Másfél évtized alatt csaknem duplájára nőtt a lakosság Sárkeresztes nem akarja túlnőni magát
Sárkeresztes mindössze nyolc kilométerre fekszik Székesfehérvártól, a község életében tehát meghatározó szerep jut a megyeszékhelynek. A lakosság mintegy 80%-a jár dolgozni a nagyvárosba, és sokan csemetéiket is oda hordják iskolába. Krähling János polgármester és az önkormányzat ugyanakkor azon dolgozik, hogy nőjön a község megtartó ereje, alakuljon ki igazi faluközösség.
– Milyen ma Sárkeresztesen élni? – Gondolom jó, hiszen a Fehérvárról kiköltözők, valamint a távolabbi települések lakói közül itt házat, telket vásárlók miatt az elmúlt tizenöt évben csaknem megduplázódott a lakosság száma. Jelenleg mintegy 1600-an laknak Sárkeresztesen. Összközműves településünkön idén még a kábeltévét szeretnénk bekötni, erre hamarosan sor kerül. Belterületünkön nincs már földút, tavasszal rendbe tesszük az újhegyi szőlőkhöz vezető külterületi utat is – erre SAPARD pályázatot nyertünk -, így könnyebben megkö-zelíthető lesz a temető is. A víznyomással még gondunk van, de mire ezeket a sorokat olvassák, átadjuk az új tűzi- és ivóvíz nyomásfokozó berendezést. Öt településsel kö-zösen pályázunk a belvízelvezetésre, reméljük, ez a kérdés is hamarosan megoldódik.
– Ha újabb emberek akarnak Sárkeresztesre költözni, tudnak nekik telket biztosítani? – Szinte beépült az egész falu. Nem akarjuk túlnőni magunkat, ám volna még lehetőség utcák nyitására, lakótelkek kialakítására. Erre egy-két éven belül kerülhet sor. Pedig tényleg jó itt élni, úgy gondolom. Óvodánk három csoporttal működik, minden igényt kielégít. A gyerekek ismerkedhetnek a számítógéppal, sószoba, teszi vonzóvá, még Fehérvárról és a szomszédos Moha községből is hoznak ide gyerekeket. Ez az intézményünk módszertani központ is, hiszen itt van a székhelye a Székesfehérvár-környéki Óvodavezetők Egyesületének. Négyosztályos iskolánknak jó a felszereltsége, csak sajnos tornatermünk nincs. Ezért a megyeszékhelyen bérelünk termet és uszodát, oda visszük a gyerekeinket testnevelés órára. Mindent elkövetünk, hogy az itt élők komfortosan érezzék magukat. Célunk az, hogy már ifjúkorban megismerjék egymást a gyerekek, ez lehet a későbbi faluközösség magja. Ők lehetnek azok, akik erősítik az idetartozás érzését, a lokálpatriotizmust.
– Eszerint Sárkeresztes amolyan alvótelepülés? – Az volt, hiszen napközben kevesen tartózkodnak itt. Örömteli fejlemény viszont, hogy a minap megalakult a Sárkeresztesért Egyesület, mintegy harminc taggal. Ők azok a gondolkodó, segítőkész emberek, akikkel közösen elérhetjük célunkat. A közösségépítés fontos színtere a sport, öntözőberendezéssel ellátott focipályánk, aszfaltos kosár- és röplabdapályánk is van. Rendezvényeink, a júliusi falunap, és a szeptember végi szüreti felvonulás és bál is az összetartozás élményét nyújtják.
– A helyi vállalkozók hogyan viszonyulnak az önkormányzathoz? – Nagyon jó a kapcsolatunk az itt működő vállalkozásokkal, amelyek száma közel száz. Vállalkozóbarát önkormányzatként mindössze 0,5 % iparűzési adót szedünk. Legnagyobb helyi munkáltatóink a Gigi Cérnakesztyűgyár és a TSZ-ből alakult Mezőgazdasági Rt. Ám a többiek – fuvarozók, iparosok, fakereskedők – is odateszik magukat a község érdekében. Támogatják rendezvényeinket, elvégzik a fűnyírást a focipályán, havat takarítanak – ki-ki ereje, tehetsége szerint.
– Mi a polgármester nagy álma? – Az, hogy végre legyen rendes faluközpont, ahol helyet kaphatnak új oktatási, művelődési, igazgatási és egészségügyi intézmények mellett a lakossági igényeket kielégítő kereskedelmi és vendéglátóipari egységek is. Reméljük, néhány év múlva ez a nagy-nagy tervünk is megvalósul. Ez a település, az itt élő, környezetükre is igényes, gondos emberekkel igazán megérdemelné, hogy ne csak alvótelepülés, hanem megtartó, jó közösséggel rendelkező, igazi falu legyen! |