“A versenyeken elsősorban magyar vagyok, másodsorban Fekete László.”
Tiszta sportot szeretnék

Fekete László kétszeres európa- és világbajnok, világkupagyőztes erős ember, erőművész, és egyben a kőgolyóemelés Guinnes-rekordtartója – egy 232,5 kg súlyú golyót kellett feltennie egy 130 cm magas emelvényre-. A modern idők Toldi Miklósa Csolnokon él, tudatosan nem választotta a munkája szempontjából jóval praktikusabb Budapestet, mint mondja, féltette magát, hogy elcsábul, és nem tud majd teljesen a sportra koncentrálni. Ma már mindenkinek egyértelmű: jól döntött...

– Ki ma Magyarország legerősebb embere?
– A nemzetközi erős emberek szövetsége az eddigi eredményeim alapján, tiszta, dopping nélküli versenyzői eredményeimet figyelembe véve engem nevez a világ(!) legerősebb emberének. Ebből következik, hogy hazámban is annak tartanak.

– Mi a véleménye; van-e itthon olyan versenyző, vetélytárs, aki méltó utód lehetne?
– Nem áll szándékomban olyanokról nyilatkozni, akik nem a tiszta, becsületes sport művelői, így – sajnos – csak Lackó fiamat említhetem. Ő saját nevelés, így biztos lehetek benne, hogy nem használ semmiféle szert. Hiba, de az erős emberek versenyein nincs semmiféle szűrés. Én azért beszélhetek bátran, mert minden versenyen önköltségen, a sport tisztaságának áldozva végeztetem el magamon a doppingvizsgálatot. Nem vádolok senkit, de érdemes azon elgondolkozni – főleg a fiataloknak –, hogy több mint tizenhat éve tartó versenyzői pályafutásom alatt több társam kapott szívinfarktust. Mindenki maga döntse el, hogy a nagy erőlködés vagy valami más állhat-e a háttérben...

– Fekete-show, VB-k, EB-k rendezése, menedzselés. Ezek a dolgok, gondolom, rengeteg energiát igényelnek. Elgondolkodott-e már azon, hogy milyen szintre tudna eljutni, ha a nap huszonnégy órájában a sporttal foglalkozna?
– Nem. Szerencsére fejben és fizikailag is hihetetlen teherbíróképességgel lettem megáldva, így ezek a dolgok nem fárasztanak. Meg aztán bele is szoktam már ebbe a pörgős, edzős életmódba. Nagy segítség, hogy a Dreher sörgyárak Kőbányai márkája szponzorál minden évben egy adott összeggel, így a felkészülésemet, mindennapi szükségleteimet tudom fedezni. Viszont ha a nemzetközi szövetségtől jogot kapok egy-egy világverseny megszervezésére, akkor aztán beindul a kalapozás.

– Milyen tervei vannak a közel- és a kicsit távolabbi jövőre nézve?
– A legaktuálisabb az, hogy 2005-ben én rendezhetem az erős emberek első világméretű olimpiáját. A helyszín Magyarország egyik nagyvárosa lesz. Tizennégy ország képviselteti magát majd a versenyen, a nagy erőket képviselő skandináv országoktól kezdve, az USA-n át, egészen Ausztráliáig, de még Afrika is indít egy csapatot. Az, hogy az én párom ki lesz, még nem dőlt el, de hamarosan kiválasztom. Kicsit később, 2006-ban rendezik meg a csapat világbajnokságot. Azért nagyon fontos ez a két verseny számomra, mert ha esetleg sikerül mindkettőn a dobogó legfelső fokára állnia a magyar csapatnak, akkor elmondhatom magamról: mindent elértem, amit ebben a sportágban el lehet érni.

– Fontolgatja a visszavonulását?
– Ötvenéves koromig mindenképpen folytatni szeretném az aktív versenyzést, de ha erőm engedi, akkor akár később is. Ne feledjük, hogy hivatásos erőművész is vagyok, azt pedig biztos, hogy sokáig fogom még csinálni. Elképzelhetőnek tartom, hogy visszavonulásom után is a sportágban dolgozzam, de csak akkor, ha találok olyan versenyzőt, aki hozzám hasonló alázattal és tisztasággal áll a sporthoz.

– A fia utód vagy érdeklődő?
– Most még csak érdeklődő. Egyértelműen: született tehetség, amit a közönségnek is megmutatott, hiszen a tavalyi natúr erős emberek országos bajnokságán második lett, mögöttem. Sőt, volt olyan versenyszám, amiben meg is vert. Húszéves, hetvennyolc kiló, és tizenkétszer egye-nesedik ki kétszázötven kilóval a kezében. Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

– Mi volt a legemlékezetesebb élmény a karrierjében?
– Rögtön az elején, 1988-ban, az első világversenyemen párba kerültem az akkor már kétszeres világbajnok, száznegyven kilós – én akkor kilencvenhat voltam – Bill Katzmayerrel. Ez az ember legenda a mi sportágunkban. Körülbelül húsz éve tartja az erőemelési világrekordot, és senki sem képes megdönteni. Az első versenyszám az volt, hogy hat különböző száz kilós tárgyat kellett feltennünk egy távolabb álló teherautó platójára. Én rutintalanságból a műanyaghordót hagytam a végére. Szinte megvertem, amikor az a bizonyos hordó kicsúszott a kezemből. Újra felemelve láttam, amint elmegy mellettem. Így győzött. Utána odaállított maga mellé a BBC kamerái elé, és azt mondta, hogy ez az ifjú magyar a tapasztalatlansága miatt nem vert meg, ha komolyan veszi, világbajnok lesz. Az lettem.