartozom felelősséggel, hanem mindenki másért is, és ez kölcsönös függésben, sors és kockázatközösségben tart bennünket.

– Egyik írásodban úgy fogalmazol, hogy egy átmeneti kor gyermekei vagyunk. Az a feladatunk, hogy vizionáljuk és felépítsük a jövő társadalmát, amelynek a szereteten és a feladatmegosztáson kell alapulnia. Hogy kell elképzelnünk ezt a társadalmat a te olvasatodban?
– Mellé tenném még a bizalmat is. A szeretetteli viszonyulás a másik emberhez és a szükséges mértékű feladatmegosztás feltételezi ugyanis a kölcsönös bizalmat. Ez a legerősebb köteléke egy közösségnek, köztük a házasságnak is. Fontos benne a szeretet, és hogy mindenki tudja mi is a dolga ebben az együttélésben, de feltételezi a bizalmi kapcsolatot és kötődést, ami akkor is működik, ha a másik kettő egyensúlya valamiért megbillen. A legfontosabb tehát a bizalom, és ez ugyancsak a tapasztalaton alapszik. Tudom azt, hogy a társam, a fajtám, az én közösségem ismer engem, kiáll mellettem, ha arra van szükségem, így időnként magam is lazíthatok anélkül, hogy ebből a „bizalomkötelékből” kiesnék. A bizalomnak köszönhetően tehát nem kell mindig a legmagasabb hőfokon szeretnem és a feladataimat felpörögve végeznem, mert akkor elégek.
– Nagyon törékeny portéka a bizalom, mert a mai világ elsősorban az irigység kultúráját erősíti. A versenyképesség kultusza a hagyományos értelemben vett erények helyébe a klasszikus értelemben vett hét főbűnt helyezte. Jónak lenni ma hátránynak – de legalább is kockázatosnak – tűnhet, ha nem párosul mellé a remény, hogy ha én a másik irányába tisztelettel fordulok, nem megyek az agyára, a feladataimat pedig elvégzem, akkor bízhatok abban, hogy ugyanezt fogom visszakapni tőle. Ez maga a bizalom, mely fölszabadító erővel bír. Ez esetben már nem a külső elvárásoknak kell megfelelnem. Nem kell eljátszanom a jó szerepét, amivel legfeljebb a közmegegyezésen alapuló „békés egymás mellett élés” elvárásainak teszek eleget, mert annak se íze, se bűze. Az élet akkor jó, ha mozgásban van. Ez persze olykor kellemetlenségekkel jár, és semmiképp sem kockázatoktól mentes. A bizalom légkörében azonban az alakoskodás eleve elkerülhető. A bizalommal azonban nem célszerű visszaélni, mert ha megtörik, akkor könnyen a hazugságok csapdájában találjuk magunkat, ami ismét örvénybe ránthatja életünket. Sok bölcs fogalmazta már meg, és jómagam is gyakran szoktam mondani: Az életem csupán annyit ér, amennyit be tudtam cserélni magamból, a saját fajtám, a saját közösségem javára. De abból is csak annyi ér valamit, amennyiben szeretet lakozott.

