Nagy siker volt a XIV. Eötvös Napok
Ercsi patinás kisvárossá kíván fejlődni

2013 Ercsiben, báró Eötvös József születése kétszázadik évfordulójának megünneplése jegyében zajlott. Az író, politikus a kisvárosban töltötte gyermekéveit, és itt helyezték örök nyugalomra a családi kriptában. A jeles évfordulóra egyhetes ünnepségsorozattal készültek a Fejér megyei településen, tudtuk meg Szabó Tamás polgármestertől.

– Egészen 2014. február másodikáig tart az Eötvös Emlékév, ennek kimagasló eseménye volt a szeptember első hetében lebonyolított XIV. Eötvös Napok. Szeptember elsején hajókirándulást szerveztünk Budapestre, ahol megkoszorúztuk Eötvös Úri utcai emléktábláját. Másnap került sor az Eötvös József Általános Iskola ünnepélyes tanévnyitójára, majd délután átadtuk a vers- és prózaíró, a képzőművészeti és a kis történelemkutatók versenyének díjait. Szeptember 3-án Eötvös-konferenciát rendeztünk, megemlékezést tartottunk a politikus síremlékénél és koszorúzást a felújított Eötvös Emlékháznál. Másnap Czeglédi Gizella 100 híres magyar című kiállítása nyílt, majd komolyzenei koncert volt a római katolikus templomban. Ötödikén a Sziget Színház a Mágnás Miskát adta elő, pénteken ulti verseny volt, este pedig a Neoton Família sztárjai adtak élő koncertet. Szombaton nyitott a Hungarikumok utcája, és egész nap színpadi produkciók várták a lakosokat. A vasárnap a sporté volt, ekkor bonyolítottuk ismét nagy sikerrel az V. Autó - Motor show-t.

– Az ünneplésen túl a közigazgatás és az oktatás átszervezése is sok munkát adott az önkormányzatoknak. Hogy zajlottak ezek a folyamatok Ercsiben?
– Ercsi mindig büszke volt önállóságára, és arra, hogy a városi lét feltételeit meg tudja magának teremteni. A bevételek és a város nagysága egymással mindig egyensúlyban voltak, és a térségben központi szerepet játszottunk. Szerettük volna ezt megtartani, és járási székhely lenni, de sajnos nem így alakult, Martonvásár kapta ezt a szerepet. Ha az elhelyezkedését nézzük, talán érthető a döntés, de például a térség lakosságának 1/3-át ma is Ercsi adja. Keserű szájízzel ugyan – különvéleményünket hangsúlyozva –, de belenyugodtunk a döntésbe.

– Milyen a munkamegosztás a járással?
– Az okmányirodánk megmaradt – remélhetőleg jövőre kormányablakká fejlődik -, és itt működik a gyámhivatal is. Jó lett volna, ha a városi és a járási ügyeket kezdettől fogva fizikailag is elkülönítve intézhetnék az itt lakók, az önkormányzat biztosított ehhez épületet, ám jelenleg még a Városházán működik mindkét szervezet. Ez nem a legjobb sem a költségek megosztását, sem pedig az ügyfelek tájékozódását illetően. Nem jó az, hogy olykor összekeverednek a dolgok, és az emberek nem tudják, hogy hol, és ki intézte jól, vagy rosszul az ügyeiket. 2014-re remélem, kisimulnak ezek a dolgok is.

– Az iskolák is új szervezeti keretben tevékenykednek tovább.
– Fájó pontunk ez, mert szerettük volna tovább működtetni az iskolát, talán picivel több pénzzel is tudtuk volna segíteni, mint a többi hasonló kisváros. Az átszervezéssel iskolánk átkerült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz. Az átállás annyiban nem zökkenőmentes, hogy egy csomó dologra a Klik-nek nem futja a keretből, így mindig visszahullnak bizonyos költségek a városra. Mi fizetjük az autista képzést, és az enyhén fogyatékosok oktatását, vagy a zeneiskolának a hangszereket, és az úszómestert az oktatáshoz. De hát ercsi gyerekekről szól, ezért megtesszük. Ezt a terhet hosszú ideig nem lehet vállalni, hiszen összességében 25 millió forint plusz kiadást jelent a városnak amellett, hogy miénk az iskola üzemeltetése. A tankerületi igazgatóval egyébként példaértékű a kapcsolatunk, mindenben kikéri a véleményünket.

– Mit jelentett Ercsinek az állami adósságátvállalás?
– Nálunk az adósság nagyságrendje elenyésző volt 1,5 milliárdos költségvetésünkhöz viszonyítva, mindössze 51 millió forint. Volt ez nagyobb is, félmilliárdnyi, de 2009-ig komoly visszafizetések történtek. Persze jól jön ez a segítség is, minden fillérnek örülünk.

– Történt-e előrelépés Ercsiben a munkahelyteremtés területén?
– Az éppen zajló – hatalmas adminisztrációt és szervezést igénylő – közmunkaprogramon kívül egy beruházásról tudok beszámolni. Egy dunaújvárosi cég uniós forrásból épít ipari területünkön új csarnokot, ahol mezőgazdasági gépek szerelése zajlik majd. Ha elkészül, akkor körülbelül negyven főnek tudnak majd munkát adni. Egyébként ezen a téren nem lehetünk optimisták, a korábban beharangozott erőműépítésekből nem lett semmi, a Foodexpress már 2008-ban távozott, és a Musashi is nehezen találja a kiutat a válságból. Szerencsére a városban lévő helyi kis- és középvállalkozások stabilan működnek, egyikük alvállalkozóként bekerült a Sina-telepi szennyvíz- és csatornázási projektünk végrehajtásába. Reméljük, hogy a trend megváltozik, és jövőre komoly, betelepülő vállalkozásokról tudunk beszámolni.

Veér Károly