Újabb öt évre kapott bizalmat a színi direktor

Tatabánya MJV Önkormányzata nyár végi ülésén 2016. január elsejétől újabb öt évre szóló megbízást adott Crespo Rodrigónak, a Jászai Mari Színház, Népház igazgatójának. A meghirdetett pályázatra egyedül jelentkezett, ám nem ennek köszönhette ellenszavazat nélküli megválasztását, hanem annak, hogy az általa beadott pályamunka alapos, szakmai és gazdasági szempontok szerint is korrekt anyag.

-Amikor az ember pályázatot ír nyilván szeretné megnyerni, folytatni azt a munkát, amit elkezdett. Tényleg igyekeztünk egy olyan anyagot készíteni, egy olyan víziót felvázolni a következő öt évről, ami a fenntartó tetszését is elnyeri.

-Beszéljünk először a múltról. Mik voltak az előző öt év tapasztalatai, eredményei?
-Talán nézzük először a statisztikai adatokat, bár természetesen nemcsak számokról szólt az elmúlt időszak. Amíg 2011-ben 168 előadás volt a színházban 27 ezer néző előtt, idén már 244 előadást tartottunk 43 ezer nézővel. Bérleteseink száma 3 290-ről 7 300-ra nőtt. Az első időszakban nem volt saját előadásunk, meghívott társulatok játszottak Tatabányán. Ezt az időt arra használtuk fel, hogy átvilágítsuk, és újra felépítsük a szervezetet, valamint olyan évaddal álljunk elő, ami sok embert érdekel. Újra kellett szőni azt az érzékeny láncot, amely a nézőket összeköti a színházzal. Nem volt társulatunk, az anyagi helyzetünk sem volt valami fényes, de az évek alatt olyan alkotókkal, játszótársakkal dolgozhattunk, akik magukévá tették a mi színházi eszményképünket, céljainkat. Egyre inkább idekötődtek, szerettek volna velünk dolgozni. Ez az elkötelezettség hozta többek közt a statisztikai számadatok fokozatos növekedését. Minden abba az irányba mutatott, hogy önálló társulatban gondolkodjunk, és ez az elképzelésünk meghallgatásra talált az önkormányzatnál. A tavalyi évet már egy tíz fős, közalkalmazotti társulattal kezdhettük el. Ez a létszám persze nem elég minden darabhoz, vannak állandó vendégeink, akik az évek alatt megfordultak, szeretnek itt játszani és mi is számítunk rájuk.

-A színház gazdálkodását sikerült rendbe tenni?
-Igen, az előző négy és fél évben rendbe tettük a színház gazdálkodását is. Kialakítottunk egy komoly gyártósort, fontos technikai fejlesztések voltak annak érdekében, hogy meg tudjunk felelni azoknak a kívánalmaknak, amit egyrészt a nézők, másrészt maguk az alkotók támasztanak a színház fele. Ez a folyamat korán sincs befejezve, még jövőre is, és a következő öt évben is okoz majd fejtörést, illetve tennivalót. Növeltük a bevételeinket és eljutottunk abba a helyzetbe, hogy végre egy olyan színház vagyunk, ami alapfelállását tekintve nem különbözik a többitől. Így tehát  elindulhat egy komoly alkotói munka, ennek az elején vagyunk.

-Az állandó társulat mennyiben jelent újabb kihívást?
-Igazgatóként most az izgat a legjobban, hogy úgy tudjuk, úgy tudjam beosztani a kollégáknak az évadot, hogy mindenkinek legyen olyan dolga, amiben igazán jól érzi magát, és nagy feladatnak tekinti. Legyen olyan szerepe is, amiben nem ő viszi a hátán a darabot, legyenek kifejezetten pihenő időszakai is. A következő öt évben a szakmai életét azoknak, akik ide kötik magukat, mi fogjuk irányítani, egyengetni és ez egy óriási felelősség. Ezzel nem szabad visszaélni, hanem élni kell, és figyelni minden egyes rezdülésre. A színház nagy erőssége, hogy kevesen dolgozunk, egy nagy – a színészekkel együtt mára teljes – családot alkotunk. Tudunk egymásra figyelni, és persze mindenkinek egy kicsivel többet kell beletenni a közös kalapba, hiszen a feladatok nem mindig különülnek el. Nincs ideje tehát senkinek unatkozni!

-Tavaly először rendezték meg a MOST FESZT-et. Várható a kezdeményezés folytatása?
-Természetesen szeretnénk folytatni, és évente megrendezni ezt az eseményt, amelynek több hozadéka és eredménye is van. Egyrészt jó a városnak, hiszen van egy rangos, országos, sőt jelen esetben határainkon is túlmutató kulturális eseménye. Ugyanakkor azt is néznünk kellett, hogy mi az, amit egyáltalán be tud fogadni a színház méreteit és felszereltségét tekintve. Arra is figyelni kellett, hogy olyan fesztivál legyen, amit a tatabányai nézők is szívesen fogadnak. Így alakult ki az, hogy ez egy kifejezetten hiánypótló fesztivál lett olyan műfajokkal, mint a monodráma és a stúdió színházi előadások. A tapasztalataink nagyon jók. Az előadások telt ház előtt zajlottak és a szakma érdeklődése is a színházra, Tatabányára irányult. Úgy érzem, sikerült a város hírnevét öregbíteni, s talán a színház renoméját is tudtuk emelni, hiszen egészen kiváló előadásokat hívtunk meg. Nem titkoltan elsősorban vidéki teátrumok, határon túli színházak és független színházi csoportok munkáját szeretnénk a későbbiekben is bemutatni. Ennek érdekében próbálunk pályázni. Ez egy pici fesztivál, intim térben játszódó darabokkal.

-Milyen színházat szeretne csinálni a régi-új igazgató?
-Vidéken szerintem nem lehet másképpen színházat csinálni, mint hogy figyelemmel vagyunk arra, hogy minden korosztály találjon darabot, minden műfaj megjelenjen, és hogy minden műfajból a legjobbat és a legjobban csináljuk. Például egy vígjátékban sem mindegy, hogy mit nevetünk ki, vagy min nevetünk. Sajnos rengeteg az igénytelen darab ebben a műjajban. Vannak igényes szórakoztató darabok, mi azok felé fordulunk. Nagyon jó lenne, ha a zenés darabokban tudnánk továbbfejlődni, de ennek anyagi gátjai vannak. Mindeközben jó lenne megőrizni azt a fajta szellemiséget, ami itt kialakult, azt a nyitottságot, őszinteséget és azt a csapatmunkát, ami jellemző a színházra. Nyilván nem titkoltan az is jó lenne, ha magyarországi színházi viszonylatban előrébb sorolódna a Jászai Mari Színház.
Veér Károly