– Ma éppen ezek tűntek el. Elfelejtettünk szeretni, megbízni egymásban, olyannak lenni amilyenek valójában vagyunk, hogy vállaljuk önmagunkat. Egy mesterkélt világban élünk.
– Ezért vagyunk a szétesettség állapotában. A világ ma a versenyelvűségre épül, és alapvetően nem a közösség, hanem a gazdaság által irányított. Elfelejtettük, hogy egymásba foglalt rendszerekben éljük az életünket, amelynek az alapja a természeti környezet és ebbe simul bele az emberi társadalom.
A természeti erőforrások adják a valós emberi igények kielégítéséhez szükséges javakat, melyek többsége valamely gazdasági tevékenység által jut el hozzánk. Mára azonban a gazdaság olyan mértékben terjeszkedett túl a természeti és az emberi erőforrások túlhasználatával a Teremtés Rendjén, hogy megbillent az egyensúly. A világ rendje – mely a fizikai törvényszerűségeken alapul – szétdobáltatott.  A gazdaságban a versenyképesség került az együttműködés helyére. A világot immáron a Diabolosz, a mindeneket szétdobáló, a Nagy Felforgató uralja. A legfőbb cél: a tulajdonosoknak minél nagyobb profitot biztosítani. Megfigyelhető, hogy egyre kevesebb ember – tulajdonosi kör – kezében összpontosulnak azok a természeti erőforrások, amelyekhez mindenki számára egyenlő hozzáférhetőséget, azonos megfizethetőséget kellene garantálni. Farkas törvények szerint kell élnünk, ha létezni akarunk ebben a rendszerben, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy jó emberek legyünk. Versenyképesnek kell lennünk, ez pedig ma szembe megy a jó fogalmával. Ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk, a másikat le kell győznünk. Ebben a világban már szó nincs egészséges feladatmegosztásról. Ezért kaptuk nyakunkba a pénzügyi és gazdasági válságot. Ez a szemlélet ugyanis hosszú távon nem tartható fenn a gyakorlatban, mert az ellentétes a fizikai törvényszerűségekkel.
– Ösztönösen is érezzük azt, hogy valami több, jobb is van külön-külön mindünkben, valami másra, többre vágyunk, arra, hogy jól érezzük magunkat. Részét képezi mindennek az értékteremtő munka is. Az ember a születésétől fogva rendelkezik a munkára való képességgel és a munka kötelességével. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a munka tárgya hozzáférhető-e a számunkra, és hogy az általunk elvégzett munka hozzáadott értékéből milyen mértékben részesedünk. A morál ma olyan állapotban van, hogy a tőkeérdek meglopja a munkavállalót, megrövidíti az államot alkotó közösséget. Teszi ezt pusztán azért, hogy kevesek egyre nagyobb vagyonra tehessenek szert. Pedig ez veszélyes játék, két okból is: egyrészt a természeti erőforrások nem állnak végtelen mennyiségben rendelkezésre, azaz a létfeltételeinket kockáztatjuk. Másrészt pedig a társadalmi feszültségek olyan mértéket öltenek, amelyek szétfeszítik a jelenlegi civilizációs kereteket. Az életben maradáshoz mindenkinek joga van. Az olyan jellegű társadalmi feszültséget, amelyet a létfenntartáshoz szükséges javak hozzáférésének kilátástalansága okozza, nem lehet rendvédelmi eszközökkel orvosolni.

– A jelek arra mutatnak, hogy az átalakulási folyamat már megkezdődött: gazdasági válság, társadalmi elégedetlenség, természeti erőforrásválság, kedvezőtlen éghajlatváltozási hatások a mindennapokban. Sokan félnek is a beláthatatlan jövőtől. Kinek a feladata felkészíteni az embereket? Hol kezdjük az egészet?
– Bármilyen meglepő, de magunkon kell kezdenünk: nézőpontot kell váltanunk. Persze az kellemetlenséggel jár, mert be kell látnunk, hogy nem a külső környezet a hibás, nem a természeti folyamatok, nem is a társadalom, a gazdaság, vagy épp a politika. Alapvetően nekünk magunknak kell megváltoznunk, mert Istenhez vagyunk hasonlatosak, tehát teremető erővel bírunk. Ha tudom azt, hogy a természeti erőforrások szűkösek, és csak a tartamos használat tudja hosszú távon biztosítani annak fenntarthatóságát, akkor a mindennapi életgyakorlatomat is ennek megfelelően kell átalakítanom. Lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, vagy kikapcsolom a számítógépet, ha nem dolgozok rajta. Fel kell ismernünk a takarékosság jelentőségét, tudatában kell lennünk, hogy mindennek ára van, ráadásul az általunk használt erőforrások előbb-utóbb el is fogynak. Ugyanilyen fontos a hatékonyság növelése is. Erre kézenfekvő példa az épületek energetikai korszerűsítése: a külső szigetelés és az egyénileg szabályozható fűtési rendszerek kialakítása. Tehát a szemléletformáláson túl van egy innovációs, technológiai beavatkozási lehetőség is, ami az alkalmazkodásunknak egy intelligens formája.

