Egy úttörő utazó és tudós
Reguly Antal

A zirci születésű néprajzkutató és nyelvész a XIX. századi magyar tudományos életben kötelezővé tett magyar-finnugor rokonság megszállott kutatója volt. Bár manapság már köztudott, hogy a rokoni szál igencsak vékonyka – a finnek például hallani sem akarnak róla -élete, munkássága mégis a legnagyobbak közé emeli, hiszen olyan tájakon járt és kutatott, ahol előtte még soha nem fordult meg európai tudós.

Élete
Reguly Antal (Zirc, 1819. júl. 11. – Buda, 1858. aug. 23.) gyermekkorát, a győri tanulmányok megkezdéséig Zircen töltötte, ahol apja az apátság ügyvédje volt, és fiát is a jogász pályára irányította. 1834-1836 között a győri jogi akadémia hallgatója, 1839-ben a pesti egyetem jogi fakultásán fejezte be tanulmányait. 1837-ben Willax Ferdinánd zirci apát támogatásával több hónapot töltött Bécsben és környékén. 1838-ban meglátogatta a magyar bányavárosokat, és eljutott Krakkóig. 1839-1848 kö-zött kutatóutat tett a magyarság északi és keleti nyelvrokonainál. 1839 novemberében eljutott Finnországba, két évet töltött itt, elsajátította a finn nyelvet, bejárta a lappok földjét. Néprajzi tárgyakat gyűjtött, kutatásokat végzett a vótok között. A Finn Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

1841-ben Szentpétervárra érkezett, majd Moszkván át Kazanyba utazott, hogy felkeresse a Szibériában élő finn-ugor népeket. Többek között manysi (vogul) népénekeket gyűjtött, manysi szótárt szerkesztett. Több időt töltött a chantik (osztyákok), marik (cseremiszek) és csuvasok között. Olyan vidékeken végzett gyűjtőmunkát, ahol előtte még nem járt európai utazó. 1848-ban értékes tudományos anyaggal, de megromlott egészségi állapotban érkezett haza. Az MTA 1843-ban, 24 éves korában levelező-, 1850-ben rendes taggá választotta. Haláláig a pesti Egyetemi Könyvtárban munkálkodott gyűjteménye rendezésén.

Hagyatéka
Hagyatékát többen dolgozták fel: a vogul anyagot Hunfalvy Pál és Munkácsi Bernáth, a csuvast, cseremiszt stb. Bundez József, az osztják gyűjtemény egy részét Pápay József. Életműve a finnugor nyelvészet és őstörténet kutatásainak egyik úttörőjévé avatta. Zircen emléktáblával je-lölték szülőházát. A róla elnevezett általános iskola, múzeum és műemlékkönyvtár, a Rákóczi téren álló bronz mellszobor, Bányai Ödön alkotása, valamint a Bakonyi Panteonban lévő tábla, R. Kiss Lenke és Stumpf János műve őrzik emlékét. 1996 decemberében Reguly életét, utazásait és tudományos kutatómunkáját bemutató (Illés Ferenc által tervezett) nagyszabású kiállítás nyílt, a róla elnevezett múzeumban.

Dallamok krónikása
Reguly Antalról nem köztudott, hogy széleskörű műveltséggel, zenei érdeklődéssel és zenei ismeretekkel rendelkezett, szívesen énekelt magyar és más népdalokat vagy tanult más népek hangszerén, például a finnek kanteléjén játszani, s tudta, hogy a tánc mind a korabeli társasági életnek, mind a népéletnek nélkülözhetetlen velejárója. Zenei műveltsége megkönnyítette Regulynak a beilleszkedést abba az úri társaságba, amely ajánlóleveleivel elősegítette, nem ritkán lehetővé tette, hogy az általa nagyrabecsült egyszerű nép körében elvégezhesse tervezett kutatásait.

Kevéssé ismert, hogy tudott kottát írni és elsőként kottázott le finnugor dallamokat. Igaz, hogy ezek nem nagy terjedelmű kották, de az elsők és még hosszú évtizedeken át az egyetlenek a maguk nemében, tehát korukat és jelentőségüket tekintve értékük felbecsülhetetlen.

Reguly 1839-40-es finnországi jegyzeteiben számos finn és lapp zenei vonatkozású feljegyzés, továbbá néhány finnországi lapp kottafej is található, alatta az ének teljes szövegével. Az 1840-es években még gazdag népköltészettel rendelkező, mára már kihalt kis balti-finn népnek, a vótoknak az első kottáit Reguly vetette papírra, miként néhány jelentős népköltészeti alkotásuk is csak az ő feljegyzésében maradt az utókorra. Hasonlóképpen a vogul (manysi) nép is Regulynak köszönheti első dallamfeljegyzéseit. A zirci születésű híres magyarságkutató nyelv-tudós szülőházában kapott helyet az életútját és munkásságát, valamint Zirc és a Magas-Bakony helytörténeti, néprajzi tárgyi emlékeit, szellemi értékeit őrző múzeum. Udvarában népi kismesterségeket bemutató és oktató műhelyeket alakítottak ki.