– Az állam szerepe hogyan nyilvánul meg ebben?
– Először is példamutatással. Az államnak és az önkormányzatoknak is el kell végezniük a hatékonyságot növelő beavatkozásokat az általuk fenntartott intézményekben. Meg kell mutatniuk, hogyan lehet takarékosabban használni valamit úgy, hogy annak a használati értéke még növekedjék is, és az ott dolgozók körülményei is javuljanak. A megtakarításokból pedig olyasmire költhetünk, amitől jobban érezzük magunkat, vagyis a lelki-szellemi igényeink kielégítésére is többet fordíthatunk.
– Az állam kihagyhatatlan szereplő az alkalmazkodásban is. Ahhoz, hogy mindenki rendszer szinten tudja elvégezni saját feladatát az alkalmazkodásban, szükséges az állami szintű tervezés. Mert minden mindennel összefügg. Ha éghajlatváltozásról, vagy erőforrásválságról beszélünk, akkor azt is tudnunk kell, hogy ezek a folyamatok nincsenek tekintettel az országhatárokra. Ezek a hatások nem állnak meg ott, hogy kicsit kellemetlenül érezzük magunkat, mert picit melegebb van. Ezek – eltérő mértékben ugyan, de – érintik a különféle gazdasági ágazatokat, veszélyeztetik azok működőképességét, ezáltal számos munkahely megmaradását is.
– A gyakorlat megmutatta azt is, nem elég csupán „dekarbonizálni” a gazdaságot. Magyarország az elmúlt 20 évben 40%-os üvegházgáz-kibocsátás-csökkentést ért – pontosabban szenvedett – el. Legnagyobb részét ugyanis a szocialista nagyipar összeomlása eredményezte, melynek következtében sokszázezer állás szűnt meg. A vidéki térségekben a mezőgazdaság „átalakulása” eredményezte mindezt. Az elhibázott élelmiszeripari privatizáció csak tovább rontotta a helyzetet. A lakossági fűtés céljául szolgáló földgáz – kilencvenes évek közepére történő – elterjedése ugyan előnyös volt a levegő állapotára nézve, ám azt javarészt importból tudjuk beszerezni, az árát pedig csak körülményesen tudjuk befolyásolni. Összességében tehát nagyon nagy társadalmi felárat fizettünk ezért a 40%-os csökkenésért.
– Ráadásul az elmúlt 25 esztendőben, a mi hihetetlenül nagymértékű megtakarításunkkal sem tudtuk kedvező irányba befolyásolni a globális kibocsátások trendjét. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja tovább emelkedett. Ugyanakkor az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai minket sem kerülnek el, sőt. A közérzetünket befolyásoló kellemetlenségeken túl ma már érezzük hatását a közlekedésben – utak nyomvályúsodásában, a villamos és a vasúti sínek elgörbülésében, az extrém időjárási helyzetek hatására – a közösségi szolgáltatások akadozásában, például a távvezetéktartó oszlopok dominószerű kidőlésében.
– A hatások tehát elkerülhetetlenül érintik az életünk szinte minden területét, ezért elengedhetetlen, hogy beazonosítsuk az éghajlatváltozással kapcsolatos kitettségünket, megállapítsuk, hogy mennyire érzékenyek az ország különböző területei, gazdasági ágazatai. Belátható, hogy az aszályprobléma egy víztartó képesség szempontjából kedvező tulajdonságú talajjal, öntözhetőséggel párosulva, egészségi szempontból erős lakossággal és tőkeerős agrárvállalkozásokkal, kevésbé sérülékeny, mint egy kedvezőtlen talajfajtán gazdálkodó közösség, amely beteges, szociálisan hátrányos helyzetben van, vállalkozásai pedig gyöngécskék. Ezek a térségek saját erőből biztosan nem fognak tudni boldogulni, és a kialakult helyzet veszélyeztetni fogja a munkahelyeket, s ennek következtében a megélhetésüket. Az állami beavatkozás itt tehát elkerülhetetlen.
– Azt a tudást, ami a rendelkezésre álló idősoros adatokból és a jövőre vonatkozó modellek futtatásából kiszűrhető, azt szabályozási és fejlesztéspolitikai eszközökkel tervekre és az azokhoz kapcsolódó finanszírozási eszközökre is le lehet, le kell fordítani. A növekvő árvízkockázatot olyan megoldásokkal kell csökkenteni, amelyek egyúttal lehetővé teszik a nagyvizek talajban, illetve víztározókban történő tározását is. Ugyan így élni kell az innovatív technológiákkal is: locsolás helyett például olyan csepegtetős öntözőrendszert kell alkalmazni, ami csak a növény gyökeréhez juttatja el a szükséges mennyiségű vizet.

– Elkészült a nemzeti stratégia vitaanyaga. Hogyan tovább? Mi a következő lépés?
– Nagy érdeklődés kísérte a szakmai és a társadalmi vitát, mintegy 800 észrevétel, vélemény érkezett. Ezeket feldolgoztuk, közülük számos javaslatot beépítettünk a stratégiai keretrendszerbe, és a végső változatot leadtuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium számára. A közigazgatási államtitkárok értekezlete alkalmasnak ítélte arra, hogy a Kormány elé kerülhessen. Amennyiben erre is sor kerül, akkor a következő év tavaszán az Országgyűlés is megtárgyalhatja, ugyanis a dokumentum jóváhagyása a választott képviselők hatáskörébe tartozik.
– Elfogadását követően az ágazati stratégiák ütemezett felülvizsgálatakor figyelembe kell venni a stratégiában megfogalmazott cselekvési irányokat, és azokat be kell építeni, hogy a konkrét beavatkozások és fejlesztések szintjén is megjelenhessenek. Mindehhez persze a pénzügyi forrásokat is biztosítani kell. A 2014-20-as uniós források agrártámogatási és vidékfejlesztési keretének 30%-át, az operatív programoknál pedig 20%-át kell, hogy kitegyék az éghajlatváltozással kapcsolatos kibocsátás-csökkentési és alkalmazkodási feladatok. Az összességében rendelkezésre álló 10 000 milliárdos keret egynegyedét, mintegy 2500 milliárd forintot az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra kell fordítanunk. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy ellenőrzött, megbízható, az éghajlatváltozás, az erőforrásválság, a geopolitikai viszonyok változását is figyelembe vevő tervezési segédletet tudjunk biztosítani a kormányzat, az önkormányzatok, és a gazdasági szereplők számára.
– A vállalkozásoknál is fontos figyelemmel lenni a fentiekre, azonban nyilvánvaló, hogy az iparban és a mezőgazdaságban csak visszafogott dekarbonizációs lehetőségeink vannak. Legnagyobb tartalékaink az épületenergetikában és a közlekedésben lelhetők meg, és természetesen az energiatermelés hatékonyságának növelésében. Ez a három terület lehet a beavatkozás fő iránya. Azonban a termelő vállalkozásoknak is van még keresnivalójuk az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazása terén. Ahhoz azonban, hogy a vállalkozók is kedvet kapjanak mindehhez, be kell mutatni számukra, hogy a különféle technológiák milyen megtakarítási potenciállal bírnak, és számukra is biztosítani kell a gazdasági operatív programon keresztül a részvételre ösztönző pályázati forrásokat.
– A természeti erőforrásokat felhasználó vállalkozások – zömében közüzemek – csak akkor tudnak kockázatminimalizáló módon dönteni a fejlesztéseikről, ha az ország rendelkezik egy térinformatikai alapokon nyugvó természeti erőforrás kataszterrel, amely az erőforrásokat mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból nyomon tudja követni, és azt is bemutatja, hogy a különféle éghajlati hatások milyen mértékben befolyásolják azokat. Csak ennek, és a lokális igények ismeretében lehet arról dönteni, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat milyen mennyiségben, milyen célra és milyen technológiával tudjuk tartamos módon hasznosítani. Merthogy ezeket az erőforrásokat is túl lehet használni. A megújuló erőforrások is korlátosak, nem csak a fosszilisek. A biomassza túlzott felhasználása oda vezethet, hogy az energianövények érdekében feláldozzuk a termőterületeinket, megfosztva magunkat az élelemtermelés lehetőségétől. Kivágjuk az erdeinket, amelyek érdemben képesek befolyásolni lakóhelyünk mikroklímáját. Arról már nem is beszélve, hogy a tarvágások után a fedetlenül maradt hegyoldalakról az eső előbb-utóbb lemossa a termőtalajt.
– Jól érzékelhető, hogy már egy kisebb városi park is milyen mértékben képes befolyásolni a helyi mikroklímát. Szerepe van a széndioxid megkötésében, a jó levegő biztosításában, de ugyan így részt vehet a város átszellőztetésében. A hőhullámok idején menedéket jelent a legkisebbeknek épp úgy, mint a legidősebbeknek. Ha tehát rosszul becsüljük meg a lehetőségeinket a természeti erőforrások felhasználását illetően, akkor könnyen túlhasználhatjuk azokat, s ismételten felborulhat az egyensúly. A Norvég Alap finanszírozásával ezért is kezdtük meg a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kiépítését.
– Energiaigényünk kielégítése nem oldható meg csupán egyetlen típusú energiahordozóval. Egymással konkuráló használati módok vannak, amelyek között rangsort kell felállítanunk a társadalmi hasznosságuk alapján, másrészt pedig a felhasználható mennyiség szerint korlátoznunk, szabályoznunk kell azokat. Nem mindegy az sem, hogy a felhasznált természeti erőforrásból az átalakítás során milyen hatékonysággal kapjuk meg az energiát. Jó példa erre a jelenlegi bokodi szén-biomassza, és a tervezett tatabányai biomassza alapú erőmű közötti különbség. Az előzőnél elavult technológiát alkalmaznak, így az egységnyi fűtőanyagnak csupán 20%-át sikerül energia formájában visszanyerni, míg Tatabányán egy korszerű technológiát terveztünk, amelynek az átalakítási hatásfoka megközelítheti a 90%-ot. Tehát a természeti erőforrások felhasználása során is meg kell állapítanunk a fenntarthatósági kritériumokat, és azokat ökölszabály módjára be is kell tartanunk. Máskülönben elpocsékoljuk a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásainkat.

– Mi tehát a teendő, röviden összefoglalva?
– Intelligens alkalmazkodás a folytonosan változó körülményekhez. Különféle technológiák alkalmazása, az egyedi igényekhez és adottságokhoz igazodva. Mindezek azonban önmagukban nem lesznek elégségesek, szemléletváltásra és életgyakorlatunk átalakítására is szükség van. Kötelező feladat a takarékosság, és az erőforrások hatékony használata.
– A továbbiakban nem a gazdasági növekedésnek, hanem a valós emberi igények kiszolgálásának kell a középpontban állnia.  Ugyancsak elengedhetetlen, hogy az alapvető igényeink kielégítése ne importból történjen meg. Mindennapi szükségleteinket kiszolgáló javak előállítása hazai alapanyagból, hazai gyártással, hazai munkahelyeken történjen. Különösen vonatkozik ez a jó minőségű, hazai élelem előállítására és belső piaci szerepének megerősítésére. Ekkor lesz stabil megélhetésünk. A fenntarthatóságnak pénzügyi olvasata is van. A külföldi kézben lévő vállalkozások az itt előállított hasznot kiviszik az országból. A termelésből, a feldolgozásból és kereskedelemből származó bevételeiket egyaránt.
– Nem megijedni kell tehát, hanem meg kell előzni azt, ami elkerülhető és fel kell készülni arra, ami elkerülhetetlen. Ennek kell rögzülnie mindannyiunk gondolkodásában, hogy sikeresen alkalmazkodhassunk mindahhoz, ami ránk vár a következő évtizedekben.

Cseh Teréz

2013.12.19. 09:30
   Üzleti magazin


133. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



132. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



131. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



130. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



129. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



128. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



127. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



126. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



125. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



124. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



123. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



122. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



121. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



120. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



119. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



118. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


117. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



116. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


115. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



114. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


113. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


112. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


111. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


110. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


109. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



108. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!    Lapozós verzió!



107. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!  böngészős verzió!  Lapozós verzió!



106. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



105. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


2011. 104. szám pdf

2011. 104. szám lapozós

2011. 104. szám 
böngészős verzió

 


2011. 103. szám pdf

2011. 103. lapozós

2011. 103. szám 
böngészős verzió


2011. 102. szám
böngészős verzió

2011. 102. szám - pdf verzió


2011. 101. szám
(lapozgatós)

2011. 101. szám 
böngészős verzió




2010. 10-12. szám pdf

2010. 10-12. lapozós

2010. 08-09. szám pdf

2010. 08-09. lapozós

2010.08-09. böngészős verzió


2010. nyár

2010. nyár böngészős verzió

2010. nyár letölthető pdf


2010. március-április

2010. március-április böngészős verzió


2010. január-február

2010. január-február böngészős verzió


2009. különszám

2009. Különszám böngészős verzió

Archivum

   Borászati kalauz

A Királyi Régió borászati
és turisztikai kalauza
2011

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2009 (20 MB)

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2008 (23 MB)

vendeg2007.jpg

A Közép-dunántúli
Régió Szállás és
Gasztrokalauza
2007 (26 MB)

ÁllásÉpítőiparKisipari gyártóMezőgazdaságSajtó, MédiaVallás
ÁruházFaiparKisipari szolgáltat...MinőségbiztosításSzálláshelyVas, Acél, Színesfé...
Autó, MotorFémszerkezetek gyár...KiskereskedőMobiltelefonSzállítás, Fuvarozá...Vegyipar
Biztonság, Biztonsá...Film, Fotó, OptikaKölcsönzésMűszaki cikkSzámítás- és Irodat...Vendéglátás
BútorFilm-, Mozi-, Szính...Könyv, ZeneMűvészeti tevékenys...Szépség, EgészségVillamosság
CégügyekHobbiKörnyezetvédelem, h...NagykereskedésSzivattyúkÜvegtechnika
CsaládIdegennyelvKözhasznú informáci...Nyomda, Sokszorosít...Szolgáltatás
DivatáruIngatlanKözigazgatásOktatásTakarítás 
EgészségügyIpari üzem, Gyár, B...KözüzemPénzügyTávközlés, telefon,... 
ÉlelmiszerKedvenceinkLakberendezés, Otth...Reklám, DekorációTervezés 
Energia, Fűtés, VízKereskedelemLátnivalókRuházatUtazás